Kárpátalja vártúra - 4.állomás: Kovászó vára

 

Története:

Kovászót 1270-ben említik először Koazov néven a korabeli okmányok. Valószínűleg neve a kovász szó egykori szláv eredetű formájából származik. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája című művében viszont a falu határában lévő Kovas-sziklától származtatja a falu nevét. Kovászó közelében, Nagybereg és Bene közt, a Borzsa folyó jobb partján emelkedő sziklás magaslaton egy vár romjai állnak. Építése a XIII. századra tehető. A XIV. század végén a Nagymihályi-család jutott a falu birtokába. Zsigmond király ugyanis 1390-ben Nagymihályi Jánosnak adományozta Kovászót, amit a leleszi konvent jóvá is hagyott. Később a Jakcsi-család szerezte meg a falut a hozzá tartozó földekkel együtt, a Báthori-család azonban pert indított ellene, amit meg is nyert, így Kovászó a Báthori-család birtokába jutott. A Jakcsi-család azonban nem nyugodott ebbe bele, erőszakkal visszafoglalta a falut.

 

                                                    

 

1495-ben Matuznai Miklóst és leányát Dorottyát iktatták be Kovászó és környéke birtokába. Kávási Kristóf huszti kapitány azonban 1540-ben elvette a Matuznai-családtól a várat, elérte, hogy a leleszi konvent beiktatassa annak birtokába. A Matuznai-család 1542-ben Kávási ellen fordult, visszakövetelte tőle birtokát. A leleszi konvent azonban megállapította, hogy a Kávási-család vétel útján szerezte meg a birtokot, ennek következtében egy 1543-ban kelt királyi rendelet folytán ezt a családot iktatta be a kovászói vár, az Atak patakon lévő kétkerekű malom, a vár alatti Borzsa folyón lévő őrlőmalom, valamint a közelben fekvő szőlők birtokába. A két család közötti pereskedés azonban ezzel nem szűnt meg. A vár és a környékén lévő földek hol az egyik, hol a másik család birtokába jutottak. Végül is a Matuznai-család kerekedett felül. 1557-tól 1562-ig Matuznai Pál rablótanyául használta a kovászói várat, fegyveres zsoldosaival, kihasználva a II. Zápolya János és Ferdinánd király közötti versengést, gyakran rabolta végig a szomszédos falvakat és ez által a környék ostorává vált. Rövidesen elpártolt Zápolyától és Ferdinánd mellé szegődött, amiért Zápolya 1562-ben vagyonát elkoboztatta és utasította az ország főkapitányát vizsgáltassa meg, vajon a kovászói vár szükséges-e a környék védelmére. Ha igen, foganatosítson intézkedéseket, hogy a vár ura ne zaklassa tovább az embereket, ha nem, azonnal romboltassa le. Akkor még azonban nem lehetett érvényt szerezni ennek a határozatnak, a vidék nagy része ugyanis János Zsigmond birtokában volt.

1567-ben Schwendi Lázár császári biztos seregével Kassán át Munkács alá vonult, elfoglalta azt, majd rövidesen a kovászói várat is hatalmába kerítette és leromboltatta. A falu és környéke a Matuznai-család birtokában maradt. A vár soha többé nem épült fel, romjait repkény futotta be. Északon, a Borzsa folyó felől meredek sziklafal határolja a várromot, nyugat felől sziklás talajba vágott árok.

 

     

 

     

 

Kovászó vára meghozta számomra a várva várt vár élményt. Ezek szubjektív dolgok, magyarázatot sem lehet rá egyszerűen találni, egyszerűen csak így van. Valószínűleg  a természet és a romos falak alkotta látványvilág hozta meg ezt az érzést. Ilyenkor nagy az öröm, ha egy kifolyót sikerül azonosítani, vagy az eddig ismert alaprajzot tudjuk értelmezni a helyszínen. Van, aki cserepek után kutat, szeretné egy picit Kovászót is magával vinni. Nem vagyunk egyformák. Egyvalami köt össze bennünket. A várak fanatikus, mindenek feletti szeretete.  Délnyugati irányból közelítjük meg a várat. Romjai egy mezőgazdasági létesítmény mellett állnak…Még…A legszembetűnőbb a Nyugati fal egy nagyobb maradványa, alatta piciny kifolyóval. A fal mellett a vár területére lehet jutni. Szerencsés az időzítés, még nem nagy a bozót, körbe lehet járni a várat. A Dél-Keleti fal maradványai markánsan kirajzolódva, párhuzamosan futnak, a mezőgazdasági épülettel. Itt lehetett a vár bejárata.

 

    

 

A felépítést követően a következő elképzelés rajzolódott ki a szakirodalomban:

 „A várat kezdetben egy kör alakú lakótorony képezte, melynek átmérője kb. 12 m, falvastagsága pedig 2 m volt. Később a bástyához északkelet felől szabálytalan háromszög alakú, közel 1,5 m vastagságú kőfal épült. Az így kialakított zárt erődítményt északról és részben nyugatról, a Borzsa folyó völgye felől egy kb. 15 méteres meredek sziklafal határolta. A kerek bástyát és dél felől (?) a falakat pedig a sziklás talajba vájt, ma is jól kivehető árokrendszer erősítette. A kapu a délkeleti oldal falába épült. A megmaradt, de egyre inkább porladó romokból a várfalak keleti sarokpontján valamilyen építmény, vélhetően egy bástya vagy őrtorony nyomai vehetőek ki.”

 

 A fal sarkán picit elbizonytalanodok. Itt szintén bástya lehetett, de a falmaradványok értelmezése újabb találgatásokra ad okot, funkcióját és felépítését illetően. Mi van, ha az első Dél Nyugati bástyával egyenrangú az Észak keleti bástya, melyeknek a Dél Keleti fal mentén futó falszakasz védelme volt a feladata? Hiszen Északról meredek az oldal, Nyugatról pedig ott sziklába vájt árok rendszer…Na, majd később morfondírozunk rajta…Az északi  falmaradványokban a falkötést elősegítő gerenda helye pontosan kivehető.  Az Északi fal mentén (meredekebb oldal) haladok nyugati irányba, szemügyre veszem a legújabb cserépleleteket, majd újra a várudvarra jutok.  

 

    

 

    

 

Nehéz lenne a terepviszonyok alapján mélyebb következtetést levonni, de az látszik, hogy ez egyetlen ismert alaprajzban kisebb ellentmondások vannak. Jó lenne, ha a vár belső területén jelölni lehetne az esetleges épület(ek) elhelyezkedését, értelmeznénk a falszakaszok üzeneteit. Erre akkor ott mélyebben sajnos nem volt lehetőség. Egy kellemes séta keretében a töltésről készítettünk pár fotót, és megnyugodva, a napi penzum teljesítésének mámorában konstatáltuk…Kovászó volt a nap fénypontja. Ha lehetne régészeti kutatás (szondázó árkok), állagmegóvás, szerintem a vár kisebb meglepetésekkel szolgálhatna a felépítést illetően. Nekem a felkeresése szép emlék marad.