Együtt

 

Az a gondolat, hogy a külvárosi megállóban szálljanak le, abból a szempontból jó volt, hogy nagyobb valószínűséggel nem találkoznak egymás évfolyam társaival, de vagy három kilométerrel többet kellett gyalogolniuk és az időjárás sem kedvezett nekik. Február eleje volt, mínusz 10 fok körül és hófúvás. Még az állomáson bemutatkoztak egymásnak, megmondták, hogy ki melyik épületben és szobában lakik. És megbeszélték a jövőre vonatkozó konspirációt is, hogy ne legyen feltűnő másoknak a hírtelen támadt ismeretség. A félúton még beugrottak egy presszóba átmelegedni de újra kiérve a szabadba Barnabás már nem tudta magát türtőztetni, a néptelen és sötét mellékutcában vadul és érzékien megcsókolta Bencét... Amennyire a ruházat és az időjárás engedte, a két fiú próbálta felfedezni egymás testét.

 

A következő hétvégén Bence mindkét szobatársa elutazott... Nem merték felvállalni, hogy a szabad szobában lesznek együtt. Két szoba között volt egy közös mosdó helység és így szabad átjárás. Ha valaki hölggyel volt, magától értetődően be lett mutatva a másik szobának is, hogy kopogtatás nélkül ne nyissanak be se a zuhanyba, főleg ne a másik szobába. Ha meg nincs hölgyvendég, hát nem volt szokás bezárkózni.

 

Egyszer csak közbelép a szerencse. Bence szülei elhatározták, hogy egy pénteki nappal megnövelt hétvégén a középiskolás húgaival elutaznak Csehszlovákiába (akkor még úgy hívták) síelni. Tekintettel arra, hogy kutya, macska, kanári és akvárium volt a lakás tartozéka, kérték Bencét, hogy mindenképpen jöjjön haza gondoskodni róluk. Persze Bence igent mondott és megkérdezte, hogy elhívhatná-e az egyik fiú évfolyamtársát arra a hétvégére. A szülők, ismerve az előéletét, minden gyanakvás nélkül igent mondtak. A család már pénteken reggel elment, Barnabásék csak estére tudtak megérkezni, mert nem akartak lógni az iskolából.Bence úgy beszélte meg, hogy a szállodából este telefonálnak, hogy szerencsésen megérkeztek. A két fiú megérkezését követően a telefonhívás rendre megérkezett, hogy minden rendben. Ezt követően Bencénk ruhájából kihámozva betolta Barnabást a fürdőszobába, hogy: "Na! most már ne vesztegessük az időt". Barnabás már zuhanyozott, amikor belépett Bence is meztelenül. Csókolózva mosdatták egymás testét, majd birtokba véve az előkészített ágyat idősebb barátját hanyatt fektette rajta. Barnabás már nagyon régen nem napozott, de azért még világosan elkülönült a fürdőnadrág által takart terület fehérsége többi testrészének barnaságától. Fanszőrzete, amely göndör és fekete volt éles vonallal határolódott el testének többi részétől, ahol még csak kezdeményeket lehetett látni, hogy esetleg a későbbi életszakaszában ott is erősebb szőrzet nőhet. Hímvesszője, amely teljes hosszában meredezett, tizenhét centiméter lehetett. Bence mohó szája elválva Barnabás ajkaitól előbb annak mellbimbóit ingerelte, amely olyan kéjérzetet indított el az idősebb fiúban, amelyet az korábban még nem tapasztalt, majd még lejjebb vándorolt, ahol egy pillanatra felnézett Barnabás arcára és azt mondta:

- Na! ezt még sohasem csináltam!

- Mit?

- Ezt! - mondta Bence és szájába vette Barnabásunk büszkeségét, kezével pedig Barnabásunk fenekét átölelve, ülőgumóit simogatta, amelyek mutatósak voltak, nem is volt szüksége rá, hogy övet hordjon a nadrágjaihoz, mert olyan gyönyörűen domborodtak.

- Jaj ne! Így nem bírok uralkodni magamon! - mondta Barnabás

- Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen kellemes egy másik srác frissen mosott farkát a számba vennem - mondta Bence.

Barnabás finoman igénybe véve meglévő erőfölényét, megfordította a helyzetet. Most Bence volt alul. Mint egy megriadt kismadár, de a tekintetében az az őszinte rajongás barátja iránt Barnabást mélyen megrendítette. Ő is végigcsodálta kis barátja finom, de izmos testét, amelyet csak a karokon, combokon és a lábszárakon fedett nagyon finom, nagyon világos kezdődő szörzet. Az ő szőke fanszőrzete háromszög alakban a köldök felé nyúlt, de messze nem tudta megközelíteni azt. Barnabásunk rácsodálkozott, hogy ennek a törékeny fiatal kissrácnak hogyan lehet ilyen szép méretű cerkája és ilyen szinte teljesen szőrtelen herezacskója, amely annyira vonzotta tekintetét, hogy finoman belemarkolt. Ezt Bencénk egy jóleső mély sóhajjal nyugtázta.

Barnabás is igyekezett minden birtokba vehető porcikát megismerni a másik testén, állandóan rácsodálkozva Bence legfőbb díszére.

- A dolog végén meg kéne mérni...

- Akkor összemegy, mert remélem, hogy átmenetileg úgy el fogod rontani a rugóját, hogy elakad a lélegzetem. Egyébként 22 centiméter lehet...

- Hú! Ettől szájzárat lehet kapni.

Végül csókolózva, egymást kézzel juttatva el a csúcsra, olvadtak egymásba.

- Én már nem tudom, hogy hogyan tudnék nélküled élni - mondta Barnabás.

- Drág barátom, mindenem, szerelmem!

 

Némi pihenőt tartva egy gyors vacsorát eszkábáltak össze, leültek a tv elé. Hát akkoriban még nem volt kábeltv, Bencéék lakhelyén antennától függően lehetett fogni az akkori két magyar, két szlovák és két osztrák tv-t. Mást is lehetett fogni és fogtak is, mert még mindig nem tudtak betellni egymással.

A tv-zést hamar elúnva újra áldoztak a szerelem oltárán. Bence jött az ötlettel, hogy mi lenne, ha dugnának. Barnabásunk elfehéredett, amikor az új scenárió szerint újra mérte szemeivel a másik fegyverét.

- Én ebbe belehalnék - mondta Barnánk.

- Nem is úgy gondoltam én azt, én próbálnék beleülni a tiédbe, és remélem, nem fogok hangosan sivalkodni - mondta Bence.

Sikosítóként használható krém fellelését követően Bencénk a hanyattfekvő Barnánkon próbálta magát nyársra húzni (beleülni). Eleinte dülledtek a szemei, de ő is csak nevetett rajta. Végül sikerült rászorulnia és elérni, hogy a mozgás a nyárson ne járjon fájdalommal. Bencénk volt felül, így bár a nyárs benne dolgozott, mégis ő volt az aki a dolgokat irányította. Félve a hirtelen mozdulatoktól kérte Barnát, hogy hagy vezesse le ő a futamot. Pár perc után Barnabás szemei kezdtek el jobban dülledezni és mélyülni a lélekzete. Amikor már látszott, hogy belelövi abba az aranyos fenékbe a töltetét, Bencénk vadul magához nyúlt...

Öt másodperc múlva, mindkettejüket elöntötte a gyönyőr.

 

Bence rázuhanva feküdt barátja testén, szétmázolva hasukon az ondóját. Vagy tíz percig nem mozdultak.

- Milyen volt? - kérdezte halkan Bence.

- Eszméletleeeeeeeeeen, jobb mint a vagina! Nem okoztam neked fájdalmat?

- Először azt hittem, nem fogom kibírni, de legalább is élvezetet nem fog okozni. De azután láttam az arcodat élvezés előtt, az mindent megért.

- Drága angyalkám!

Újabb kimerítő csókolózás...

 

Másnap, szombaton a két fiú járták a város nevezetességeit. Barnabásunk az új Practika-jával készített pár színes fotót. De szinte minden képet Bencénk daliás termete uralt. Készítettek az önkioldó segítségével pár közös képet is, de alig mertek egymásra nézni. Végül, hogy ne lehessen gyanús, ha más kezébe kerülne a fénykép, olyan felvételeket készítettek, mintha bunyóznának, csakhogy a testi kontaktus meglegyen a képeken. Késő délutántól megint adtak a testi örömöknek.

 

Már majdnem hajnalodott, amikor komolyabb dolgokról kezdtek el beszélgetni:

- Te már gondoltál rá, hogy később mi lesz...? - kérdezte Bence.

- Igen. Tudod nekem csak egy nő volt és van az életemben, de az komoly. Anikó, akiről már beszéltem. Meg az a bizonyos esetem a német sráccal... Nehéz, mert családban és gyerekekben gondolkodtunk. De összetörik a szívem, ha arra gondolok, hogy nem lehetek melleted. Amikor egyszer egy hétig nem láttalak, azt hittem, hogy abbahagytad az iskolát... nagyon rosszúl éreztem magamat. A szobatársaim is kérdezték, hogy mi van velem.

- Én is hasonlóképpen érzek irántad. Hát nekem volt vagy hat - hét csajszi, néha párhuzamosan is futottak. Az egyiket nem lehetett megdugni, mert félt a farkamtól, de jól cumizott, a másikat viszont meg lehetett dugni. Nézd! Tudom, hogy jóképűnek tartanak és ragadnak rám a csajok, de az olyan, mint neked az Anikó, nekem még nem jött össze. Mindig éreztem valami hiányt, de azt te most teljesen kitöltöd.

- Én is és Anikó is római katolikusok vagyunk. Hát mindketten tudjuk, hogy nem éppen az egyház tanítása szerint élünk együtt. Hát amit meg mi ketten csinálunk, arról jobb nem is beszélni... Anyukám abban reménykedik, hogyha végzünk, öszeházasodunk és rendezzük dolgainkat a Jóistennel. A nálam nyolc évvel idősebb báttyám is így kezdte, most három tündéri gyerkőc keresztapja vagyok a jóvoltából.

- Jó neked! Van egy idősebb testvéred. Én kisfiú koromban elég nyápic voltam, elkelt volna egy báttyusi támogatás, háttér. Mi egyébként reformátusok vagyunk és minden vasárnap eljárunk az Istentiszteletre. Apukám presbiter is. Hát a tiszteletes úr fülébe is eljutott már a "jó hírem", mondta is, hogy vegyek vissza. Házasság? Még nem gondolkoztam róla, de arra mindig, hogy nekem is legalább három gyerekem lesz.

- Holnap vasárnap, menjünk el egy templomba.

- Hát református istentisztelet holnap úgy sem lesz, mert az itt nincs minden vasárnap, de akkor elmegyünk a katolikusba.

 

A vasárnapi mise végén Barnabás kifelé menet odaáll a Szűzanya szobra elé.

- Mit csinálsz? - kérdezte halkan Bence.

- Tudom, hogy nálatok nem szokás, sőt tiltott, hogy a szentekhez imádkozzatok, csak közvetlenűl a Jóistenhez lehet, de amilyen állapotban vagyunk, hidd el, elkél a közbenjárás...

- Hogy is van azaz imádság, amit szoktatok imádkozni a Szűzanyához?

És halkan ismételve Barnabás szavait, elimádkozták az Üdvözlégyet.

 

A templomból hazaérve csengett a telefon. Bence idegesen felkapta és elkezdett beszéni.

- Ki volt az? - kérdezte Barnabás, visszaérkezve a kis helyiségből.

- Az egyik barátnőm... sokat bevállaló barátnőm, megtudta, hogy itthon vagyok és még a délelőtt átjönne... Nem tudtam lerázni, fogadni kell méltóan - mondta vigyorogva Bence.

- Igen, megbeszéltük, hogy vannak kötelezettségeink, bár éppen tőlem kíván elrabolni.

- Majd megoldjuk valahogy...

A Bencével egykorú barátnő 20 percen belül beállított. Eleinte úgy indult a dolog, hogy a leányzó és Bence magánszáma lesz Bence szobájában, de egyszercsak megjelenik a hölgy meztelenűl, mögötte Bencénk az álló dákójával.

- Úgy beszéltük meg, hogy nem illik téged magadra hagynunk, mondta a lány és finoman vetkőztetni kezdte Barnabást.

A dolog vége az lett, hogy a négykézlábra helyezkedett hölgyet Bencénk hátulról támadta meg, míg a hölgy szája az előtte térdelő Barnabásunk szerszámával volt tele. Barnabásunk végül kicentrifugálódott a rendszerből és egy üveg sörrel a kezében nézte, ahogy Bence helytállt a gáton.

Az aktust követően, hölgy elküldve, mondván, hogy a család érkezése hamarosan várható. Jött a telefon, hogy csak 18 - 19 óra tájban érkeznek. A nap hátra lévő részében már nem szeretkeztek, csak beszégettek, ültek a tv előtt egymás kezét fogva.

Megérkezve Bence szülei és hugai, apukája nem érezte magát nagyon elfáradva, pedig közel 400 km-t vezetett, mert felajánlotta, hogy kocsival vissza viszi őket a kollégiumba. A lányok bimbózó nőiességük tudatában már igencsak kellették magükat Barnabás előtt, aminek egy vicces apai szigor vetett véget. Vicc ide, vicc oda, sejteni lehet, hogy a lányok póráza exponenciálisan lesz rövidebb ez ügyben, mint Bencénké. A fiúk visszautasították a felajánlott utaztatást, mondván, hogy ezen az állomáson, a másikon is, meg a kolesz felé útközben is sörözők garmadája található, ahol nekik bizonylatoltan meg kell jelenni. A valóság viszont csak annyi volt, hogy a visszaúton is szerették volna egymás társaságát zavartalanúl élvezni.

 

folyt.köv.