Délmény:

Számomra pont olyan lett, mint terveztem. Kicsit féltem hogy lesz Csika, hisz előző hétvégén 85özött, plusz még egy betegséget is benyelt a héten, de mondtam ne izguljon, nem vérre megy ez a futás, élvezzük, legyen egy jó edzés, gyönyörködjünk a tájban.

A rajt szokásos tötyi-pötyi, az első km végéig, eztán fokozatosan emelkedő tempós, amit 5 km után már nem is reagáltunk le, vittük a saját tempónkat tovább. Megrökönyödésemre starskyék előttünk, a többi papírforma. Kékes előtt Pepe igazít vissza minket is pályára, de Csabiék kicsit többet mentek le róla, így látótávolságba kerültek, de nem kaptunk vérszemet. A csúcson gyors dologintézés a büfé WC ben, így egyből hátrébb találtuk maunkat pár hellyel, de ezt próbáltuk a technikás lejtő elején orvosolni. Kicsit túl is futottam ezt a lejtőt, Csika hangjából éreztem meglepte a 4.30 e brutál kövesen, viszont ki akartam kerülni üldözőink látótávolságából. Parádóhutától vissza is vettünk. Parádsasvárig semmi esemény, innen Csika kisebb megúszásai tempóvisszavételt követelnek, pedig volt hogy Starskyék 100m re voltak. Nem baj, élvezeti futás, így is remek. Kékesen gyors áthaladás, szokásos porbekeverés és irány Mátraháza. Na ez a lejtő is pont elég technikás, hogy nagyon figyelős legyen. Az egész verseny számomra egyeteln negítívumát a természet adja, az avartól nagyon nehezen látni a köveket, gyökereket, a bokára nagyon kell vigyázni. Mháza előtt jönnek szembe az előttünk lévő csapatokból a Gepárdok, Starskyékat a ponton fogjuk be. Gyorsabban frissítőnk, ezáltal hamarabb indulunk neki a hegyenk. Csika újból nehezebben veszi picit az emelkedőt, egyedül attól tartok Starskyék visszakapaszkodnak ránk, de ez elmarad, ellenben a Cúcs előtt 500mel elkapjuk a Gepárdokat akik láthatóan le vannak energetikailag harcolva. Kékesen megint gyors porozás és irány Parádóhuta, de nem sokáig, mer Csika bokája reccsen egy nagyot a technikás lejtőn. Kis bicegés, de aztán tud futni, viszont nagyon visszaveszünk, nehogy megint gond legyen. Parádóhutától tökre magára talál, kijön az ultrafutó tehetsége és előre áll, már-már kapaszkodnom kell, P.sasvárra jó tempóba érkezünk. Lámpát nem hoztunk ki erre a körre, reménykedünk, hogy világosban még visszaérünk Kékesre, mert ott vár ránk. Így nem lehet totojázni, ismét előre álok, de Csika szépen jön. Kékere bőven felérünk világosban és jön a nap talán leghosszabb depója, kb 5p. Ereszkedésünk 5. percében biztos ami biztos felkapcsoljuk a lámpáink, majd kb ezzel egy időben Csika bokája megint bicsaklik. Na innen nagyon nagyon vissza kellett vennie, első az egészség, nem kéne kivennie magát egykét hónapra gy komolyabb bokasérüléssel a forgalomból, így séta-futás kombóval ereszkedünk. Megúsztuk hátbaverés nélkül és tartva a második pozíciót finishelünk Mházán.Sajna mi én sem tudtam megvárni az eredményhírdetést, ehhez több mint 4 órát kellett volna várni, itthon kivágnak, jövőre vagy ezen kellene módosítani, vagy ottaludni családostul.

A rendezés remek volt, szinte több rendezői dzsekis volt, mint futó. Mindenki agyba fübe fotózott, mintha a VBn lennének. Jelölés príma. Frissítést nem tudom, mert csak banánt vételeztem a saját por mellett, de láttam volt sok minden. Célkaja oké. Egy szeptember végi nekem is jobban tetszene. Remélem folyt.köv.!