Azért annyira ne lelkesedj.

Nem volt annyira jó beülni a zsíros nadrágos emberek közé, "Krasznajamoszkvával" súlyosan meghintett matrónák, fűzfakosárból kikandikáló libák társaságában száz kilométereket zötyögni a laprugós, minden úthibát  (volt belőle bőven) közvetítő futóműveken, az esőben befülledt szagokról nem is beszélve.

De akkor az volt.

Ma is, akárhányszor végigmegyek az 51-es úton, szemem előtt mindig lepereg a jelenet, ahogy a pesti busz kidugja az orrát a kanyarban, és nagyanyám szorosabban fogja a kezem..

De nem vágyom vissza rájuk, már nem.