Rezsu: A mai magyar telefonkönyv szerint Kisvárdán és Gyulaházán van a központ. Ez a kárpátukrán-keletszlovák földrajzi közelség mellett nem segít a kiindulásban. Az -u névvégződés ugyanis a románon kívül atipikus. Idetartozható Reju(l) [ill. Reaju(l), Raju(l)] névalakokat ugyanakkor a román telefonkönyvben nem találtam. Leltem viszont ritka Regiu nevet, ebből /dzs/ > /zs/ magyarosodással lehetett Rezsu, de én a román ritkaság és a távolság miatt ebben nem hiszek.

 

Van szlovák Režo (< ? szlovák nyelvjárási rež ’rozs’, ? cseh řež ’verekedés, dulakodás’), és korábban pl. a Herczku (#4256) név esetén is felmerült a szlovák -o > -u magyarosodás (?) lehetősége. A szlovák Režucha (tkp. ’zsázsa, kakukktorma, vizitorma’) névnek kialakult a magyarban Rezsuka formája. Ezt a magyarban akár -ka kicsinyítő képzős alakulatnak is tekinthették és elvonhatták belőle a Rezsu névalakot.

 

A kalotaszegi ragadványnevekben az -u kicsinyítő képző. Ez nyilván nem független a román környezettől, de az apu, anyu, Pityu szavak mutatják, hogy esetlegesen ez más magyar területen is előfordulhat. Azonban a magyar képzés alapját nehéz megtalálni, mert a Rezső személynév nyelvújításkori alkotás, ennek mintája pedig hosszú é-s Ré(z)ső családnév. Az eltérő hanghosszúság miatt ezek egybetartozás kérdéses.

 

Tehát talán a szlovák etimológia a legvalószínűbb.

 

 

Tyujan: A RadixIndexen román környezetben találtam meg: http://www.radixindex.com/hu/adatbazisok/2/vezeteknev/tyujan/keresztnev/. A feltételezhető román kiinduló alak rekonstrukciója nehéz. Mindenesetre a román Chiul személynévből lett Kiulfalva román megfelelője Tiuleşti lett, amely a magyarba is átkerült Tyiulesd alakban. A román Chiuanu, Chiuianu nevek feltalálhatók. A román chiu szó ’nyomorúság, baj’, ill. ’kurjongatás’ értelmű, talán ennek származékáról van szó [bár a román -(e)anu képző elsősorban lakosnévképző, de talán akad szláv mintára személynévképzői alkalmazása is].

 

Elviekben elképzelhető egy szerb-horvát *Ćujan névis, amely a Ćurilo ’Kirill’ név rövidülésének -an kicsinyítőképzős származéka lehetne. De ilyennek tényleges nyomát nem leltem, és a magyarországi előfordulása sem implikálja ezt.

 

A magyar etimológia kizárható, mivel a tyu- szókezdet igen ritka, és a tyi- < ti- elhasonulásaként állhat elő. A *T(y)i(j)an alakulat pedig a legkevésbé elemezhető magyarként.

 

 

Sajben: A békéscsabai szlovák nevek egyike: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1dnevek_B%C3%A9k%C3%A9scsab%C3%A1n. A szlovák -en [en] képző az -än [εn] képző ejtésváltozata, ez pedig az -an [an] lakosnév- (ill. kicsinyítő, személynév-) képző ajakhangok utáni nyelvjárási alakváltozata. A békéscsabai nyelvjárásban a ’csabai férfi’ értelmű szó alakja Čabän (az irodalmi Čaban-nal szemben).

 

A szlovák Šajben és Šajban tehát egymás változatai. Ezek legvalószínűbben a Šajba településnévből lett lakosnév. (Ezt a települést utóbb a magyarok Sebő-re, a szlovákok Strelníky-re nevezték át.) Kisebb valószínűséggel a szlovák šajba ’tárcsa, korong, abroncs, kör alakú alátét’ közszóból lett ragadványnévről van szó.