Az szláv nyelvekben az apanévképző egyik elsődleges formája az -ić (-ič, -ич, -ic). A másik az -ov (-ev, -ow, -iew, -ов, -ев) birtokos képző. Ahogy az sokszor van, a jelentés erősítése végett a kettő összetapadt, és alkotott egy harmadikat, az -ović (stb.)-t. Nyelvenként eltérő, hogy a hármat mennyire használják az egyes nyelvek, a szerb-horvátban az -ov (-ev) nem használatos ilyen funkcióban, az -ović (-ević) igen produktív lett, az önmagában álló -ić sem ritka.

A Brko névhez tehát a szerb-horvátban egyaránt lehet Brkić és Brković, apanév, azaz ’Brko leszármazottja’ értelmű újabb név.