Amennyire emlékszem, a diagnózist úgy sikerült felállítani, hogy alaposan kikérdeztek az elsö, ájulással végzödö ritmuszavar után, majd nagyon alaposan megnézték a normál és a terheléses EKG-t, amin a szakember a WPW-szindrómánál egy tipikus un. „delta-hullámot“ lát. A minden kétséget kizáró vizsgálat az orron keresztül levezetett szonda volt, amivel a kórházban orvosi ellenörzés mellett elö lehetett idézni (és néhány perc után megállítani) a szívritmuszavart. Ez a vizsgálat az operáció elökészítéséhez is kellett.

Èn serdülökoromban egy Propranolol nevü gyógyszert kaptam, aminek kemény mellékhatásai voltak nálam, ezért abba kellett hagynom. Majd sok évvel késöbb kaptam egy bétablokkolót, attól meg egész nap úgy kóvályogtam, mint egy tökkelütött. Ùgyhogy az orvosok „mérlegre tették“ a pozitív és negatív oldalt és arra a következtetésre jutottak, hogy vagy életem végéig szedem a gyógyszert, vagy megmüttettem magam. Kezelés nélkül nem maradhattam, mert ahogy írtam, fennállt a lehetösége az életre is veszélyes ritmuszavar elöfordulásának – ezt meg ugye senki nem meri kockáztatni. Mivel a gyógyszert nemigazán bírtam – nem maradt más hátra, mint az operáció, amire nagyon-nagyon-nagyon nehezen szántam rá magam. Több kardiológus véleményét is meghallgattam, de mind ugyanazt mondta: usgyi a mütöbe! Söt, azt mondták, örüljek neki, hogy felkínálják ezt a lehetöséget, mert ez a fajta mütét akkoriban még viszonylag újnak számított (2000-es évek eleje).

Ahogy írtam, ma már teljesen igazat adok nekik, azóta megváltozott az életem.

A manöverekkel kapcsolatban: nézz utána mi az a Valsalva-manöver! Ez az egyik. A másik a látószervre mért egyfajta speciális ingerléssel kapcsolatos, de ne haragudj, ezt nem részletezem, mert bár ezt a technikát nekem kardiológus serdülökoromban megtanította, ma már mindenhol azt írják, hogy ez veszélyes és csak szakember csinálhatja, nem a beteg saját magán!!!! Ugye változnak az idök, meg  az orvostudomány is… Minden jót kívánok neked!