A biciklis fiú

A nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje. Korán beköszöntött egy április eleji tavasz, kellemes, szinte a nyarat idéző időjárással. Hétköznap, munka után egy kollégámmal (hasonló  bélyegeket gyűjtünk...) kinéztünk a budakalászi tavakhoz. Mire kiértünk az idő visszaalakult az évszaknak megfelelőre, vagyis a levegő lehűlt, jött egy kis szelecske is és a napot eltakarták a felhők. Kollégám azt mondta, hogy nem hagyja, hogy az időjárás így kibabráljon vele, ő akkor is nudizik. Ki is tette a kukacát, de hát érdeklődő nyomokban sem volt. Én praktikusabban álltam a dolgokhoz és felöltözve néztem körül a terepen. Szemem megakadt egy horgászó, kb. 16-17 éves srácon (nem volt nehéz), aki az elromlott idő ellenére szintén meztelenül volt és úgy pecázott. Ez még nem lett volna annyira megjegyezni való dolog, de a srác gyíkja úgy öt percenként teljes méretében pompázott és utána kb. szintén öt percig volt nyugalomban.  Hát nem semmi volt, összemérhető a pecabottal. Az sem zavarta, hogy kb. 7 - 8 méterről figyeltem. Nem mertem hozzá odamenni, mert más pecások is voltak a közelben. Egyszer az egyik idősebb fószer nagy dérrel - durral odament hozzá és a beszédfoszlányokból csak annyit értettem, hogy döntse el, hogy pecázik, vagy nudizik, mert ha pecázik, öltözzön föl...  Persze egy ilyen letámadás után mit is csinál a kis cselovék? Felöltözött, összepakolt és elindult. Utána mentem és leszólítottam. Nem értette, hogy mit akarok. Amikor nagy nehezen felfogta, közölte, hogy nem kíván élni az általam felkínált lehetőségekkel... Mivel láttam, hogy mi van alatta, ez érzékenyen érintett. De hát mit lehet tenni? Nézelődtem tovább. Megjegyzem, hogy a kollégám ebből az egészből a növényzet akkori állapota miatt nem látott semmit, és én nem éreztem késztetést, hogy oda hívjam magamhoz. Egyszer csak jött Ő, a Biciklis fiú. Az előző sráchoz képes fiatalabbnak tűnt és jóval alacsonyabb is volt. Először elmentem mellette. Újabb köröket megtéve újra találkoztunk. Nem túl közelről, legalább 15 méterről figyelgettük egymást. Gondoltam, hogy bedobom a csalit, azaz ruhán keresztül, de egyértelműen elkezdtem maszírozni magamat. A srác vette a lapot és egyértelműen belenyúlt a gatyájába. Fejemmel diszkréten intettem, hogy menjünk innen, mert átlag öt méterenként ott evett a fene egy - egy horgászt. Diszkréten már beszélgettünk, de igyekeztünk a kisebb népsűrűségű helyek felé menetelni. A következő probléma a kollégám volt, aki mellett el kellett, hogy haladjunk és aki úgy érezte, hogy egyedül talán nem tudok megbirkózni a feladattal és láttam, hogy nagyon pakol összefelé... Amikor a közelébe értem, valszeg észrevette, hogy a tekintetem ölni tud, de ha mégsem, akkor a kezem az igen, mert meghátrált és elsomfordált. Kimentünk a Duna part irányába és egy ligetes részen elengedtük magunkat. Szőke, szőrtelen 15 éves volt és nem velem kezdte. Szép volt, ami alatta volt, egy kis szépséghibával, fitymaszűkülete volt, így bőrkét nem lehetett hátrahúzni. Kellemes méretű, igen kemény dorongja volt és hatalmas tojásai. Hát a körülmények ilyetén történt alakulása miatt csak csókolóztunk és kézimunkáztunk. Mielőtt elment volna mögé álltam, jobb kezemmel morzsolgattam a tojásait és ballal pedig vertem neki. Mély sóhaj, rángások a tojásokon is és a brén is, de matéria szinte nem is jött belőle. A srác azt mondta, hogy aznap már vagy ötször - hatszor kiverte magának. Utána magamat elégítettem ki, kérve, hogy ne pakolja el, hadd fogdoshassam, amíg el nem megyek. Nos, ezalatt jottányit sem lankadt neki, csak a tojásai ereszkedtek lejjebb.

Folytatás? A fiúcska 15 éves korára éppen a hetedik osztályt végezte, szőke volt, tehát nem ahhoz a "csapat"-hoz tartozott, akiknél ez általánosítható lehetne. Elvált szülők, egyebek... Családi csődtömeg. Ja, és akkor még 18 év volt a korhatár... 

Ehhez képest tényleg soha nem láttam többet.