Bocs de ez kicsit hosszú lesz, én az Ebay-ról rendeltem az USA-ból a Predatort ennek a cikknek az olvasása után kb 17e volt postával eggyütt. 

Újabb rozsdavédelmi fogás – ezen a ponton építettem be az elektronikus korrózióblokkolót. Ilyeneket a rendszerváltás után árultak mindenféle kis cégek itthon is, az emberek még a Daciáikhoz, Ladáikhoz vették a hosszú élet reményében – mármint az autókra gondolok ezzel. Annyira nem lett nagy sláger, egy akkori autót sem tudok, amiben ilyen működött volna sokáig. De nemrégiben egy barátomnak volt egy Toyota Model F autója, amiben valami hasonló cucc lehetett, mert a figyelmeztető matricáját megtaláltuk. Hogy a kütyüt hova dugták, arra nem tudtunk rájönni, de hát a Model F középmotoros, komplikált autó, pláne az ilyen dupla klímás, amerikai kivitel.

Borsi Miki makulátlan Toyota Model F-je

A 80-as, 90-es évek fordulóján készült japán autók irtózatosan rohadtak. Pláne a haszonjárművek meg a furgonok. A korrózióvédelem, mint olyan, azoknak az autóknak tündérmese volt. Technikailag az örök élet plusz egy nap, rozsdaállásilag a Zaporozsec. Ennek ellenére azon a Model F-en egy szem korrózió nem volt. Pedig kint állt, hét évig használta ez a barátom, előtte valaki más még közel tizenötöt. És még ott se lehetett rajta tisztességes korróziót találni, ahol valamiért hiányzott a festék. Egyszerűen nem hittem el, de Borsi Miki – a tulaj – sem.

Mielőtt eladta volna, lefényképeztem a kocsit, itt meg is nézhetik. Akkor kezdtem vágyni az elektronikus(mos?) rozsdavédelemre. De most már nem lehet olyat kapni, nemhogy Magyarországon, de Európában sem. Csak Amerikában. Ott még mindig divatja van.

Itt a védelmet igazoló cetli

Az elv ugyanaz, mint a tengerjáró hajóknál (ahol kötelezően alkalmazzák): a fémtest elektródpotenciálját annyira megnövelik a földhöz, pontosabban a vízhez képest – elektromosan -, hogy ne tudjon beindulni az elektrokémiai korrózió. Igen ám, de egy autó nem ér a földhöz. Azaz ér, de négy szigetelőn, más néven, gumiabroncson át. Ha télen hozzáérünk, megráz, mert más potenciálon van, mint mi, és kisül a töltés. Hogy a francba gondolták ezt?

Most majd meglátjuk. Ugyanis a klubban elmeséltem pár embernek ezt a tervemet, mármint, hogy ilyen kütyüt készülök venni. Madlovits Peti rám nézett, és így szólt – „adok én neked egyet”. Ő ugyanis vett két garnitúrát Amerikából, egyet be is épített az Alfájába, a másik viszont kihasználatlanul áll a polcán, nem akart vele vesződni. Így lett ajcsiba egy vadiúj, bedobozolt Corrosion Predator-öm.

A kocsi legtávolabbi pontján is a sarokba kötöttem be a védelmet

A belőle kijövő négy vezetéket sorrendben a kocsi lehető legtávolabbi négy sarkába kell vinni (én mindenhol elrejtettem), ott a mellékelt csavarokkal lecsavarozni – festék nem lehet az érintkezők alatt. Aztán a kütyüt rá kell kötni az akkura, és csá. Kigyullad a négy led, mutatva, hogy van kapcsolat. Műszaki leírás semmi, higgyél benne, alapítsunk vallást.

Szóval a Merci megkapta a cuccot. Fura egy négy, világító, piros leddel pislákoló dobozt látni egy olyan motor mellett, amelyik akkor is működik, ha az egész autóban nincs áram, aminek az olajnyomását a műszerfalba vezetett csövön át mechanikus manométer méri, és amelyiknek a hőmérsékletről szintén – egy alkohollal töltött kapilláris - csövön át tájékozódik egy másik manométer. Az állólámpás igazi dinoszaurusz, a Corrosion Predator pedig az modern elektrokémia rosszul dokumentált hókuszpókusza