Claire Culve a férjét öleli Sevier megyei otthonukban, miközben a két kutya a figyelmükértküzd. A most 38 éves Michaelt diagnosztizálták az ALS nevű betegséggel, lassúizomsorvadást és halált prognosztizálva. Két évvel korábban azonban egy másik orvos Lymekórt állapított meg. Hosszas antibiotikum-kúrák után Michael nem szorul többé tolókocsira ésvalamelyest visszanyerte fizikai erejét is.2002 augusztusában „ítélték halálra” Michaelt. Az ALS, közismertebb nevén Lou Gehringkór a 42 éves korában elhunyt baseball játékos után, elvágja az agy és az izmok közöttikommunikációt. Az eredmény: majdnem teljes bénulás, beszéd- és légzési nehézségek,mialatt az agy teljesen tiszta marad.„2003-ban egyre rosszabbul lettem” – emlékezik vissza Michael. Mozgásra képtelenül,hálószobává átalakított garázsában töltötte mindennapjait, hiszen ez volt az egyetlen helyiséga házban, amit akadálymentessé tudtak tenni. Miközben az orvosa beszereztette alélegeztetőgépet is és az etetéshez szükséges csöveket, Michael egyre inkább belenyugodott amegváltoztathatatlanba.Ekkor kapott egy második esélyt, egy ellentmondásos diagnózisra és egy olyan betegségre,ami a kezelőorvosai szerint nem lehet neki. Michael korábbi munkahelyén, egy exkollégabarátjának a barátja szintén ALS-ben szenvedett, azonban kiderült, hogy valójában Lymebeteg. Az exkolléga ragaszkodott hozzá, hogy Michael felkeresse a másik orvosát, hiszennincsen vesztenivalója.Michael azonban nem volt meggyőzve. Korábban szerepeltek a helyi újságban, és egyremásra érkeztek az ajánlatok „csodagyógymódokat” ígérve borsos áron, a férfi mégisszkeptikus maradt.Michael azonban nem volt meggyőzve. Korábban szerepeltek a helyi újságban, és egyremásra érkeztek az ajánlatok „csodagyógymódokat” ígérve borsos áron, a férfi mégisszkeptikus maradt.Mégis beleegyezett, hogy felkeresi a szóban forgó orvost, részben azért, mivel korábbitúrázásai során 1999–2002 között több kullancsot is eltávolított magából, másrészt ajellegzetes kokárdaszerű folt miatt, ami emlékei szerint megjelent rajta annak idején. Igaz,elvégeztek a tesztet 2002-ben, azonban az eredmény negatív lett.Bár a bejelentett Lyme-kóros esetek országszerte 20 százalékkal nőttek az elmúlt 10 évben, aszámok Tennessee-ben nem változtak drasztikusan. „Volt Lyme-tesztem” – mondta Michael –„Ez az orvosok szerint felénk nemigen fordul elő.” Ezután azt gondolta – „Mit veszíthetek?”A Western Blot azonban ismét negatív lett, de mivel a számok megközelítették a gyengepozitivitást, az orvos erőteljes antibiotikum-kúrát rendelt el.„Nem figyelmeztetett előre, hogy a gyógyszer hatására SOKKAL rosszabbul leszek” –emlékezik vissza Michael. Az orvos pontosan erre várt. Mivel a Herx-reakció megerősítette adiagnózist, a doktor egy jobban felkészült kollégájához irányította át a beteget. Az utazásiköltségeket a férfi szülei fedezték. „Készen álltunk találkozni a kuruzslóval, hiszen előtte mártöbb orvos és specialista megerősítette az ALS-t.” – nevetett Michael.Az új orvos azonban a Lyme-diagnózissal értett egyet. Első lépésként folytatta azantibiotikum-kezelést mindaddig, amíg Michael szervezete pozitív választ nem tud adni aLyme-tesztre. Ez ugyanis feltétele annak, hogy a férfi kezelésének költségeit átvállalja atársadalombiztosítás. „Nem akartam elhinni” – meséli Carol – „Azt akarja mondani, hogynem hal meg?” Az orvos válaszolt: „Nem fog, megoldjuk.”Michael ezután több héten át tartó intravénás és tabletta formájú antibiotikum kezelésbenrészesült. Egyre nehezebben viselte el a fényt, egy teljesen elsötétített szobában üldögéltnaphosszat. A kezelésnek köszönhetően az antitestek száma azonban megemelkedett annyira,hogy pozitív tesztet eredményezzen. A kezelését egy New Jersey neurológus vette át, akiközvetlenül Michael mellkasába vezette egy csövön keresztül az antibiotikumot.„Leírhatatlanul rosszul voltam” – meséli Michael – „de lassan egyre jobb lett”. Legelőször ajobb keze javulására figyelt fel, ami ekkorra már teljesen mozgásképtelenné vált. „Amikormegint elkezdett bűvészmutatványokat gyakorolni, tudtam, hogy visszakaptam.” – mondjaClaire. Michael egyedül szállt ki és be a tolókocsiba fürdéskor. „Egy nap azt gondoltam –megpróbálom a bottal. Sikerült. Odáig voltam és vissza” – nevetett Michael. Innentőlmindennap egyre több és több lépést volt képes megtenni. 2005 júniusban végleg kiszállt atolókocsiból. Jelenleg is orvosi kezelés alatt áll, de az antibiotikumos kúrát szünetelteti, amígfelgyógyul egy könnyebb autóbalesetből.Michael attól fél, hogy sohasem nyeri vissza a rövid távú memóriáját és az olvasásiképességet, így nem kapja vissza régi, rendszergazdai állását. Jelenleg rokkantsági segélytkap, amit „nyomasztónak” talál. Az orvosok szerint a javulásra jó esélye van, azonban 5–7évet várnia kell. „Nem olyan nagy baj az, még ha nem is leszek már ennél jobban” – említibúcsúzóul Michael – „elég összehasonlítom az alternatívával”