Néhány sporttudományos gondolat magamról, de nektek:

 

Már több mint 8 éve foglalkozom laktátméréssel, amit kombinálva a pulzussal próbálom finomítani, még tovább értelmezni az emberi fiziológia lehetőségeit. Talán már expernek mondhatom magam, így egy ezen túlmutató vizsgálat különösen izgalomba hoz. Itthno elég gyerekcipőben jár a sporlaborok használata még élversenyzőknél, edzőknél úgyszintén, pegi oly sok hasznosítható, elgondolkodtató finomságot meg lehet tudni a pillanatnyi képességekről, a fejlődés lehetőségeiről, genetikai határokról, stb.

Naszóval meghívtak egy laborba ahol antropometriai, kardiológiai, ergospirometriai vizsgálatokat végeztünk, hogy hogy is működöm futás közben. Ennek egyrészt van egy egészségügyi rizikószűrő volta, tehát hogy nincs e gond pl a szívvel, terhelhető e, amí így 40 fölött nem árt megnézni (mondjuk 2 éve nézték, de nem árt megismételni), másrészt amit a laktátméréssel és versenygörbe elemzésekkel megtudható, még finomabban hangolható és ezen belül van egy olyan mérési számsor ami engem külnösen érdekelt, a kalorimetria. A spirometria lényege, hogy a be és kifúvott levegő mennyisége, széndioxid, oxigén aránya amellett, hogy megmutatja mennyire máködünk gazdaságosan, erre is igen pontos adatokat közöl, ohgy szervezetünk milyen terhelésnél milyen mennyiségben éget zsírt és szénhidrátot, hogy változik ez az arány a terhelés növelésével. Ahogy a pulzusmérésnél ismert (de egyre kevésbé haszánlt) képletek alapján kb lehet tudni milyen arányok várhatók, a spirometria grammra megadja miből mikor mennyit égettünk. Egy ilyen görbe igen jól hasznosítható az edzésmunkában, hisz egyrészt látszik mikor milyen metabilizmus a mérvadó, másrész hol vannak olyan hiányosságok amire ráfeküdve még jobbak lehetünk.

Na a sok rizsa után néhány érdekesség magamról:

- az általános felfogás, hogy az anaerb küszöb fölött zsírégetés már nincs, vagy igen igen minimális. Érdekes módon, bár igen ritkán kergetem be magam ilyen tartományba, mégis szervezetem elég ügyes és még itt is 200 Kcal/ óra zsírt forgat az anyagcserébe. A zsírégetés teljes leállása 10 ütéssel e fölött áll le (18Km/h, 9% emelkedő), ami nekem 90% fölötti intenzitást jelent. Ezt csak genetikai okokkal és talán a 20+ év állóképességi sporttal tudom magyarázni, hisz ahogy írtam, ilyen jellegű, ezt erősítő edzést nem végzek, mert ahol versenyzem, ezen tartomány erőssége nem döntő, nem fontos, de persze bajnak nem baj ha jó. (az LT küszöb 16.5 Km/h sebességnél 8.5% os emelkedőn történt)

- A Fat Max nevű mutatót, (ami azt jelenti, mi az a tempó ahol a legtöbb a zsír hányada az anyagcserében) 12.2Km/h és 6% os emelkedőnél értem el, ezután fokozatosan és gyorsabban csökkent, mint ahogy emelkedett. Ekkor a zsír mennyisége az energiaszolgáltatásban 665KCal/óra mennyiségú volt, ami igen jó, sőt kiváló, de ennyi kell is magyarázat képp, hogy ekkora testet hogy tudok mozgatni ilyen hosszú igeig. Ugyanekkor a szénhidrát arány ugyanígy 665 Kcal volt, viszont mivel a zsírokban dupla annyi energia tárolódig, így grammban kifejezve óránként itt, ezen az intenzitáson (ami nálam 140-145 egyébként) kb 150g szénhidrátot és kb 80g zsírt elégetését jelenti. Van rajtam vagy 15 Kg zsír, tehát ilyen optimális zsírégető tempóban (ha sikerülne a szénhidrátot bevinni, és a rendszerbe juttatni ami megjegyzem nem lehetséges és nem fáradnék) elvileg majd 200 órát lehetne ennyi zsírból futni. No és itt jön a fő kérdés, akkor miért is merül le az ember pár óra futás után, miért éhezik el? A válasz közismert, a szénhidrát. Azt ismerjük, az már a köztudatban van, hogy a szervezet óránként 60g kívülről bevitt szénhidrátot képes az anyagcserébe beforgatni (bár lehet fejleszteni és tudunk 120g ról is/ óra). Nézzük meg hát ezt az oldalt:

- hol égetek 60g/ óra szénhidrátot, milyen tempónál? Ezt igen hamar elérem a nagy test révén, 8.2Km/h, 4% os emelkedő. ez lótúró, de ez van. Ergo ezzel a tempóval egyensúlyban tudom tartani a leadást a bevitellel. Világkörüli gyalogláshoz ez lenne ideális. Na de nem erre készülünk, illetve van az embernek belső szénhidráttartaléka a májban és az izmokban (meg némi a vérben és itt ott, de ez elenéysző) amikkel még nem is számoltunk.

- mi az a tempó ami ideális mondjuk egy 6 és egy 24 órás versenyhez kalorimetrikus szempontból?

A legizgalmasabb kérdések egyikei ezek. Nézzük hát:

Jü nagydarab vagyok és bár pontosan nem tudjuk, mérni csak izombiopsziával lehetne és ráadásul elég nagy változást mutat tápláltság, izommunka hatására (13-18g/izomKg), a lábaimban lévő izomglikogént 400g ra teszem és 120g ra a májglikogénet. Tehát feltöltve a szervezetem rendelkezik bő 500g szénhidráttal. Milyen tempónál, mennyi ideig elég ez úgy, hogy semmit nem viszek be és úgy, hogy al lehető legjobban mellétáplálok?

Lássuk:

Számoljunk 500g al az egyszerűség kedvéért: Laktát küszöbnél 1200Kcal/ óra szénhidrátot égetek, ez megfelel 300g szénhidrátnak, tehát bő másfél óra alatt fogy el. Tankönyve illő, így is tudtuk, így is sejtettük. Maximális intenzitásnál, ami nálam 183 as pulzust jelentett és 20,2Km/h tempót 14.2% meredekséget, már majd 1800 Kcal/ óra a fogyaszátsom Cho -ból, ami annyit tesz hogy elviekben ha bírnék ilyen tempóval futni hosszabb ideig (ami lehetetlen, de tételezzük fel) majd fél kg cho-t égetek óránként, de mitnt tudjuk ilyen tempónál nem ez a szák keresztmetszet.

Nézzük mi történik lassabb tempónál:

A tapasztalatom szerint a szervezetem elboldogul 80g cho val/ óra amit megeszek. Van ugye a meglévő 500, így már csak az a kérdés, melyik tempó mennyi időre elég.  A fatmaxon történő futás ami nálam az UTMB kezdő tempó volt eddig, 70g szénhidrátot emészt levonva a bevitt 80 at. Ebből kijön, a meglévő glikogént bő 7 óra alatt elégetem. Az életben ez azért nem így működik, hisz egrészt nem lehet mindet elégetni, másrészt lassulunk közben, illetve lejtőn kisebb az energiafogyasztás. 150-155 pulzuson már 200g szénhidrátot égetek óránként, tehát it már 120g mínuszban vagyok optimális bevitel mellett is óránként. Ilyen tempóval 4 órát bírok el a kipurcanásig.

 

(na most mennem kell endurance crosst tartani, de majd folyt köv, mer ti is ülepítsétek, hajrá!)