Kedden korán kellett kelni a 8 órás magyar nyelvű misét terveztük be a Szt Pietro Bazilika Grottájában. Mivel a közelben lakunk, ez nem jelent akadályt.  1/4 8-kor gyorsan átjutunk a secun, a Piéta előtt időzünk, II. János Pál sírját csak messzebbről láthatjuk, mert misét tartanak.  A Bazilika nagy része székekkel lefoglalva  és lezárva, még a Szt Péter szoborig sem juthatunk el. - Egyházi előljárók fogadásara készülhettek.

 A VMR-es Theodora nővér tanácsára 3/4 8-ra a Szt András szoborhoz indulunk, a sekrestyéig mehetünk.  Elég nagy a forgalom, több misét is tartanak, a papok vezetésével vonulnak a lépcsőn le és fel és a különböző nyelvű mise résztvevői. A jóképű biztonságis megnézi a miserendet, így megengedi, hogy a Grotta lejáratához közelebb menjünk.
Dr. Németh Lászlóval és lengyel segítőjével együtt mi is leindulunk. Később csatlakoznak még ketten. Belépve a Magyarok Nagyasszonya kápolnába  Szent István királyunk szobra fogad, amint alázattal felajánlja koronáját (és az országot) a falon elhelyezett Máriának.

A kápolna egy cseppnyi Magyarország. Élmény volt szeretett Városomban  a magyar  nyelvű mise, és az ima hozzátartozóinkért hazánkért.  Meghitt volt, hiszen összesen 6-an voltunk, ehhez közvetlen hangvételű és nagyon kedves volt az egész szertartás is.

 

A Kápolnát Lékai László kérésére VI. Pál pápa ajándékozta a magyaroknak a korábbi Constantinusi Szt Péter –templom kápolnája helyett, melyet még Szt. István királyunk kapott II. Szilveszter pápától.

A reneszánsz idejében kivájt grották azt a 3 m-es szintkülönbséget töltik ki, mely a régi és jelenegi Szt. Péter bazilika között van.

A kápolna elég pici, 16X4,5 m-es nagyságú.  A boltozott  helyiség  sajátosságait megtartva Gerő László építész a lehető legkisebb bontással alakította át, a kápolna diadalíve is egy megmaradt falrészből került kialakításra.  A kápolna belső díszítését illetően pályázatot írtak ki. Elég szűk körű lehetett, a Kiss szobrász-család számos tagja alkothatott.

A belső díszítéshez felhasználták az ásatás során előkerült római középkori és reneszánsz faragott köveket. A művészeti témát is Lékai bíboros határozta meg.

A kápolna legfőbb ékessége Varga Imre szobrászművész alkotásai a magyarok Nagyasszonya és  Szent István alakja. A Szűzanya karján a gyermek Jézussal az oltár mögötti falra került. Ezt az arannyal bevont  falat a tarsolylemezekről ismert Magyar-motívumok dombormintái is díszítik. István királyunk térdeplésre erszkedve a koronát és orszángunkat  ajánlja Máriának.   

A 2 hosszanti falat  20  magyar, illetve  hozzánk kötődő szentet ábrázoló  relief 100X100 és 80X100 cm nagyságban díszíti folyamatos képsort alkotva.  A dombormű sorozat besűrítve modern, de esztétikus kivitelben jeleníti  meg a magyarság történelmét- és szentjeit valamint kapcsolódásunkat a katolikus egyházhoz. A hátfalat a már említett eredeti Bazilika kövei mellett Amerigo Tot 4 részre osztott ovális bronzlap kompozíciója díszíti. 

A kisméretű  oltár cosmata előlappal és ókeresztény faragással ékesített. A felolvasópulpitus szintén cosmata munka. 1980. október 8-án II. János Pál pápa szentelte fel.

 

Minden Rómába zarándokló magyart szeretettel várnak a kedd reggeli magyar szentmisékre. Csoportokat ajánlatos előre bejelenteni Németh László főlelkésznél ( italiamissiohu[kukac]gmail.com).

5 euróért vettünk egy kis füzetet, melyet a  római magyar katolikus lelkész írt, csakúgy mint  a Santo Stefano Rotondo ismertetőjét.

A mise után engedélyt kaptunk hogy megnézzük a falakon elhelyezett Magyarországhoz köthető szentek domborművét és az oltárral szemközti falon elhelyezett Amerigo Tot alkotását, kb. 20 perc múlva egy arra járó biztonsági őr bezárta az ajtót. 

 

 

 Felmentünk a lépcsőn, a Bazilikában  már akkor sokan voltak, megnéztünk egy-két gyönyörűen megmunkált síremléket, és a sekrestyét, majd az épület bal oldalához mentünk vissza, és a Kupolához vettünk jegyet 7 euróért a lift+lépcső verziót választva.

                                          

Bár a kupola belsejében teljesen körbemenni nem lehet, és az előkészületek miatt kevés embert láttunk lent, de a döbbenetes méretet nagyon jól érzékeltük innen fentről. A tudatunk kicsit kozmetikázza lent, innen már nem teheti.  A kettős héjazat között már igen szűk, de végre feljutunk, és örömmel látom, hogy a nap kisütött, és nem zsúfolt a kilátó.

Rómát látni 360 fokban egy csodálatos kupolából ekkora magasságból...  Erre még csak azt sem lehet mondani, hogy a Város a lábaim alatt hever, mert én vagyok  kész Róma szépségeitől. :)  Fantasztikus üde zöld foltjaival, elegáns és színes változatos formájú épületeivel bármelyik napszakban gyönyörű a Város innen. A jellegzetes formák kiemelkednek, látni a Tevere platánfákkal szegélyezett kanyargó medrét, és távolabb az Albanói hegyeket. Látni lehet az egyházi épületeket, a Vaticani Múzeumok épületcsoportjának hosszú sorát, és közöttük az udvarokat. A Sixtus kápolnát is felfedezem. Az tér egészét látjuk, elmondhatatlan klassz látvány.   Jól kirajzolódik az Angyalvárat a Vaticánnal összekötő Passetto, és elénk tárul Vaticán kertjének számos részlete. Mennyivel másként fényképeztem most, hiszen nem is olyan régen sétáltam ott lent is, és tudtam melyik a kertészek főnökének háza, vagy azt is, hol található a jázminnal futtatott íves pergolákkal határolt park a szirénes kúttal, vagy a Lourdes-i barlang hű mása. Láttunk gyalogos és buszozó  csoportokat  is. Ez utóbbi folyamatosan gurult a Kormányzósági épület és a pápai címer között, majd megfordult, és a vasútállomás után eltűnt a különleges fák lombjai alatt. Egyébként innen fentről nem érzékelhető a kanyargós utak szerpentines jellege és nagy szintkülönbsége. (Időközben a secuhoz sort állók sorfala majdnem körbeveszi a teret.)

 Igazi megkoronázása egy útnak, ha az ember innen élvezheti Róma látképét. Nem okozott a lépcső felfelé sem gondot, de azért lefelé mégis gyorsabban haladunk.

Kimegyünk az apostolok szobráig, iszunk egy finom, de megfizethető kávét a kupola teraszán, majd a lift után már a téren a Vatican postáján veszünk képeslapot és bélyeget. A visszajáró 50 centes érme a Pápa arcképét mintázza.

 

Az Angyalvárhoz sétálunk és onnan busszal indulunk a Piazza Veneziára. Mivel a Capitóliumi Múzeum este 8.-ig nyitva van, átmegyünk a Colosseumba. A vasárnap megnyitott RP első ingyeneseként vasárnap megkezdett kombinált belépővel azonnal bejutunk, pedig ez már a harmadik nap. 

A Colosseo hatalmas méreteivel és a nagy rablások és világmegrázó események melletti időtállóságával abszolút lenyűgöz. Belül meg-megállok, simogatom szememmel a 188 méter hosszú és 156 méter széles építményt, amely 55-73 ezer ember befogadására volt alkalmas. Külső kerülete 527 méter. 80-ban nyitották meg, az ingyenes nyitó buli a 86x54 méteres arénában 3 hónapig tartott.   Miközben körbejárunk, elkerülhetetlenül megemlékezik az ember a sok-sok emberi-és állati áldozatról. Az "Ave Caesar, morituri te salutant! Üdvözlégy Cézár, a halálba menők köszöntenek!”; és Juvenalis szavai: a „panem et circenses -  kenyeret és cirkuszi játékokat” kívánó híres szavai is visszacsengenek.

 

 Az ellipszis alakú porond alatt a 9 méter mély labirintus rejtette a műszaki berendezéseket és a viadalok résztvevőit, cserélhető díszleteit. Azt gondolom, sokan vagyunk, de csekély ahhoz, amennyi néző elfért itt.

Aztán az ültetési sorrendről beszélgetve érdekes gondolatok jutottak eszembe a korabeli nők társadalmi életben megjelenő háttérbe szorításáról. (Az olasz nők rendkívüli erejét és magabiztos fellépését látva  érzésem szerint napjainkban nagy elismerést és kiemelt támogatást kapnak a családi energiából. Persze, épp a napokban olvastam egy október 29-i Newsweek cikket a feleségeket ért, férjük általi agresszív, - életet is veszélyeztető támadásról. Nyilván sokkal összetettebb a kérdés, meg a cikkben is csak néhány kiragadott példa volt, ami bárhol előfordul. Plusz alapos ismeretem sincs a témáról.  )

Az árkádos folyosón belenéztünk a Roma Caput Mundi kiállítási anyagába. Volt egy hatalmas földrészenkénti térkép, melyen kiemelték Róma hódításainak területeit. Szemléltetően támasztja alá a kiállítás címét. 

Az épület köveinek jó részét elhordták más építkezésekhez. Arra gondolok, ez is egy fajta újrahasznosítás (spoila) ami Róma sajátja. Egy gondolatnyi párhuzamot vonok azzal a babonával, mely szerint egy lakodalomban a menyasszonynak szerencsét hoz, ha van rajta valami régi darab...  Azért örülök, hogy a XVIII. századtól  kegyhelyként tisztelték, így megismerhetjük a rómaiak építészeti tudását,  ésa birodalom legnagyobb amfiteátrumát, melynél hihetetlen technikai csodákat alkalmaztak..

                 

A Vittoriano lépcsője és alsó terasza  felől nézünk egy kis délutáni panorámát, majd innen közelítjük meg az Ara Coeli templomot. Keveset időzünk, de a Bambino kápolnáját megnézzük.  A  Capitoliumi Múzeumba tartunk, feltűnően nagy a tömeg, a Mamertinus börtöne felé vezető út az anyafarkas szobra mellett lezárva, rendőrök védik. Ez a kép fogad minket a Michelangelo által tervezett harmóniájáról is híres téren a Piazza del Campidoglion. 

Az ókori emlékek és .. századi festmények sorát felvonultató Múzeum két épületből áll. Október elejétől egészen 2013 május 5.-ig megtekintheti, aki a Múzeumban jár azt az időszaki kiállítást, melyet „Róma napjai” címmel rendeztek be a Traianus- és Hadrianus kori (58-138) művészetről, és arról a 80 éves időszakról, amikor egy kvázi egyensúly alakult ki Róma és a tartományi területek között is.  Érdekesség, hogy a „vendég-tárgyakat” nem lehetett fotózni. Amikor ezekben a termekben jártam, nagyon sokan voltak, - közöttük olasz csoportok is-, és beálltak a különleges szobrok elé, ott magyarázott az idegenvezető.

                           

                        

 A Pinacotecában Sachetti és Pio anyagát állították ki, számos XVI.-XVIII. századi festők képeit találjuk. (Rubens Caravaggio,Velazquez) Leginkább a Pietro da Cortona teremben a Szabin nők elrablását megörökítő vászon és egyéb remekművek mellett ücsörgök, és egy másik teremben  Caravaggio La Buona Ventura alkotása volt rendkívüli hatással rám. Utóbbi kivételesen egészen emberi arcokat ábrázol, és nagyon finom az érzelmi töltés megjelenítése.

A Palazzo Conservatorio termei gazdagon díszítettek, érdemes a kiállítási tárgyak mellett azokat is megfigyelni. A hangulatos teraszokról és a Kőtárat befogadó  Museo Nuovo felé vezető  ősi Tabuláriumról nagyon klassz a panoráma, és  a capuccino itt is finom.

 

Jól megférnek itt egy teremben vagy azonos polcon  császárok szónokok, költők, filozófusok és más államférfiak. Az állandó kiállítási tárgyak közül az általában ismertek: az első keresztény uralkodó Constantinus császár eredeti 12 méter magas, hatalmas szobrának töredékei; Marcus Aurelius óriási lovas szobra; a Tövishúzó, és a márványból készült fájdalmas arckifejezést mutató Haldokló gallus, a gyönyörű Vénusz szobor.

Talán mégis az etruszkok alkotta Romulust és Remust tápláló nőstényfarkas a legnépszerűbb. Bár a farkas az i.e. V. században készült, csak a XV. században egészítették ki az ikrekkel. Az éber farkas fürkésző szemei és hatalmas duzzadt emlői biztosan feltűntek már Nektek is.(Akár innen is származhat az a tan, hogy az anyák ősi feladata a táplálás, minden ezzel kapcsolatos probléma az anyákkal való kapcsolatunkban gyökerezik.)

 

Kiemelkedő volt még számomra a Diana-Efesina néven kiállított termékenység istennő szobra. Érdekessége, hogy a test - rajta a több sorban elhelyezett emlőkkel, - fehér márványból készült, de kezei, lábfeje és feje kőből.

               

 

A Capitóliumi  Múzeum egyébként virtuális túrával előzetesen bejárható.

A téren valamilyen demonstrációt tartanak, tam-tam dobok pergése és szónokok beszéde kíséri felfedező múzeumi sétánkat. a részt vevők nők és férfiak, bevándorlók és helyiek vegyesen, az nem derült ki számomra, hogy mi mellett szólt a megmozdulás.  Míg nézelődünk, a nap nyugodni tér, egészen sötét lesz.

A Cordonatán át hagyjuk el a mindig nyüzsgő teret, busszal a metróig, majd a Battistini végállomásig utazunk, hogy a másnapi audiencia jegyeket a VMR-ben átvegyük.

Könnyen odatalálunk, és kiderül, hogy mivel vendégek számára nem volt szükséges, nem mentek el értük. Az én vétkem, ismételte Kinga nővér, alig győztem mondani, hogy semmi baj nincs. Tőlük megtudtuk, hogy a Szent Anna kapunál, vagy a Bronz kapunál még a fogadás napján is kérhetünk jegyet a Svájci Gárdistáktól.

Emlékeztem, hogy Anblock dícsérte azt az közelben lévő éttermet, amit a Házban ajánlottak. Megemlítem, és készségesen mutatják meg a térképen. Valóban jó kis hely a Ristorante Pinco Pallino, kár hogy nagyon kiesik. Főként fiatalok vannak, egy társaság születésnapot ünnepel. A torta érkezéséhez lekapcsolják a villanyt, aranyos volt a Buono augurio szöveggel a jól ismert dallam.

Metró után beszerezzük a jegyeket a Szt Anna kapunál, váltunk néhány szót a Gárdistákkal, majd otthon összekészítjük csomagunkat.