Ezt pusztán azért érezheted így, mert a negatív dolgok jobban megragadnak.
Amikor végigérsz majd, és leveted a hátizsákod, az első őszinte gondolatod nem az lesz, hogy milyen jó volt az egész, hanem az, hogy végre nem húzza a hátad a súly, megfürödhetsz, és ágyban alhatsz. Aztán két nap múlva a kellemetlenségek elhalványulnak, három nap múlva pedig azon gondolkodsz, hogy legközelebb hogyan csináld.
Ha kimész egy húzósabb, 70-90-130 kilométeres teljesítménytúra céljába, kevesen fogják azt mondani őszintén, hogyy ez most milyen jó volt. mert akkor nem jó egy kicsit sem. Akkor lesz jó, amikor az ember már aludt rá egyet :)

Tavaly együtt értem be egy lánnyal a Rockenbauer Emlékúton Zalában teljesítménytúra céljába,  több, mint harminc óra gyaloglás után, hőségriadóban. A szervező megkérdezte, hogy első teljesítés? mire mi kórusban válaszoltuk, hogy igen, és utolsó, ő csak megvonta a vállát, és annyit mondott, hogy ilyenkor mind ezt mondjátok.

Nagyobb a hírértéke egy negatív dolognak, ha Güszi leírja, hogy x helyen megivott egy sört, az nem marad meg úgy az emberben, mint amikor azt írja, hogy zárva volt a kocsma :)