Na akkor még melegében beszámolok:

T100: 2009 ben indultam leguttóbb, akkor sérülés miatt féltávig jutottam. Azótam mindig pont dolgoztam ezen a hétvégén és sajnálatomra kimaradt, pedig itthon ez "A verseny". A pálya, táv fekszik, hidegfrontot jósoltak, felkészültség oké, gond nem lehet attitűddel álltam a versenyhez.

Folytatom a rajttól: pik-pak szétszéledt a mezőny. Mögöttem nem tudom mi volt, mert nem nézegettem hátra, csak a csöndet érzékeltem. Balázs, Miki, Zsolt is úgy kilőtt, hogy 5p után már a hátukat sem láttam. Mindegy, lényeg az egyéni optimális tempó, hülyeség bekezdeni, vittem tovább a saját ritmust. Mondjuk mivel múlt hét szinte nulla kilométeres volt a betegségem miatt és a versenyhéten meg már nem forszíroztam sok edzést, a pulzusom jó magas volt, de érzésre rendben voltam, így kicsit engedtem hagy zakatoljon magasabban. Kb 7Km nél már 7p hátrányban voltam aszonta egy irányíto ember. Na, ezek nem viccelnek, durván bekezdtek. Közben pedig már javában esett, lábak a cipőben cuppognak, tócsakerülgetés, sár, miegymás.  Piliscsabán plusz pár percet begyüjtöttem, volt némi kavarás, ahogy sokan mások, mivel jelzést nem láttam. Aztán visszakeveredtem az útvonalra, pozicióm szerencsére nem változott. Daráltam tovább, minden rendben, csak csodálkoztam, hogy hol vannak a többiek, a jól belátható részeken sem előttem, sem mögöttem senki. Dobogókőig rendben minden, csak a baromi párás idő zavart. Csurom víz voltam először az esőtől, aztán nem bírtam megszáradni, izzadtam a párás időben. Dömösre lefelé beértem Balázst, aki pont feladni készült, tehát már csak lötyögött. Prédikálószéken volt az első furcsaság, kb a felénél meg kellett áljak pár lépést, olyan minden erőm elszállt érzésem támadt. Szerencsére ahogy jött, úgy ment, mindenesetre furcsa volt. Innen Kisrigóig kezdtem gyomorban érezni, hogy től sok az elvárásom tőle, nehezen veszi be a sok folyadékot. A ponton még oké voltam, de innen a visegrádi lejtőzés már kezdett érdemben lassulni és a lefelé rázkódás odavágni a gyomrom. Kifejezetten nem fájt, inkább néha szúrt, viszont az erő nem volt meg. A visegrádi pontot elhagyva a hasam kezdte egyértelműen tudtomra adni, hogy elege van ebből a sok kajából- piából. Viszont olyan folyadékveszteséget generált az időjárás, a pára, a tempó, stb, hogy még így is szomjas voltam. Jött a játék. Ha nem ettem nem volt erőm, lassultam, Ha ettem, 2p és a gyomrom feszült, görcsölt nem bírtam vele futni. Tudtam ennek így csúfog vége lehet, ha most nem kapom el, így lelkierőt vettem magamon hogy nem erőltetem, gyaloglok, leviszem az intenzitást 120 as pulzusra, adok neki egy kis időt, hogy rendeződjön. Előbb utóbb ez rendbe fog jönni, idő kérdése. Tudtam, hogy búcsút mondhatok a 3. helyemnek, tuti jópáran bekapálnak a következő percekben. A sík részeken is gyalogoltam, csak igen ritkán futottam bele 1x1x. Jött is a vonat hamarosan, Papp Gergő, Zenyik Robi és Slovak úgy elhúztak hogy köpni nyelni nem maradt időm. Jó volt látni mennyire egyben vannak mozgásban. Irígykedtem is rájuk. Vártam a következő futókat, de nem jött senki és jó fél óra gyaloglás után kezdtem jobban lenni és újra bírtam futni. Pegig két fillért nem adtam volna magamért olyan erőtlen voltam fél órával előtte. Kisrigóhoz már rendben érkeztem, viszonylag jó állapotban és meglepődve láttam, hogy Gergő pont kifut a pontról. Szokásos gyors egyéni frissítés után lejtőzés, mikor látom hogy Robi kavarog előttem, benézett egy kanyart és ekkor talált vissza az útra. 10p és utólértem, kicsit mentünk együtt, aztán kicsit lemaradt és Csobánkára már egy perc forral érkeztem, előttem Slovak ugyancsak 1 percre, Gergő sehol. Mint utóbb kiderült Lajosforrásnál benézte a letérést. Uszítottak, hogy kapjam el az 1p re lévő Slovak-ot, de se nem távolodott, se nem közelítettem. Egyszer megállt pisilni, akkor utólértem, de én is megálltam pisilni így ugyan az maradt újból a kölönbség. A végére is maradt minden, így 4. helyen értem célba.

Tehát gyakorlatilag mondhatni én most voltam először ezen a versenyen, ez egy elég frankó pálya, kellően technikás és szintes, nekem tetszett. A jelölés elég halvány volt, vélhetően az 50-esek letaposták előttünk. Én ismertem a pályát, de aki most volt először a Pilisben, aknnak nehéz dolga lehetett.

A szervezés máskülönben szokásos Csanya féle egyre jobb. Frissítésről nem tudok nyilatkozni, mert csak saját anyagon mentem. Voltak néma csendben működő pontok és voltak nagy üdvrivalgós szurkolósok is. A célban egy nagy reflektor még lehetett volna ami a célkaput megvilágítja a sötétben érzekőket már nem lehetett látni.

Jövőre remélem ismét részt tudok és bírok majd venni ezen a futáson! Most ápolgatom a a mindkét talppárnámon kialakult vízhólyagot. Az eső, majd a meleg pára ilyen téren is odacsapott, évek óta nem volt ilyen gondom. Két hét múlva Annecy, 85Km 5100m szint.