Piros85-öt végigfutottam megfázva. A verseny után sokan fennakadt szemmel néztek rám, hogy rá egy hétre meg Dupla Élmény Olival? Ha futni kell, hát futni kell ...
Terv szerint a Piros85 lett volna a tempósabb menet (ami nem jött össze), a Dupla Élmény meg a levezetés. Szokásos módon jött Olitól a taktika hétfőn, magasabb pulzus mint a P85-ön alig paraszthajszállal a maratoni pulzus alatt ... dobtam egy hátast, hogy miféle leveztés lesz ez ...
Még nem egészen keveredtem ki a betegségből a rajtig, de azért alakult.
Belekeztünk rendesen, tartottuk a lépést a Bükki Betyárokkal meg a Gepárdokkal. Megbeszéltek szerint ha becsipog az órája bármelyikünknek visszaveszünk a tempóból. Nos én versenyre mindig kiveszem az óra csipogását ... így csak a fejemben dübörgött jó hangosan a sziréna, hogy nem lesz ez jó ... Elengedtük így a másik két csapatot. Jöttek a zsaruk is (Starsky & Hutch), kitették az indexet. Nem akartuk, hogy gyorshajtás miatt megbüntessenek, taktikusan lemaradtunk tőlük. A Kékestetőre (először) negyedik helyen értünk fel. Itt kis technika szünet, 3-4 csapat is elhúzott mellettünk. Nosza, kapjuk el őket. Technikás volt a lejtő lefelé, de romboltunk le rajt mint a vaddisznó. Gyorsan vissza is szereztük a negyedik poziciót, de csak vágtatunk. Parádsasvár előtt kicsit emészhetőbb lejtő jött - nem volt nagyon meredek és csak közepesen volt megszórva sziklával. Azért ugráltunk mint a zergék. Oli ment elől, ismerte az útvonalat, én meg próbáltam tartani a lépést - neki a technikás rész jobban megy sokkal. Ment mint a vonat, én meg voltam a kézifék. Egy mozdony ellen esélyem sem volt ... Mondom neki, hogy 4:30-as tempót megyünk. A válasz: "Igen. Lassú." Szép kis levezetés ez, ugye? Mondja, hogy érjünk látótávolságon kívül a mögöttünk jövőktől. Megtörtént. Akkor meg megpillantottuk a zsarukat előttünk. Na most meg az miatt kell levezetni ... Oli szerint simán beérjük őket a következő Kékestetőig. Ez nem jött be, mert a felfeléken piskóta vagyok. Kékestető megvolt ismét, le Mátrafüredre. 3:50 alatt megvan az első kör.
A depóan értük utol a rendőrőket, s még ott is hagytuk őket. Az elje még úgy-ahogy ment a második körnek, de hamarosan eléheztem - furcsa, mert frissítettem rendesen. Gélt betoltam, de nem nagyon változott a helyzet. Pulzus leesett, mégis nagyon fárasztónak tűnt a felfelé gyaloglás. Lassan haladtunk, de utolértük a Gepárdokat. Eléggé rosszul néztek ki mindketten - ilyen szempotntból tartották az egységes csapatképet. Ekkor kezdett újra felállni a rendszer. Harmadszor is felértünk a Kékestetőre, immár a második pozicióban. Mintegy 2 kilométere a pontol a bal bokám teljesen magam alá fordult és reccsent egy nagyot. Felsziszentem, de rövid megállás után tudtam tovább futni. Óvastosabban mentünk. Innentől már néha ki-ki tudtam nézni oldalra is nem csak arra kellett figyelnem, hogy nehogy elfelejtsek levegőt venni. Egy szarvassal meg a pontőrökkel találkoztunk csak az utolsó Kékesig. Világosban felértünk, lámpa felvesz és megyünk tovább. Alig érünk le terepre ismét alám fordult ugyanaz a bokám. Ismét reccsenés, de most már ordítottam is. Ez rosszabb volt mint az első. Innentől átváltottam gyógyegér üzemmódba, lassan kocogtam lefelé. Nagyon lassan - ahol több szikla volt ott csak séta. Nekünk csak ezen a rövid szakaszon kellett világítani, tetszett is nagyon ez a koci-koci meg a táj - kár, hogy haladni nem tudtam rajt. Így igen sokáig tartott amíg leértünk, de első a biztonság. Oli még hátra-hátrasandítot a faluban, hogy jönnek-e mögöttünk, de nem látott senkit. Így meglett a második hely 8:12-es idővel.
A maradék megfázásom szinte teljes egészében kifújta a mátrai szél, viszont a bokám bedagadt - valahogy nem sikerült gyökeret vernem. A verseny után tisztáztam Olival, hogy én voltam a Moha (ezt egész addig nem tudtam). De hogy ez mit is jelent, még teljesen sötét folt számomra ...
Íme a track:
http://connect.garmin.com/activity/242328692
