Barnabás és Bence

Barnabás története

 

Azokban a fekete-fehér (vagy inkább ronda szürke és piszkos  fehér) időkben történt, a gengszterváltás előtt több, mint tíz, de kevesebb, mint húsz évvel. Ezt azért említettem meg, mert az ebből a korszakból ránk maradt fényképek zöme még fekete-fehér. De az emlékeink színesek.

Hőseink főiskolára járnak, mindketten kollégisták. Még nem ismerik egymást, mert Barnabás végzős harmadéves, Bence elsős. Azért, hogy közöttük nehezen indulhat el bármi kapcsolat, megemlíteném, hogy ekkortájban telefon se nagyon, mobiltelefon és internet pedig egyáltalán nem volt.

Lehet, hogy egy humán képzési intézményben talán többet elviseltek, de egy műszaki főiskolán egyáltalán nem volt jellemző, hogy valaki azzal dicsekedett volna, hogy a saját nemét kedveli.

Az iskolát - párthatározatra (tényként és nem pejoratív jelzőként említem) - nemrégiben lapátolták össze korábban az ország más részein működő szakokból. Mivel az iskola és a kollégium épülete is új, továbbá még messze nem érkezett meg minden szak, a kollégiumban bőven volt hely. Persze mindenkinek szeptember elején, egy nap alatt kellett a beköltözését elintézni, így ezen a napon nagy volt a felfordulás és a nyüzsgés.

 

Barnabásunk képzési szaka már a második éve, hogy ide költözött (az első évet még saját városában járhatta), úgyhogy rutinosan intézte a bejelentkezéssel és a beköltözéssel járó dolgokat. Apuci megbízott benne, úgy hogy megengedte, hogy a költözéshez elhozza a család szeme fényét, az ötévesen használtan, de majdnem újkori áron vett Zsigulit, hogy aztán egy hét múlva haza is vigye. Barátnője elkísérte a beköltözésre, de neki este majd vissza kell utazni.  Délutánra lecsillapodtak a kedélyek, mindenkinek sikerült elhelyezkednie, így Barnabásunk kedvesét kikísérte a vasútállomáshoz, persze előtte órákig sétáltak a városban. Kedvesétől hosszan és érzelmesen búcsúzkodva feltette a vonatra és indult vissza a kollégium felé. A belvárosba érve kényelmesebbre szabta lépteit és megállapította, hogy a diákok újra birtokukba vették a várost. A sétáló utcában valamiért megakadt a szeme egy öt-hat fős társaságon, maga sem tudta, hogy miért. Volt közöttük egy nála kb. öt centiméterrel alacsonyabb világosszőke srác. Barnabásunk sötét barna hajjal, amely az akkori divatnak megfelelően elég hosszú volt, napbarnított bőrrel, a középiskolás évekig tartó atletizálásnak köszönhetően még a ruházat alatt is jól sejthetően kiváló testfelépítéssel rendelkezett. Teste átmenetet képzett a tornász és a birkózó alkata között. Semmi felesleg nem volt rajta, de azért nem 28-as Lévi's-t hordott. Gyönyörű mellkas és karok, lapos poci, izmos fenék, gusztusos combok és nem pipaszár lábak jellemezték hősünket. Az általa megfigyelt célszemély sem volt piskóta, de túl azon, hogy alacsonyabb volt Barnabásnál, arányaiban is vékonyabb fiú volt.  A többiek közül kiemelte személyét a rövidre nyírt világos szőke haj, a szinte kisfiús arc (talán még borotválkoznia sem kell) a testéhez simuló fehér farmer nadrág és a világoskék pólóing. Ami vonzotta szemét a srácon, a fehér nadrágon feltűnően jól látszódó domborulat a nemi szerveknél, amit csak egy jó méretű cerka és tartozékai okozhatnak. Korábban ilyen dolgokra nem figyelt különösebben, bár az ebben az időben divatos trapéz szárú és szűk szabású farmernadrágok nyilvánvalóvá tették, ha valaki az osztogatásnál nagyobbat kapott. Maga sem tudta miért, de leállt egy kirakat előtt és próbálta feltűnés nélkül figyelni a srácot.

 

A figyelgetésből egyszer csak évfolyamtársai hangja térítette magához. Jól leteremtették, hogy hiába ordítoztak, ő csak nem figyelt rájuk. A dolog vége az lett, hogy a késő délután és az este hátra lévő része természetesen sörözésbe fúlt.

 

Már több mint egy hónapja, hogy elkezdődött a tanulmányi félév, amikor Barnabásunk két szobatársát hétvégére hazaküldte, hogy tudja fogadni kedvesét. Barátnőjének nagyobb szerencséje volt, mert lakhelyén járhatott főiskolára. Szombatról vasárnapra virradóra nem sokat aludtak, igyekeztek behozni az eltelt időszak elmaradt hancúrozásait. A kialakult szokás szerint a hazautazók a hátra maradottaknak otthagyják a kajajegyeket, mert ekkortájt még ebédet és vacsorát biztosítottak a kollégiumban. Kis ügyeskedéssel és a többi kollégista hathatós segítségével egy-egy ilyen hétvégén a barátnők elszállásolást is meg lehetett oldani a kollégiumban. Az ebédlőben Barnabásunk éppen vasárnapi ebédjét fogyasztotta kedvesével, amikor felnézve ismerős alakot pillant meg. Igen, a srácot a sétáló utcából. Ezek szerint nem helybeli, hanem ő is főiskolás és kollégista. Megdöbbent, hogy a srác újra látása mekkora izgalommal tölti el. Szeretné közelebbről is megnézni, mert igazából először is csak hat-nyolc méterről láthatta, ezért szólt a barátnőjének, hogy kimegy pisilni. Kifelé menet próbált csak rásandítani a fiúcskára, de az eredmény az lett, hogy a fiú is éppen felnézett, úgy hogy különösen jól sikerült egymás szemébe nézni. Érezte, hogy a fiúcska tekintete is tovább marad rajta, mint, ahogy azt az illem engedné.

 

Barnabásnak most már tényleg szükséges volt, hogy bemenjen a wc-be. Valóban kellett vizelnie is, de a szíve annyira a torkában dobogott, hogy azt hitte, rögtön elájul. Végül összeszedte magát és visszament az otthagyott ebédjéhez. Barátnője észrevette a hangulatváltozást, de Barnabásunknak addigra sikerült úrrá lennie idegeinek játékán, így mosolyogva közölhette, hogy: "Drága! Távozásod gondolata miatt borult el tekintetem." Ezen mindketten nevettek, majd visszamentek a kollégiumi szobába.

 

Együtt jártak gimnáziumba, 15 éves koruk óta járnak együtt. 16 éves koruktól intenzíven pettingeltek, de a csókon kívül a száj sokáig nem kapott más feladatot. Mióta Anikó fogamzásgátlót szed, egyszerűen csak dugnak, igaz amennyire csak lehet, változatosan. A nemi szervek szájjal történő ingerlését csak az előjáték rövid ideig tartó részeként gyakorolták, bár néha úgy nézett ki, hogy Anikó "rákapott az ízére". Csodálkozott, hogy Barnabás soha sem engedte neki, hogy hosszabban fuvolázzon.

 

A barátnő távozását követő napokban Barnabásunk egyre céltudatosabban kezdte el figyelgetni a másik srácot. Észrevette, hogy a kiskölyök és a tankör-társai mindig az étterem jobb hátsó részén igyekeznek leülni. Ehhez hősünk pár nap után sikeresen alkalmazkodott és az évfolyamtársai sem kérdezték már meg, hogy most miért ide ülünk kajálni... Barnabásunk pedig észrevette,  hogy a fiúcska is kezdi figyelgetni őt.

 

A kollégium portáján olvasta, hogy lehet jelentkezni orgona hangversenyre. A suli autóbusza vitte el őket a kb. 30 km-re lévő apátságba. Mivel évfolyamtársait kevésbé érdekelte a magasabb kultúra, így ismerősök nélkül utazott. Az autóbusz hátsó részén beült az ablakhoz, a mögötte lévő leghátsó sort már elfoglalták. Egyszer csak megjelenik három elsős, a harmadik a kis szöszi volt. Szöszin látszott, hogy észrevette Barnabást. Sajnos, az elsőként érkező huppant le Barnabás mellé és a szöszinek kellett beülni a túloldali ablakhoz. A három srác az úton végig beszélgetett egymással, hősünknek pedig időnként sikerült elkapnia a szöszi tekintetét. A templomban persze szó sem lehetett szemezgetésről, csak Barnabás figyelhette a fiúcskát hátulról. Néha a fiúcska is megpróbált diszkréten körülnézni, de ennek eredménye a félhomály miatt erősen kétséges volt. A visszaút is eseménymentesen zajlott le.

 

Hárman egy szobában, tanulmányokat sem elhanyagolva, a beadandó feladatokat is elkészítve Barnabásnak nem volt sok ideje és magányos pillanata átgondolni, hogy mi is történik vele. Egyik este, amikor mindkét szobatársa valahol másik szobákban szomszédolt, villámgyorsan összeszedte magát, írt egy cetlit, hogy lement kicsit levegőzni. Ebben semmi feltűnő sem volt, mert szobatársaival ellentétben szinte minden nap futott a folyóparton és reggelente lenyomott száz fekvőtámaszt, de most gondolkodni akart...

És eszébe jutott, amit mindig el akart felejteni...

 

Tizenöt év körül lehetett. A nagyszülőknél nyaralt vidéken, ahol egy termálfürdő is volt. Felkapott volt a hely, a külföldiek által is. Három vagy négy napig volt ott egy osztrák család is, apuci és anyuci, valamint Thomas, a 18 éves fiúk. Barnabás már általános iskolában is járt külön németre (ekkoriban mindenkinek oroszul kellett tanulni) és a gimiben is ez volt a második idegen nyelve. Mivel rajta kívül egyetlen helybeli fiatal nem beszélt semmilyen idegen nyelven, magától értetődő volt a két fiú barátsága.

Az osztrák fiú mutatott neki olyan újságokat, amilyeneket ő még nem nagyon látott. Amikor beletemetkezett a "szakirodalom" tanulmányozásába ágaskodó "kiskakas"-a jól látható módon kereste helyét a rövidnadrágban. Nem vette észre az idősebb fiú megváltozott tekintetét, de amikor az azt mondta, hogy verjék ki közösen, nem volt ellenvetése. Akkor sem, amikor Thomas azt mondta neki, hogy egymásnak csinálják. Jó és ismerős érzés volt, mert aktuális barátnőit nem volt nehéz rávennie hogy hasonlóképpen kényeztessék. Csak akkor ő egy punciban matatott, most pedig egy másik srác megkeményedett gyíkját igyekezett megkönnyeztetni. Thomas ment el hamarabb. Miután tisztába tette magát, befejezte ténykedését Barnabáson egyik kezével finoman a vesszőt cibálva, másikkal Barnabásunk golyóit véve kezelésbe. Az eredmény egy majdnem méteres spricc lett...

 

Thomas szülei egy napra autóval elutaztak egy másik városba. A két fiú együtt zuhanyozott a termálfürdő zuhanyzójában. Hétköznap lévén alig volt a fürdőben rajtuk kívül más. Thomas furcsán kezdett el viselkedni... Elkezdte mosni Barnabás hátát, majd a mellkasát... Kezei elől is és hátul is egyre mélyebbre haladtak. Barnabás kissé zavartan érezte magát. Taszította is a gondolat, ugyanakkor egyre inkább kívánta a folytatást. Thomas balkeze finoman elérte Barnabás hímvesszőjét, amit szelíden megmarkolt, jobb kezének mutatóujja az ánuszt vette célba, majd a játszi balkéz a vesszőt elengedve gyengéden megmorzsolta Barnabás szép formájú heréit is. A fiatal fiú felnyögött a kéjtől és ösztönösen nyúlt az idősebbik merev nemi szervéhez. Pár tétova kézmozdulat után Thomas nekitámasztotta Barnabást a falnak, lehajolt elé és szájával finoman elkezdte szopni Barnabás ágaskodó vesszőjét. Barnabás rohamosan rövid idő elteltével érezni kezdte, hogy az ismerős robbanásnál is intenzívebb fog bekövetkezni ott lent. Thomas szája szorgalmasan folytatta a tevékenykedését, ezért Banabás hangos zihálás mellett bele lőtte az osztrák fiú szájába az ejakulátumot. Mikor Barnabás magához tért és lenézett, látta, hogy a vigyorgó Thomas farkáról is csöpög az ondó. Miközben kényeztette fiatal barátját, egyben a sajátját örömszerzéséről is gondoskodott...

Az akciót követően szó nélkül lezuhanyoztak és mindketten hazamentek. Az osztrák család még egy napig maradtak, majd tovább mentek az akkori Jugoszláv tengerpartra, és az eset már nem ismétlődött meg. A két fiú elváláskor címet cserélt, de Barnabás egy év múlva kidobta. Sokára, mert addigra beleégett a cím a tudatába. De a dolognak nem lett semmiféle folytatása. Később már szerette volna elfelejteni.

 

folyt.köv.