Már a decemberi vizsgaidőszakban vagyunk. Egy sikeres vizsgát követően a főiskola épületében lévő büfé előtt beszélget Barnabásunk tankör társaival. Egyszer csak megjelenik a fiúcska, indul a büfé felé. Észre veszi hősünket, pillanatra megtorpan, visszafordul és bemegy a WC-be. Barnabás mindezt látja és nagyon hálás a sorsnak, hogy a társai pont a másik irányba néznek. Közli a cimborákkal, hogy megy pitont könnyeztetni és bement a WC-be. A kiskölyök az egyik piszoárnál áll. A jól kiépített szex-karám még azt sem engedi megláttatni, hogy milyen gyíkot morzsolgat, de most nem is ez a cél. Néznek egymásra, ahogy Barnabás közeledik felé. Szóra nyitnák szájukat, amikor nagy hanggal négy-öt elsős jött be végezni a dolgát és kiabálták, hogy: "Bence! Megvan ez a kurva matek vizsga!" Na, négy hónap után legalább már annyit tudok, hogy Bencének hívják - konstatálta Barnabásunk. A diplomáciai kapcsolat felvételének mára lőttek...

 

Barnabás a téli vizsgaidőszakból három hetet tudott megtakarítani és így otthon, egyéb tevékenységek mellett Anikóval tölteni. Jó volt a rendszeres szex, de lefekvés után mindig beugrott az igéző szőke arc. Az utolsó napokban már nagyon kívánt visszamenni a kollégiumba, hogy láthassa a kis aranyost. Direkt egy korai vonattal indul vissza, mert tudja, hogy évfolyamtársai mindig a későbbi vonatokkal utaznak. Hála az égnek, Anikónak sem volt ellenvetése, mert egyébként sem nem tudta volna kikísérni a szokásos vonathoz, mivel szüleivel színházba készült.

Felszállt a vonatra, először a leghátsó kocsiban ül le, de az út egyharmadánál felkel és a szerelvényen előbbre megy. Hogy mi késztette erre maga sem tudta. A szerelvény régi személyvonati kocsikból volt összeállítva, középen folyosó, jobbról-balról két-két egymással szemben lévő üléspár. Egyszer csak földbe gyökerezett a lába, megpillantani vélve álmai netovábbját, könyvet olvasva az egyik belső ülésen. Az ablak mellettieken egy idős házaspár ücsörgött. Közelebb érve bizonyossá vált számára, hogy valóban a fiúcskát látja. Oda érve rögtön megkérdezte, hogy szabad-e az üres hely (a fiúcskával szemben). Természetesen szabad volt.... A fiúcska szája szegletében egy huncut mosoly jelent meg és egy halk "szia" hagyta el a száját. Barnabásunk természetesen visszaköszönt. A házaspár beszélgetéséből kitűnt, hogy ők bizony távolabb utaznak, mint Barnabásék. A fiúcska egyszer csak megszólal, hogy "bocs, szeretném kinyújtani a lábamat" ezzel kinyújtózik és félre nem érthető módon nekinyomja lábát Barnabásénak. Barnabásunk szintén humorosra véve a figurát, halkan odaszól: "Néha lapozni is kellene..."

A megérkezés előtt a fiúcska odaszólt Barnabásnak, hogy: "Azt hiszem nem kéne bemenni a főpályaudvarra, hanem a külvárosi megállóban kellene leszállnunk." Ez némi többlet gyaloglás, de biztos, hogy nem találkozunk össze saját évfolyamtársainkkal - gondolta Barnabás és igent mondott.

 

Bence története

 

Apuka körzeti orvos, anyuka általános iskolai tanárnő. A 70-es évek átlagkörülményeihez képes viszonylag jó anyagi helyzetben lévő család két, Bencénél pár évvel fiatalabb lánytestvérrel. Az értelmiségi szülők nagy gondot fordítottak a gyerkőcök taníttatásának, amelynek egyenes következménye volt, hogy Bence a középiskolát követően tovább tanul. Mivel a kisvárosban, ahol éltek nem volt a kívánt képzési célú oktatási intézmény, egyértelmű volt, hogy kollégiumban kell lakni. Bence volt középiskolai osztályából még egy srácot felvettek ugyanoda, így most egy szobában is laknak.

 

Bencének nagyon tetszett a főiskola, jól tanult, sikerrel vette az akadályokat. Tetszett neki a kollégiumi élet is, de az is, hogy vonattal egy óra alatt haza tudott menni. 16 éves koráig nem nagyon volt barátnője, de utána gyorsan behozta a lemaradását. Nem volt alkalma, hogy összemérje máséval, de sejtette, hogy amikor a kukit osztogattak, ő nagyon a sor elején lehetett...

A lányok oda voltak a kegyeiért, mert adottságai hamar ismertté váltak a szebbik (tényleg?) nem körében. Jegyezzük meg, alaposan kihasználta hölgyismerősei rajongását.

 

Hamar észrevette, hogy időnként valaki figyeli. Először nem tudta mire vélni, de nem volt hülye gyerek, hallott már a dologról, voltak sejtései. Gondolt rá, hogy a középiskolás cimboráját beavatja, de aztán letett a dologról. Visszaemlékezett arra, amikor véletlenül egymás szemébe néztek az ebédlőben és az utazásra az orgona hangversenyre. Észrevéve, hogy a srác egyedül ücsörög a buszon, már szerette volna ha ő ülhetne a srác mellé, de szobatársa megelőzte. Időnként azon kapta magát, hogy próbálja felidézni a másik fiú arcát, ami azért okozott gondot neki, mert csak messziről merte megfigyelni, leszámítva azt a pár pillanatot, amikor az egymás mellett való elhaladáskor próbáltak feltűnés nélkül egymás szemébe nézni.

A biztosítékot az verte ki sajátmagánál, hogy bár időnként diszkréten tehermentesítette dülmirigyét, de egyik ilyen magányos esti aktust követően mégis nedves álma volt. Először az ismerős lányok voltak, majd egyszer csak beúszott az álomképbe az szép magas, izmos, barna hajú fiú. Álmában Bencére ráfeküdve nyelvét a szájába dugja, kezével a fütyijét izgatta. Ebben a pillanatban arra ébred, hogy valószínűtlenül nagy mennyiségű ondótól szabadult meg spontán. És ettől kezdve nem okozott gondot a srác arcának felidézése.

 

Bence valahol érezte, hogy utolérte végzete. Nyilvánvalóan akarta a folytatást...

 

Azután az is eszébe jutott, hogy nem is ártatlan ő annyira. 12 éves volt, egy meleg nyári napon kerékpározott a patak mentén. A töltésről nem lehetett mindenhol lelátni a partra, mert volt ott egy erdősáv. Az erdőben pedig egy kis ösvény, amit a csatangoló gyerekek tapostak ki. Itt nyomta a kemping kerékpár pedálját, amikor egy tisztáson észrevett valakit. Ismerték a nagyobb fiúval egymást, bár a köztük lévő korkülönbség miatt nem barátkoztak különösebben, de ha nem volt más, akkor a nagyobbak az ilyen kis pöcsöket is bevették a foci csapatba, hogy meglegyen a létszám.

Hát a nagyfiú egyedül volt és furcsa dolgot művelt. Meztelenül volt kifeküdve és játszott a fütyijével. Bence még nem serdült, úgy hogy saját kisfiús kukijához képest meredt szemmel nézte, a 15 éves fiú agancsát. A nagyfiú észrevette és rászólt:

- Mit bámulsz?

- Mi csinálsz?

- Játszok a farkammal. Te még nem szoktál?

- Nem szoktam. Hogyan kell?

- Gyere ide, illetve inkább menjünk egy biztos helyre, ahol tényleg nem fognak mások mászkálni:

A biztos helyre érve mindketten ledobták magukról a gatyát, más nem is volt rajtuk. Bence megkövülten figyelte a nagyfiú kukacát.

- Fogjad meg az enyémet így, és húzogasd rajta bőrt. - mondta a fiú Bencének.

A nagyfiú pedig kezelésbe vette Bence kukacát, amin így már jól látszott, hogy a növekedése elindult. A nagyfiú lélegzete kezdett gyorsulni:

-Így! Csináld! Ne hagyd abba, mindjárt jön.

Bence megbabonázva figyelte, ahogy a sárgásfehér folyadék kispriccelt. Az övéből még nem tudtak semmit sem kicsiholni.

Bence ettől kezdve kereste a fiú társaságát, de sohasem tudott vele egyedül maradni. Egyszer, amikor végre sikerült, kiderült, hogy a nagyfiú nem hajlandó vele többet így játszogatni, mert azt mondta, hogy természetellenes, ha két fiú csinálja ezt egymásnak. A valóság, hogy a nagyfiúnak lett egy barátnője, aki hajlandó volt...

Ezt persze Bencénk még nem értette akkor, csak évekkel később, amikor neki is lettek barátnői.

Bence elhatározta, hogy dűlőre veszi a dolgot. Teljesen véletlen volt, hogy észrevette titkos hódolóját és annak évfolyamtársait a büfé előtt. Gondolta, ha bemegy a klotyóra és az a másik srác utána megy, csak tudnak néhány szót váltani. Mint ezt ismerjük a Barnabási sztoriból, nem jött össze.

 

A vizsgaidőszak utolsó hétvégéjén elutazott a fővárosba nagynénjéhez, aki ott élt családjával. Vasárnap este ott szállt fel arra a vonatra, ahol végre összejöhetett végzetével. Amikor az idősebb fiú leült vele szemben, azt sem tudta, hogy hogyan fogja vissza negyven centire szélesre sikerült mosolyát. Most végre szemtől szemben van, szemébe nézhet és... hozzáérhet!