Állj!:-) Az én tekintetem - tekintettel arra,:-) hogy eleve számításba veszem a (devi)cigány értelmezőkódot (hosszabb pillantás=kihívás) minden alkalommal lágyan és megértéssel telítetten szegeződik (deehogy szegeződik, ahhoz teleszkópos kalapács is kéne: vetül) a tárgyi devicigányokra. Annál is inkább, mert tudom a jól felfogott érdekem.

Egy másik alkalommal megálltam egy forgalmas utcasarkon egy cigarettára. Befordult hirtelen egy 40 év körüli, jól, ám cigányos ízléssel öltözött nő a kb. 14 éves - gondolom - fiával. Akkor egészen bizonyos, hogy rájuk meredtem (ezért is az antropológusok hibásak): OLYAN plasztikusan formált, arányaiban, formáiban indiai arcuk volt, - mindkettőjüké szép - hogy nem tudtam levenni a szemem róluk. Másodperc alatt elbillent a helyzet: a nő szemében olyan agresszió jelent meg - ránézett a gyerekre, de látni kellett volna, hogy - mintha mindkettőjükbe belemartak volna - hogy jobbnak láttam azonnal tovább menni. Döbbenetes.