Dupla Élmény

 

Larzennek köszönhetően mi voltunk a legelső nevezők és mégis, a mi indulásunk volt a legbizonytalanabb az utolsó pillanatig, csanya még dögcédulát sem csináltatott nekünk.

Sokáig nekem tűnt nehéznek a munkanapáthelyezéses szombaton szabadságot kiharcolni, aztán amikor ez a hét elején mégis sikerült és hívtam Larzent, hogy mehetünk, akkor bejelentette hogy lázas és hasmenése van. Így továbbra is függőben hagytuk, aztán egy csütörtök esti próbafutás után pénteken döntöttünk. A próbafutás nekem is jól jött az egy héttel ezelőtti P85 miatt, de szerencsére nem voltam leharcolt állapotban.

Ráadásul larzen a tavalyi UB óta nem futott egyben ekkora távot, idén összesen kb. 300 km-t, egy makacs sérüléssel küzdött hosszú ideje és most van visszatérőben. Így teljesen benne volt a pakliban, hogy inkább túrázós lesz a tempó, de jópár hasonló dolgot megéltünk már együtt, ez is menni fog.

Óvatosan kezdtünk és én próbáltam még a kelleténél is lazábban futni, mert ha még menne is larzennek az elején a gyorsabb tempó az visszaütne később. Így sok gyaloglással értünk fel az első Kékesre, a csúcs alatti meredekeken larzen így is lemaradozott, de aztán felfejlődött. 1:30-ra értünk a pontra, én hatalmas pakkot depóztam, többek között a vastagabb felsőmet is, így át is öltöztem, mert a komfortosnál lassabb tempó miatt nem működött kellően a fűtésem.

Lefelé aztán amíg én az új szerelést igazgattam (kesztű, sapka, kitűröm-betűröm), addig larzen előre állt és a régi szép időket idéző tempóval rongyolt lefelé, be is fogtunk három csapatot elég gyorsan. Lehet, hogy egy kicsit túl virgonc is volt ez a tempó, mert Parádóhuta után a sárgán már megint túrázósra váltottunk.

Speróék profin tették a dolgukat (főleg a második körben mutatkozott meg, hogy tudják mi az az ultraterepfutás), felfelé pedig - a nem olyan rég teljesített Via Dolorosa útvonalával szemben - kapaszkodtunk a Kékesre másodszor, (szig. mon. növ.), gyalogtempóban. Sombokornál Pepe és Szasza szórakoztattak bennünket, larzen pedig közben hol a veséjével hol a gyomrával küzdött.

A ponton aztán Walkingman akkor még csak kis dózisban készített teájából került larzen kulacsába, reméltem, hogy megoldja minden gondját.

A lefelé kellemes és szép volt, nem is mentem még ezelőtt ezen az útvonalon. Feltűnően légüres térben mozogtunk, hiába lassultunk, nem ért be senki. Az első kört 5:15 körül fejeztünk be, előzetesen 5 óra + 6 óra volt a hasraütésszerű terv. Kicsit ugyan kilógtunk, de nem láttam hibát a dologban, nem szabadott ennél gyorsabban menni sehol.

A ponton a leves nagyon finom volt, lakodalmas húsleves jelzővel illettem, egy kis sóval azért megbolondítottam. Feltűnően jól sikerült a frissítőasztalról gazdálkodnom, minden jólesett, leginkább a sajt+oliva kombó csúszott.

A második körre indulva láttuk, hogy utánunk azért elég sűrű a mezőny, vagy 6-7 csapat is ott loholt a nyomunkban, larzen meg is jegyezte, hogy na vajon ezek közül hányan érnek utol bennünket.  Én azt válaszoltam, hogy sokan, végül viszont senki, sőt még inkább mi előztünk.

Az első felmenetelre +20 percet gondoltunk mint lassulás, +15 perc lett belőle, elfogadható.

A lefelé már nem ment olyan  sebesen mint előtte, de még így is fogtunk két párost, érzésre ugyanazokat, akiket egy körrel ezelőtt.

Speróékhoz kicsit szétszakadva érkeztünk, én kellemesen gurultam a lefeléken, larzen izomzatra és energetikára panaszkodott, a kaját viszont úgy kellettt belekönyörögni. 

Sombokorra másodszor kifejezetten kellemes volt felmenni, kifogtam egy jól járható ösvényt. A szél egyre inább süvített, fent lekapcsoltam a lámpát és sötétben hallgattam az elemeket, amíg vártam larzent. A negyedik Kékes már a jutalom volt, 10:30 körül voltunk a ponton, lefelé órán belül jöttünk, mindkettőnknek sikerült esni még egyet, csak hogy teljes legyen a kép. Amikor az aszfalton részre értünk, megjegyeztem larzennek, hogy nem jelentene problémát kimenni egy harmadik körre, amire ő annyit mondott, hogy kérhetek csanyától drótkefét és mehetek jelet vakarni, ha már. De azért annyira mégsem.

Végül 11:37-tel értünk be, 13. csapatként, előttünk 50 másodperccel voltak de erről nem tudtunk. Larzennek jó felhozó verseny volt, hosszú táv, közben megoldandó ultrás problémák, nekem meg jó levezető volt a piros után, így dupla élmény. :)

Kifogás egyedül a késői rajt és az ezzel együtt járó késői eredményhirdetés, minden más pöpec, köszi a teamnek. (tapír sem normális, munkaidőben versenyt szervez, munkaidőn kívül meg versenyt szervez)