béva1:  Igaza van 3A3a-nak, érvényes, és a mai napig meg lehet tagadni az aláírást (2010. évi I. tc. 30. §). Az 1894. évi  XXXI. tc. 39. §-a így szól: „A házasság akként köttetik meg, hogy a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt együttesen jelenlevő házasulók mindegyike két tanú jelenlétében személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot kötnek. E kijelentés sem feltételhez, sem időhöz nem köthető. A polgári tisztviselő a kijelentés megtörténte után a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítja.” Tehát az aláírás nem feltétel, nem azzal válik érvényessé a házasság megkötése.

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=114573489&t=9000502

A hozzászólás utolsó bejegyzése a lényeges. Annyit korrigálnék, hogy a hsz.-ben említett 1904-es tc. természetesen nem megengedi azt , hanem rendelkezik arról, hogy ha ilyesmi történne, azt a bejegyzésben meg kell említeni.

-Tremmel-: Szerintem annak lenne érdemes utánanézni, hogy S. Józsefnek és Sz. Rozáliának születtek-e még gyermekei. Elméletileg a leányanyáknál, ha az apa volt a bejelentő, akkor (1895-1906) az apa mezőbe beírták a nevét, de a megjegyzésben fel kellett tüntetni, hogy természetes apáról van szó, az apa adataihoz odaírt törvényest kihúzták, és a természetes szót írták oda helyette. Ami még segíthet, az a két S. József foglalkozása. Ha különbözik, akkor megvan a megoldás. A bigámiát szigorúan büntették akkoriban is, könnyen több évre börtönbe kerülhetett az „elkövető”, és másokat is bajba keverhetett (1878. évi V. tc. 251-253. §-ok).