Nekünk  a legkisebb mielénk van, az majdnem a legolcsóbb, össze se lehet hasonlítani a rengeteg borzalmas elődjével, de lehet, hogy csak nekünk volt pechünk az összes többivel.

A gyerekeknél üvegesek a könyvesszekrények (nekik csak párszáz könyvük van), de abban is porozódnak a könyvek, és örökké maszatosak az üvegajtók a fogdosástól. A könyvnagytakarítás mindenképpen embert próbáló feladat. Olyankor nincs kecmec, szépen le kell szedegetni mindet, egyesével körbeporszívózni minden irányból (ütögetésről tényleg azt mondják, hogy tönkreteszik őket, mondjuk nekem a járkálásból lett elegem). De a lapok széle mindenképpen el fog piszkolódni néhány évtized alatt. Úgyhogy megelőzésnek a többire keresztben ráfektetett könyv (az újakat szoktam így pakolni, amúgy sincs helyük a sorban), hétvégi takarításkor csak a tetejük van porszívózva, plusz a külső sort belökdösöm, ameddig bírom, a polc szélét is porszívózom, aztán szépen egyenesbe hozom őket... végleges megoldást legfeljebb a selejtezéstől lehetne várni, de arra meg nem visz rá a lélek :)

Ezt a kis szőrös kefét lehet tekerészni, hogy változzon a dőlési szöge. Van egy hasonlóan mozgó hosszúkás kefe is, igazából az lenne ideális könyvekhez, csak sajnos nem kapható Magyarországon.