Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, mi volt a 24 órás program, talán azt mondanám, hogy mindaz belefért, ami ilyen időkorlát mellett szerintem kihagyhatatlan Rómában.

 

Érkezés után a 21.50-es Sitbusszal nagyon hamar Prátiba érkeztünk, a szoba elfoglalása után saját kulccsal a zsebünkben ¾ 11-kor már a fagyizóban, hamarosan a Vaticánban voltunk. Bizonyára a web-kamera segítségével barangoltatok ott mostanában, és tudjátok, hogy áll még a hatalmas karácsonyi díszlet. A kivilágított bazilikával és a tér minden szokásos építményével pompás összhangban volt minden. Nem jártam még decemberben és januárban Rómában, így először volt szerencsém életben látni, de mondhatom gyönyörű volt.

  

Vaticanban Dél-Olaszország egyik kicsi, de gyönyörű régiója van a fókuszban.

A 2012-es Betlehemet Basilicata régió adományozta Vaticánnak. Vállalkozások és lakosok felajánlásából finanszírozták a 90 ezer eurós költséget. A téren felállított monumentális építmény jeleneteinek üzenete többnyire az Ótestamentumot idézi, és bemutatja Matera környezeti adottságaiba ágyazva a hagyományos ottani szokásokat és paraszti életet Matera egyik neves szülötte, Francesco Artese művészeti elképzelése alapján. Vízesés, kutacska és a születési legenda emberi és állati szereplői – kb 100-110 db. terrakotta szobor. A hű természeti táj és építészet klassz ábrázolásában egyszerűen ott érezhette magát (hely- és kor szerint is) az ember. Azt nem tudom, hogy a január 13-i ünnep (Jézus keresztelésének napja) kapcsán, vagy ilyenkor egyébként is szokásos, de a tér éjfélig nyitva volt, oda lehetett menni egészen közel.

A Betlehem külső borításán a régió híres, első ezred különböző századaiban készült freskóinak képét helyezték el. Pár perccel éjfél után finoman szóltak, és türelmesen megvártak még 1-2 látogatóktól mentes közeli fotót.

 

Régóta terveztem egy szombat éjjeli Gianicolót, most az Angyalvár-Angyal híd Sassia érintésével tett séta után megvalósult. A pénteken és szombaton hajnal 3-ig meghosszabbított üzemidejű 115-ös kisbusszal gyorsan felértünk. A kilátás nem is lehet más, csak olyan mint Róma. Színekkel, fényekkel és játékos formákkal ható, sejtelmes, pazar és varázslatos. Ehhez jött még a jobbára szemtelenül fiatal közönség által keltett hangulat, ami a toronytól Garibaldi terének túloldaláig  leginkább egy kerti partihoz hasonlított. Az Acqua Paoláig sétáltunk, csendesen álldogált a várost figyelve.

          

 

Vasárnap reggel a St. Péter Bazilikába mentünk kicsit később, mint terveztem. Látszólag hosszú sor állt, de talán 10 perc alatt bent voltunk.

A legkedvesebb helyek mellett most bejutottam a Capella del SS. Sacramentoba is. Bernini és Borromini stílusát, no és a barokk által felvonultatott pompát sugározza az egész. A kápolna aranyozott gazdagsága mellett eltűnődve néztem az alázattal és teljes áhítattal imát mondó apácákat. Mire kiértünk, a tér képe a hosszú sorban állók színes esernyői mellett is egészen komorrá vált. A kijárattól a kolonnádok felé haladva érdekes színes szerkezetre és egy február elejéig tartó kiállítást bemutató táblára figyeltünk fel. A közepes eső elől be is menekültünk. (Február 3-ig 10.00-18.00 között, szerdán csak 14.00-18.00 között van nyitva, és ingyenes.)

A kiállítás célja és témája, hogy bemutassa Basilicata régiót,- elsősorban a 2019-es Európai Kulturális Főváros Matera tradícióit, szentjeit, művészetét ünnepi hagyományait és legendáit. A régió egyházi épületeinek, freskóinak és Basilicata szentjeinek, valamint azoknak szentelt ünnepi meneteknek promóciója ötletes és szemléltető eszközökben gazdag. A bemutatás ismeretterjesztő filmek, hatalmas foto-poszterek, embernagyságú szobrok és egyéb dekorációs kellékek (pl. körmenetekhez készített kocsi, és bárkaszerű virágos kosarak gyertyákkal körberakva) által történt. Egyik ajánló filmecske a sokszínűen jellegzetes építészeti-és tájképek alapján különböző országok nevére kérdezett rá, és mindig az volt a válasz: Nem, ez Basilicata. 

               

 

A kiállítás megtekintése után a téren már elkezdődött az Angelus. Még az eső is elállt, így megvártuk a végét. A botrányos és zavaró események tőlünk távol zajlottak. Ezután az Angyalvár mellől a Centro Storico felé vettük az irányt. Csupa klasszikus és kihagyhatatlan helyet látogattunk meg.  A Sacro Largo Argentina romjainak és a lusta cicák szemléje után a Piazza Campidogliohoz sétáltunk, a Fórum lenyűgöző összképében gyönyörködtünk. A Város körpanorámájával kiegészítve folytattuk a Vittoriano kávézós teraszán, végigmentünk a Colosseumhoz a Császárok Fóruma mellett. Az állványok (ha vannak,)innen nem látszottak egyáltalán. Metróval a Barberini környékére utaztunk, a hatalmas szökőkút teljesen körül van állványozva. Elmentünk a Trevihez, hogy megcsiklandozzuk az égieket pár ember visszatérése ügyében. Jártunk a Campo Marzio kis utcáiban, a piazza San Silvestrón és a Corso melletti utcákba is be-betértünk, megnéztük a San Lorenzo in Lucina templomot, és a Patheonhoz és a Santa Maria Sopra Minervához is eljutottunk Természetesen ücsörögtünk kávé, capuccinó pizza-szeletek és dolcék mellett, benéztünk egy-egy nyitott udvar betleheméhez is.

 

                         

Az idő végig nagyon kegyes volt hozzánk, Róma tavaszi feelinggel várt ránk, aztán késő őszi arcát mutatta időnként eleredő csendes esővel. Hazafelé Pratiban az esti transzferbusznál kaptunk pár akupunkturás jégcseppet esővel vegyítve, és néhány percig Aldilá ladikos ijesztgetése is megalapozottnak látszott. Szerencsére a buszban, majd a T3-ban üldögélve ebből már semmit sem éreztünk. A kiírás- és tájékoztatás nélküli késleltetett beszállítást kissé hosszas lejtőn ácsorgós várakozás terhelte. A kapitány elmondása szerint az időjárási viszonyok akadályozták az üzemanyag felvételét. 45 perces késéssel indultunk, a kifutón több mint 10 gép várt előttünk a felszállási engedélyre, és utánunk is hosszú sor volt. Határozott felszállás, nyugodt repülés, és a végén kb. 35 perces összesített késés lett az eredmény.

Itthon az éppen szállingózó hóesésben korrekt és gyors wizz-transzferrel és kis sétával értünk haza. Reggelre mindent betakart a jelentős mennyiségű hó. Bármennyire is álomszerű- és hirtelen a váltás, szerencsére az emlékek máshol és mélyen raktározódnak.

Jó időszak ez a január eleje is, mindenhol saldit hirdetnek, kevesebb a turista, kedvezőbb repülőjegy- és szállodai árak jellemzőek. Az időjárás kiszámíthatatlanabb és szeszélyes, meg valahogy a helyieket is kicsit morcosabbnak láttam, de ez a 24 óra is varázslatos volt. A Betlehem különleges és kiemelkedő színfolt volt minden templomban, valamint néhány udvarban, de a Szent Péter téren és a Bazilikában is. Jó volt látni, ahogyan az olaszok türelemmel, hittel és szeretettel ismertették a bemutatott figurák és jelenetek tartalmát a bambinókkal.

Az örökzöldek mellett a ciklámenek, narancs-és citromfák gyümölcseikkel üde színfoltot jelentettek a gyakran komorabb, eső lábát lógató szürkeségben. A Gianicolo akanthuszát, és az érő citrusokat nézve arra gondoltam, milyen tökéletes a szimbiózis az itt élő emberek és az évenként duplázó növényzet között.

A karácsonyi fényfüzérek a házak falain, az ablakokban, a vendéglők és üzletek kirakataiban még kint voltak.   Jó volt megismerni Róma ünneplőbe bújtatott arcát is. A presto.