Egy tempós futás volt a terv P85-re, amely 155-160 közötti pulzust jelentett.
Csütörtökön beszedtem egy megfázást, pénteken öntöttem magamba a gyógyszert, szombaton meg elmentem futni.
Az első 3-400 méter végülis jól ment. Egyből az élbolyban találtam magam. A pulzusom a azonban ment csak felfelé folyamatosan.  Lassítottam, de a pulzusom csak ment felfelé. Nagyon sokan elmentek mellettem. Gondoltam, hogy vagy ennyien elfutják az elejét vagy én megyek lassan. Aztán amikor elment mellettem Kertész Dóri is (a későbbi női győztes) akkor már tudtam, hogy nálam van a gond, ő nem fogja elfutni. Harcoltam a pulzusommal még kicsit, de ha megláttam egy kis emlkedőt már attól elszállt. A futás könnyen ment a kérdés csak az volt, hogy ez a magas pulzus a betegség miatt van, vagy csak az óra nem mér pontosan. 6 km után picit odaléptem neki néhány kilométer erejéig, visszaelőztem néhány futót. A Nagy Kevélyről romboltam lefelé, az igen meredek lejtő aljánál 170-es a pulzusom. Ez nagyon nem jó jel. Könnyen ment ez, de teljesen leizzadtam - tiszta víz volt a hajam és a ruhám is. 12 kilométertől 20-ig lassú-lassú javulás állt be, utánna állandósult ez az állapot. A tervezett pulzussal mentem, de sokkal lassabban haladtam mint amivel kalkuláltam. Küldtem előre csomagot az első, harmadik és negyedik depózási pontra (azért így írom, mert a helyiségneveket sosem tudom megjegyezni). Úgy emlékeztem, hogy a hosszú amelkedő közepén tudom majd felvenni a csomagot. Már 1-2 kilométerrel elhagytam Dömöst, amikor a kisördög nekiállt az agyamba motoszkálni, hogy ez nagy frissítőállomás volt ... Dobogókőn keresem a csomagom, de nincsen. Leesett elég hamar, hogy ez már a második depózási pont ahová viszont nem küldtem semmit. Nincs se iso-m, se gélem. Maradnak a frissítőállomások. Oli eddig futott és mintha egy belső hang megsúgta volna neki, a kezembe nyomott egy fél üvegnyi Sponsert. A zsákomba még volt egy energiaszelet, pont az ilyen nem várt helyzetekre. A frissítőállomásokat is használva elmentem a Kopár Csárdáig (54 km), ahonnan már nem volt további gond a frissítésemmel. Mivel lassabban tudtam haladni, mint a tervezett tempóm, ezért a 155-160-as pulzust csökkentettem 5-tel. Ezzel stabilan, de lassan haladtam. Itt keztem utolérni más versenyzőket. Ez a képlet ki is tartott a célig, néhány futót lehagytam, engem hátulról nem előzött be senki. A János hegyre meglepően könnyedén felgyalogoltam, lefelé viszont már be kellett kapcsolnom a lámpát. A sötétben lassan tudtam csak haladni, mert nem akartam elesni és sérülést összeszedni. Így a vége lazábbra sikerült mint terveztem. 9:27 lett az időm.
Megint tanultam valamit. Egyrészt betegen nem kell ficánkolni, másrészt az hiszem Dömös és Dobogókő véglegesen belevésődött a fejembe.
http://connect.garmin.com/activity/240186279

Szerintem akkora futós zsákot nem gyártanak, mint amekkora nekem kellett volna ezen a napon csak a papírzsebkendőnek ...
Maradt egy hetem kikúrálni magam a jövő hét végi élményekre ... :-)