Amilyen húzós, hajtós a munkahelyem, nem hiszem hogy annál nagyobb port tud csinálni a baba:))))

De:) A munkahelyed nem kelt fel éjszakánként háromszor-négyszer a legszebb álmodból. OK, 8 óra (10 óra, 12 óra...) hajtás, de utána becsukod az ajtót és hazamész és azt csinálsz, amit akarsz. Babával nincs ilyen. Közhely, de 24 órás szolgálat. 

Otthonról elindulni sem annyi lesz, hogy elhatározod, és mész. Gyereket megtankolni, átpelenkázni, pánikszerűen felöltöztetni, plusz ruha, kendő, cumi (ha használtok), pelenka, pelenkázófeltét, meg minden nyavalya, mindezt úgy, hogy ne üvöltsön a végére:) 

Nem lehet teljesen felkészülni rá, az első gyerek minden nőnek kisebbfajta sokk. Persze normál esetben pozitív sokk, de akkoris, teljes életformaváltás. Ezért is van a szülés utáni depresszió, mert az ember csak a pozitívumokra készül, arra, hogy jó eséllyel dög fáradt lesz meg arra, hogy ha fáj a hasa a gyereknek, akkor a karjában üvölt, és a tehetetlenség érzésére, arra nem.

Na, erre jobban fel kéne készülni (méginkább felkészíteni apukát, mert fél óra wellness a kádban csodákra képes, addig meg neki kell bűvölnie a dedet:)), mint a szülésre. Ja, meg a szoptatásra érdemes még készülni. Egyáltalán nem olyan magától érthetődő, mint az ember gondolná, de némi segítség az elején nagyon sok gondot megold... 

De hogy jót is írjak: az első három hónapot túlélésre játszák (kivéve azon keveseknél, ahol az első három hónapot végigalussza a ded. Nekem háromból három nem ilyen volt:), utána viszont az ember úgy megtanul időt menedzselni meg logisztikázni, hogy ihaj:))