Ragoztuk itt nemrégiben a pálinka réztartalmát, ennek apropóján megpróbáltam a végére járni, hogy milyen rézkoncentrációk lehetnek a főzeteinkben. AAS műszerrel végeztük a vizsgálatot, egy profi laborban. 28 mintát mértünk le, túlnyomórészt saját és fórumos főzőtársak által készített nedűket, néhány „gyártásközi” mintát, és pár, kezem ügyében lévő, bérfőzetett pálinkát.

A pálinka minták egyike sem tartalmazott a határértéket (10 mg/l)  meghaladó mennyiségű rezet, sőt inkább az a jellemző, hogy a kimutatási határ alatt, vagy annak közelében voltak az eredmények.

 

 

Az adatok értelmezéséhez némi háttérinfó.

 

szentöltvíz:

A cefrézésről annyit, hogy minden gyümölcsöt megmostam, répadarálón daráltam ha kellett, pektinbontót és élesztőt tettem minden cefrébe, volt amit savaztam is… A főző 50-es söröshordó duplikálva olajjal töltve a sisak 35 l-es saválló, ebből indul egy 600 mm-es 50-es függőleges rézcső majd 2méter emelkedő 22-s páracső a hűtő pedig 15-ös réz kb 6 m. A cefrék állandó hőmérsékleten készültek a pincében, nyáron 22-24fok most 18-20 fok.

 

lyuko:

A cefre Stanley szilvából van, semmi savazás, semmi pektinbontás, semmi cukor.
A cefre két hétig maggal együtt erjedt, utána lett kimagozva /ha rögtön cefrézés után magozom akkor elég jellegtelen, ízetlen / .
Egy elég erős ződülés volt látható a főzés elején, de annak rendje módja szerint el lett távilítva.
A főzőm , 100 literes, az üst, a sisak, rozsdamentes acél, a páracső és a hűtő 28mm-es 8 méter hosszú rézcső /van miből oldani a rezet :) . 3 méter páracső, 5 méter.

 

vasbicikli:

A főzőm egy 30 l-es rozsdamentes fazék, rozsdamentes sisakkal,  emelkedő réz páracső (kb 0,7 m hosszú, 22 mm vastag),  réz hűtő (2,6 m * 12 mm ). A csöveket nem szoktam különösebben síkálni, öntisztuló a rendszer ;-)

A cefréket kierjedés után pár napon belül főztem.

A két kilógó mintámhoz annyi kommentárt fűznék, hogy az őszi/szilva volt az első főzésem, akkor még nagyon új, fémtiszta volt a rendszer. A vegyes (L2) kicsit magasabb réztartalmát pedig azzal magyarázom, hogy közvetlen az ecetes körte után főztem, ami felmarta a rézcső felületét.

 

Az ecetes körte tanulságos kaland volt, először és remélem utoljára csinálok ilyet. A számok magukért beszélnek, látszik, hogy mennyire kipurgálja a hűtőt az ecetes alszesz. Finomítás előtt szódabikarbónával közömbösítettem, nyilván ennek is köszönhető, hogy bőven határérték alatti pálinka jött ki belőle (és ízre sem botrányos, bár kétségtelenül aromaszegény).

 

A mérési eredményeket látva úgy gondolom, hogy elég nagy bakinak kell ahhoz történnie, hogy egy pálinka réztartalma meghaladja az eü. határértéket.

 

Jegyzőkönyvön kívül az érzékszervi benyomásaimról  is muszáj írnom pár szót.

Elsősorban minden résztvevő fórumtársamnak gratulálni szeretnék a főztjéhez. Csak nagyon jó, és még jobb pálinkákkal találkoztam. Ízlett a szentöltvíz-féle teljes spektrum, azon belül különösen a birs. Nagyon korrekt anyag lyuko szilvája is, őszintén szólva én nem érzek rajta semmi olyasmit, ami a magasabb réztartalmával függhet össze. Talán egy hajszálnyit érdesebb, mint szentöltvíz-féle besztercei, de az mástól is lehet, nem vagyok elég gyakorlott kóstoló ahhoz, hogy meg tudjam ítélni. A hori64 féle szilvát nem csodálom, hogy tarolt az indexes vakteszten, megvilágosodásközeli élmény volt megízlelni. Ami a rézműves-féle szőlőket illeti, nem tudtam ízlelés alapján különbséget tenni a kezeletlen és az ioncserélt között. Ahogy a gazdája is megírta, még friss a pálesz, de szerintem ígéretes. Kár, hogy a mérésből sem derült ki semmi, tekintve hogy a natúr pálinkában se volt kimutatható mennyiségű réz. Érdekes lett volna lyuko szilváját megnézni ioncsere után.