Összegzem a tapasztalatot és a kudarc okát is keresem. Kicsit fizikázok is.

 

A víz megfagyásakor hőt ad le. Ez "fűti" a már fára fagyott jeget és az 0 fokos lesz. Ezen alapszik a védekezés módszere.

 

Két véghelyzet van.

Ha túl kevés vizet juttatunk ki, akkor az már a levegőben megfagy, nyilván eredménytelen a védekezés.

Ha túl sok vizet juttatunk ki, akkor eredményes a védekezés abból a szempontból, hogy a fát szinte folyamatosan mossuk a 6-10 fokos vízzel, ámde ahogy egy fórumtárs itt már megjósolta, mocsárvilág lesz a fa körül, ami megint nem cél.

 

Az optimális mennyiség valahol a kettő között az alsó sávban van. A már hivatkozott cikkben azt írják, hogy az eredményes védekezéshez 2,5-3,5 mm/h csapadékot szükséges előállítani. Ha ezt átszámoljuk, akkor azt jelenti, hogy egy fa és környékének 50 m2-es belocsolásához 150-180 liter/h víz kell. Ennek a víznek csak egy csekély töredéke hasznosul, a többi a földre hull. Szerintem max. 3-5%-a kerül a fára. Ismét átszámolva, ha ez ráfagy a fára, akkor annak 6-8 kg tömege van. Egy 12 órás védekezés durván 100 kg plusz terhet rak a fára, amit az valószínűleg könnyedén elvisel. Különösen azért, mert az ágakra fagyott 1-3 cm vastag jég a teherhordásban is segít valamennyit, növeli a fa ágainak inerciáját.

 

Nálam viszont nem tudtem az optimálishoz közeli állapotokat biztosítani. egy 6 m3/h és 5 bar névleges tudású szivattyú dolgozott és két fára szórtam a vizet. A jelentős fojtás ellenére is biztos vagyok benne, hogy a kijuttatott víz mennyisége közelebb állhatott a 2x 150 liter/h-hez képes az 1000-1200 liter/h-hoz. Így a túl gyorsan nőtt, túlterhelve az ágakat. Ezt látva állítottam le a kísérletet, mert féltettem a fákat.

 

Mérnökként szívesen kísérletezgetek, próbálok ki új dolgokat. A vizet már ki tudom juttatni, most annak mennyiségi szabályozására kell kitalálnom egy megoldást, hogy közben a szivattyút is meg tudjam óvni.