Lássuk hár sorban, logikusan!

Makkay könyve a következőket írja:

- (23. oldal) A tárgyalás során …." a cseh királymegígérte a magyar királynak, hogy mindazokat a kincseket visszaszolgáltatja neki, amelyeket annak idején király nénje, Anna, macsói hercegnő elszállított neki átadott,  jelesen két arany koronát és királyi jogarokar, továbbá egy csodálatra méltó gemmákkal díszitett remek művü arany csészét, valamint más színarany klenódiákat, amelyeket…." stb.

 

Mit is jelent ez?

Az, hogy két koronáról beszél, azt jelenti, hogy különféle koronákat vitt magával…DE SEMMIKÉPPEN NEM JELENTI AZT, HOGY A BEAVATÓ SZET KORONÁT IS VITTE VOLNA. 

-------------

Helyes.

Lássuk sorban logikusan ezért nemcsak kiragadni kell egy mondatot . 

 

 

 

"Az igazi bajok - és a Szent Korona hányattatásai - akkor kezdődtek, amikor a tatárjárás után a környező uralkodóházak rádöbbentek: a tatárok nem minden ok nélkül lovagoltak ezer és ezer kilométereket, hogy megtámadják Hungáriát. Nem a korona kellett nekik, hanem uralni akarták ezt a roppant gazdag természeti kincsekkel rendelkező országot. Hiszen első célpontjuk az erdélyi bányavárosok voltak, az aranybányák haszna. Arrafelé is törtek be a Kárpátokon át, és elsőként a bányaváros Radna ellen támadtak.47 Megindult hát a tatárok nyomában a vetélkedés a magyar királyság feletti uralomért, tatárok, csehek, osztrákok, itáliai

 

47 Kádán (Kadaan; MTT 155) egy-két nap alatt tört át a Kárpátok sűrű érdéin, favágók ezreinek segítségével: Rogerius mester siralmas éneke szerint Batu vezérének, Kádánnak csak három nap kellett, hogy Orosz- és Kunország erdőin "átutazva" a gazdag Radnára, a nagy hegyek között fekvő német városhoz, a király ezüst bányájához érkezzen. Rogerius mester siralmas éneke, XX. fejezet. Pest, 1861, 18. - A várost védő fegyveres németek tömegét látva, a mongolok látszólag megfutamodtak, mire a védők örömükben és német dühükben bortól lérészegedtek. A védfalak nélküli városhoz hirtelen visszatérő tatárok hatalmas öldöklésbe kezdtek, és végül a nép kegyelemre megadta magát. Kadan pedig, miután a várost védelme alá vette, Aristaldot, a város ispánját hatszáz válogatott német fegyveressel együtt besorozta saját katonái közé, és megindult velük az Erdőn inneni vidékre. [Tehát a Partium és az Alföld ellen.] Rogerius mester: Siralmas ének. Fordította Horváth János. Budapest, 2001, 414. Ennyi német segítséggel hogyne győztek volna a tatárok Muhinál! És közben egy másik német, az osztrák herceg még hátba is támadta a menekülő- IV. Bélát! - Hogy azután a radnai németek miért haragudtak ennyire őket befogadó hazájukra, amely az ország egyik leggazdagabb részén adott nekik helyet, azt nem tudom.

 

21

 

Anjouk, majd moszlim törökök között,48 Hiszen láthatóvá vált, hogy az Árpádok nem legyőzhetetlenek! A Muhi (1241. április 11-12.) után menekülő IV. Béla minden királyi kincsével - regales gazáé - először Frigyes osztrák hercegnél kért menedéket, ... aki erre elfogta, és kifosztotta: csak arany és ezüst kincseiért cserébe engedte szabadon. Ez volt az első nagy osztrák rablás hazánk ellen. Még szerencse, hogy a koronázási jelvények valószínűleg nem voltak IV. Bélánál: a Dalmácia felé tovább menekülő király 1241. májusában üzent valahonnan Segesd tájáról Székesfehérvárra Szent István király földi maradványainak és az egyházban őrzött mindenféle kincseknek a biztonságba helyezéséért: ad civitatem Albensem ét suscepto corpore beati Stephani regis, susceptis etiam multarum ecclesiarum thesauris. Ezeket megkapta, magával vitte, majd Zágrábból feleségével, a Margittal valószínűleg már áldott állapotban lévő Mária királynéval és kétéves fiával, Istvánnal és cum omnibus thesauris tovább küldte Spalatoba, sőt a teljes biztonság érdekében Trau szigetére. Biztos, hogy az értékek között ott volt a koronázásra szolgáló korona is, amelyet akkor már Szent István koronájának tartottak. II. András 1217-ben készült oklevele szerint a korona az öröklés jogán csakis azokat illeti, akik királyi vérből származnak (lásd ismét a Vérszerződést!): de regali progenie, haereditario iure. 1233-ban pedig magára Szent Istvánra vezette vissza az uralkodói jogait: nos igitur, qui huius sancti regis haereditario iure per Dei gratiam regni solium obtinemus: mi, akik a szent királytól való örökség jogán Isten kegyelméből uralkodunk.49

 

Megállapíthatjuk tehát: az Arpádi jogrend, a megkoronázás és az első magyar alkotmány alapjai a Vérszerződéskor letett szent eskü és a szeri országgyűlés határozatai voltak. Ez az ősi jogrend ki­sebb-nagyobb zökkenőkkel egészen V. István váratlan haláláig fennállt, még a tatárjárás borzalmait és sebeit is sikerült begyógyítani. Még min­dig a Szent Korona védnöksége alatt bár, de akkor kezdett megbomlani, amikor IV. Béla király a halálos ágyán (1270. május 3.) felszólította ked­venc leányát, Anna hercegnőt (1226-1270 után), akinek a leánya, Kuni­gunda Otakar (dürnkruti Ottokár) cseh király felesége volt, hogy a királyi regáliákat azonnal rakja szekérre, és vigye magával Prágába a vejéhez, így történt.

 

A meghatározó események komoly dolgok voltak: 1262-ben IV. Béla megkoronáztatta fiát, V. Istvánt, aki Magyarország ifjabb királya lett - iunior rex Hungáriáé, és uralmi területe az ország keleti része volt, benne elsősorban Erdély és az aranybányák. Béla maradt az öreg király:

 

⁴⁸ Azokban az esetekben, amikor - terjedelem! okokból - nem adok pontos for­ráshivatkozást, az adatok Tóth - Szelényi 2000, Deér 2005, Bertényi 2010, és Decsy 1792 oldalain találhatók meg.

⁴⁹ Deér 2005, 172-177.

 

22

 

rex senior Hungariae. Ilyesféle intézményeket sem a Vérszerződés, sem a háromszáz éves Árpádi jogrend nem ismert! Megbomlott ezzel az Árpádok három és fél évszázados uralmi rendje, egymást követték a belharcok és testvérháborúk. Ráadásul a valószínűleg bővérű István egy kun leányzót, Szejhán kun fejedelem gyermekét vette feleségül, és ő lett a dominus Cumanorum. Az áldatlan küzdelmekben többször is békét kötött apjával, legutoljára a Margitszigeten (1266) testvére, a későbbi Szent Margit közvetítésével. Ennek ellenére apja gyűlölte, és halála előtt fiát megfosztotta a korona és a koronázási ékszerek birtoklásától.

 

Több hiteles forrás is bizonyítja (közöttük két király, István és a cseh Ottokár által aláírt megállapodások), hogy valóban sor került a kincsek - közöttük a klenódiák - Prágába szállítására. Ennek ellenére a magyar tudós világ mindmáig nem sok hitelt ad a kérdésnek (elsősorban Attila 'magyar király' említése miatt!), és mindenféle magyarázatokat javasolgat. Például azt, hogy nem az igazi koronázási ékszerekről van szó, hanem csak a Zágrábban őrzött báni kincsekről. Az oklevelekből viszont az derül ki, hogy V. István és II. Ottokár között Pozsony melletti erősségekben tárgyalások indultak a kincsek visszaadása ügyében: pro-mittens rex Boemie memorato regi Ungarie omnes thesauros reddere, quos aliquando amita ipsius regis Ladislavi Anna regina de Mazowe asportaverat eique tradiderat, videlicet duas coronas aureas ét sceptra regalia, ac preciosissimam amphoram auream nobilissimis gemmis un-dique adornatam mire pulchritudinis. ét alia quam plura clenodia aurea que a tempore regis Ungarie Attile, ét ab aliis successoribus suis usque nunc in Ungariafuerant conservata.

 

Azaz: a cseh király megígérte a magyar királynak, hogy mindazokat a kincseket visszaszolgáltatja neki, amelyeket annak idején [V. István] király nénje, Anna macsói hercegnő elszállított és neki [Ottokárnak] átadott, jelesen két arany koronát és királyi jogarokat, továbbá egy csodálatra méltó gemmákkal díszített remek művű arany csészét, valamint más színarany klenódiákat,, amelyeket Attila magyar király és utódai idejétől kezdve mindaddig Magyarországon őriztek. Más okmányok beszélnek még egy kardról, nyakláncokról, egy székről vagy nyeregről, mindegyik koronázási szertartások kelléke volt, vagy lehetett. Attila nevű magyar király soha nem volt, volt viszont egy késő avar kori uralkodó, akit a források egy része Attilának nevez (és aki az Árpádok rövid genealógiája szerint Árpád ötödik elődje volt50).

Nos, a vita azon zajlik, hogy a két arany korona egyikének esetében a magyar királyok immáron Szent Istvántól eredeztetett királyi koronájáról van-e szó, avagy nem - merthogy a gazdag királyi kincstárakban

 

50 A kutatás régóta tudja, hogy Árpád fejedelem Anonymusnál emlegetett rövid sorozata (Attila-Csaba-Ed-Ugek-Álmos-Árpád) már az ősforrásban benne volt, a hosszú sorozat későbbi kompozíció. A részletekre Makkay 2006a, 109-116.

 

23

 

általában nem egyetlen korona (és nem egyetlen jogar) szokott lenni. Az ellenmondó vélemények hátterében foként az áll, hogy megőrizzék a Szent Korona sérthetetlenül Szent Istvánra visszavezetendő eredetiségét és folytonosságát. Holott láttuk, hogy először - legalább a 12. század közepéig (sőt mint látni fogjuk, a 13. század végéig) - nem (csak) a ko­rona volt szent és sérthetetlen, hanem az az eskü is, amely csak az Árpá­dok törzséből született és az uralkodásra egyébként is joggal és alkalmas­sággal pályázó királyjelölt fiú vagy fítestvér megkoronázását tette lehe­tővé. Tudjuk, hogy 1150 tájától a koronázást csakis az ősi, Szent Istvánt eredetűnek tekintett koronával tartották érvényesnek. Magát a koronát IV. Béla király nevezte 1256-ban szentnek - Sacra corona -, de lehet, hogy erre már korábban is sor került.

 

A tárgyalásokat követően V. István nemsokára meghalt (1272. au­gusztus 6.). Feltételezem, hogy a kun lobbi tette el láb alól a roppant te­hetséges és még fiatal - bár civakodásra hajlamos - királyt. A Prágába vitt koronázási kincsek elkallódtak, az aranyakat állítólag Brandenburg­ban olvasztották be, soha egyetlen darabjuk sem került vissza Hungáriá­ba. Ha ez így van - és így van! -, akkor a következő koronázásokhoz új ékszereket kellett találni, hiszen IV. Béla minden bizonnyal nem másod­lagos jelentőségű regáliákat bízott leányára, amikor utódlásáról volt szó (akciójával, nyilván akadályozni akarta a iunior rex teljes jogú királlyá avatását). Új ékszereket akár úgy is, hogy szintén régi, még talán István királyig visszamenő, vagy más származású ősi regáliákból összeállítani. Abban a kincstárban, ahol minden bizonnyal nagyon régi időkben készült ékkőbetétes aranycsészét őriztek [állítólag Attila király idejéből, de leg­alább az avar Attila korából], fennmaradhattak más reges régi kincstár­gyak is. Mint például a koronázási jogar. Vagy éppen a Szent Korona alsó része, a Corona Graeca, amelyet VII. Dukasz Mihály görög császár (1071-1078) küldött 1074-ben I. Géza magyar királynak - avagy előkelő görög származású feleségének. Lehet, hogy egyik-másik forrás ilyen jel­legű emlékezést őrzött meg. Róbert Károly harmadik koronázását egyéb­ként azért tartotta a király törvényesnek, mert I. Géza (Geyza) koronájá­val történt (lásd lentebb, és a 2. képenl). A Corona Graeca esetében tehát felesleges a találgatás: nem tartozhatott Szent István koronájához.⁵¹

 

 

Deér József ezeknek az éveknek a fontos változásait a következő­képpen foglalta össze: a Vérszerződésben kikötött öröklési jogon alapuló legitimitás érvényben volt. "Minden egyes de regali progenie [királyi vérből származó] királynak ugyanis iure haereditario [az örökség jogán] járt a korona, és minden támadhatatlan dinasztikus legitimitású Árpád-házi sancti regis haereditario iure [a szent király örökösének jogán] lé-

 

⁵¹ Az I. Géza türk király - Geobitzasz Kralesz Pisztosz Turkiasz - udvarába kül­dött koronáról érdekes, de nem igazolható fejtegetések olvashatók Decsy Sá­muelnél: 1792, 184-188.

 

24

 

pett a trónra."⁵² Ez azt jelenti, hogy az Árpádi királyi vérből származó trónkövetelők - ha az érvényes koronázó regáliákkal megkoronázták őket - törvényes királynak számítottak. Deér azonban így folytatja: "... öröklési jogát a legszélesebb néprétegek fogadták el önként, mivel az alattvalók szerepe az új király trónralépésénél ebben az időszakban lé­nyegében még a [Vérszerződésben kikötött] öröklési jog elismerésére korlátozódott. A királlyal azonban már egy nagyhatalmú birtokos nemes­ség áll szemben és az autonóm nemesi vármegye kezdetei is ebbe a korba nyúlnak vissza. A királynak messzemenőkig tekintettel kell lennie e ne­messég igényeire és előjogaira, privilégiumaikat 1222 óta ismételten meg kell erősítenie. Különösen a tatárjárás után válik a nagybirtok éppenség­gel túlsúlyossá; a királyt messzemenően köti a főurak egyetértése. Csak egyet nem mernek még a potentes [a hatalmasságok]: befolyást gyako­rolni az utódlásra, legalábbis addig nem, míg a dinasztikus helyzet ezt számukra lehetővé nem teszi. A királyság apáról fiúra való töretlen örök­lődése II. Andrástól FV. Lászlóig nem ad játékteret Magyarországon a választott királyságnak egészen 1290-ig. A politikai élet felszínén ez a szilárd helyzet abban a pillanatban megváltozott, amikor a [kun anyától született] zabolátlan IV. Lászlót kunjai 1290-ben megölték. ... Lezárult egy, a királyok legitimitását tekintve teljesen problémamentes időszak. ... A dinasztia fő férfiága kihalt; ezzel szemben megvolt még egy hosszú ideje száműzetésben élő férfi-mellékág,, melynek trónigényét tekintélyes számú dinasztia támadta, melyek az Árpádokkal női ágon különböző fokú rokonságban álltak, de veszélyeztette a két régi nagyhatalom is, nevezetesen a Német-Római Birodalom azzal az ürüggyel, hogy állítólag korábban IV. Béla [menekülésekor] érvényes hűbéri kötelezettséget vál­lalt II. Frigyessel szemben, és a kúria egy régi, még VII. Gergely idejéből [Salamon és László, korából] származó elmosódott felségigény alapján. Az utolsó férfi-ági Árpád-házi királyt, III. Andrást a libertás regni ezen sok oldalról való fenyegetettsége segítette [a trónra]. A Habsburgokat Magyarországon a birodalmi jogra való hivatkozással utasították el, az Anjoukat azért, mert engedték, hogy [leányági] öröklési jogukat össze­kapcsolják a [pápai] kúriának a magyar korona fölötti hierokratikus ren­delkezési jogigényével és ezáltal veszélyeztették a főurak [Vérszerző­désből eredő] látens választási igényét. A [leányágon örökös] cseh Pfemyslidák még II. Ottokár idejéből élénken éltek a közgondolkodásban mint inimici regni nostri capitales [királyságunk fő ellenségei; lásd az V. István és Ottokár közötti regália-vitát!]. A bajor hercegi ház pedig nem számított egyenrangúnak egy királyság utódlásánál. Ehhez járultak bizo-

 

52 Deér 2005, 179.

 

            25

 

nyos nyugtalanító hírek arról, hogy a Habsburgok és a Pfemyslidák Ma­gyarország megosztását tervezték, ...".⁵³

A IV. vagy Kun Lászlót követő III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodónk okleveleiben éppen ezért emlegeti úgy azt a koronát, amely-lyel öt Fehérvárott hitelesen királlyá koronázták (1290. július 23.), mint sanctissimi regis Stephanis dyadema, corona sancti Stephani regis, tehát a legszentségesebb István király diadémája, Szent István király koronája. Ő bonyolult szálon került a magyar trónra,⁵⁴ és nem csoda, hogy imént felsorolt trónkövetelő ellenfelei - akik számosan voltak - megpróbálták megfosztani legitimitásától, és bizonyára nagyon várták a halálát.⁵⁵ Tehát attól, hogy Szent István koronájával koronázhassák meg: egyszerűen el akarták lopni a Szent Koronát. Erről a királynak 1292-ben a (koronát őrző) fehérvári prépost, magister Theodorus számára kiállított oklevele tanúskodik. Megtudjuk, hogy a prépost biztosította számára Szent István koronáját: ipsam coronam sancti Stephani regis nobis dedit.⁵⁶

Az a már említett tény sem lehet viszont véletlen, hogy 1301. má­jus 13-a előtt Bicskei Gergely esztergomi érsek Esztergomban egy külön arra az alkalomra készített - tehát nem a Szent! - koronával először ko­ronázta meg I. Anjou vagy Róbert Károlyt. A - talán csak IV. László számára készített - koronázó Korona ugyanis ekkor II. Vencel cseh ki­rálynál (1283-1305) és fiánál, III. Vencel magyar királynál (1301-1305)

 

 

⁵³ Deér 2005, 180. A megosztási tervről a 226. oldalon a 121a. jegyzetben emlí­tett okleveles irodalom.

⁵⁴ II. András legfiatalabb, utószülött fiának, Istvánnak (1236-1272) második házasságából (a velencei Morosini Tomasina-val) született 1265 táján, uralko­dott 1290-1301. január 14. között. Hírek keringtek apja, István törvénytelen születéséről (II. András eme harmadik felesége 1235-ben Estei Beatrix volt, akinek csapodárságáról beszéltek). Ki tudja? Estei Beatrixot (Beatrice d'Este, 1210 körül - 1239. július 11 körül) II. András 1234-ben vette feleségül, IV. Béla és testvérei tiltakozása ellenére. II. András 1235-ben meghalt, és ekkor Beatrix bejelentette hogy gyermeket vár. Béla Beatrixot börtönbe vetette azzal vádolva, hogy a gyermek apja Dénes nádor. Az a véleményem, hogy IV. Béla bizonyára jól ismerte apja és új felesége viselt dolgait. Beatrixot az András te­metésén részt vevő küldöttségek szöktették meg a tömlőéből, és nemsokára megszületett fia, István (1236-1272), III. András apja. Akármilyen irányból is nézzük a kérdést, III. András itáliai vonala mintegy előkészíthette az Anjouk magyarországi hatalomra kerülését. 1272-ben tehát egyazon évben halt meg két István is, maga a király, illetve a nála csak három évvel idősebb nagybáty­ja, az esetleg fattyú István.

 

⁵⁵ Nem kellett sokáig várniuk: 36 éves kora körül, 1301. január 14-én meghalt. (Nekem feltűnő, hogy a tatárjárás után milyen fiatal korban haltak meg a ma­gyar királyok és lehetséges trónutódok.) Előzőleg még második feleségként 1297-ben elvette Habsburg Albert osztrák főherceg leányát, Ágnest. Gyerme­kük már nem lett, de újabb lehetőség született osztrák trónigényre.

 

⁵⁶ Deér 2005, 181, további irodalommal.

26

 

 

volt. Utóbbit 1301. augusztus 27-én a kalocsai érsek koronázta meg Szé­kesfehérvárott. Vencel ugyanis nemcsak II. Ottokár és Kunigunda unoká­ja, hanem IV. Béla király ükunokája is volt (Béla -ť Anna -> Kunigunda és Ottokár —> II. Vencel cseh király —> III. Vencel vagy László magyar király), tehát elfogadható trónörökös. Legalább annyira, mint Róbert Ká­roly. Vencel cseh király ugyanis 1304-ben megjelent az országban, és Budán egy ünnepélyes koronázás kedvező alkalmának ravasz kihaszná­lásával fiával együtt a magyar koronázási jelvényeket is magával vitte Csehországba. Valójában a Vencelek nem is akartak magyar királyok lenni, és lépéseik főleg Róbert Károly trónra jutását segítették. Beleszólt ebbe VIII. Bonifác pápa is, aki Róbert Károly javára döntött a vitában.

1305. júniusában meghalt II. Vencel, és fia október 9-én lemon­dott a magyar királyi címről, mégpedig meglepetésre Wittelsbach Ottó bajor herceg javára (aki szintén IV. Béla unokája volt, Erzsébet fia), és egy Brünnben tartott tartományi gyűlésen 1305-ben átadta neki a koro­názási jelvényeket is. Ottó ekkor visszahozta a koronát a koronázási jel­vényekkel együtt Hungáriába (először Sopronba): a koronát, a jogart és a kardot. Útközben elvesztették ugyan őket, de nyomban meg is találták. Ezzel elkezdődnek a koronázó korona kalandos utazásai is. Jelképesen vagy nem jelképesen éppen akkor, amikor kihalt a négy évszázadig ural­kodó Árpád-ház.

Antonio Bonfíni leírása szerint (a Képes Krónika alapján) azt a történetet sem szabad elhallgatnunk, amelyet a korona leeséséről beszél­nek, hogy senki se kételkedhessen abban, hogy ez a tárgy valóban isteni oltalom alatt áll. Elbeszélik, hogy Ottó az országba való bejövetelekor a koronát egy esztergályozott csobolyóba záratta be, nehogy esetleg valami álnoksággal elcsenjék. Rábízta leghűségesebb kamarására, de nem árulta el, hogy mi van benne. Amikor mind úton voltak, a nagy értékű edény, amely egy paripa nyergén lógott, a szíj megoldódván, a szolga tudtán kí­vül leesett, és elvesztését csak késő este vette észre, amikor már húsz mérföldet megtettek. Ahogy azonban rájött, hogy elvesztette, azonnal visszafordult, másnap az út közepén megtalálta, visszavitte Ottóhoz az edényt. ... "A korona pedig azért került meg, mert e szent és szinte isteni fejéket a magyaroktól nem lehet elvenni."™

A történetet a Képes Krónika őrizte meg, és még azt is tudta, hogy éjjel tíz óra tájban veszíthették el a csobolyót, és a következő napon szür­kületkor találták meg. El nem hallgatható csoda, írja a Krónika, és fel is teszi a kérdést: Miért volt az, hogy nem fedezte föl senki sem, csak akik szállították, ha nem azért, hogy Pannónia ne fosztassék meg az angyal által neki adott koronától?⁵⁹ A csoda magyarázatát a kommentár a Króni-

⁵⁷ Deér 2005, 182.

⁵⁸ Bonfíni 2.9.190. Bonfíni 1995, 437. Képes Krónika cap. 192. Képes Krónika 2004, 122.

27

 

ka egy korábbi helyére vezeti vissza, amikor Szent László váci látomásá­ról van szó: az Úr angyala jelent meg Géza felett, és aranykoronát illesz­tett a fejére.⁶⁰ Gondolom, ilyen csodás jelenetek adtak ösztönzést az an­gyalos-koronás címer megszerkesztésére (Decsy 1792, Tab. V.).

Ottó viszont nem minden cél nélkül hozta vissza a koronát az or­szágba, mert 1305. december 6-án a veszprémi és a csanádi püspökkel Székesfehérvárott megkoronáztatta magát. Mégsem illett volna magyar királlyá koronázni valakit Brünnben, vagy a sáros országúton.⁶¹

Ekkor Ottó a megkoronázásában segédkező - egyébként akkor még semleges pártállású - Kán László erdélyi vajda fogságába került a koronával együtt, és ott is maradt 1309-ig. Mikor tehát 1309. június 15-én Budán a Nagyboldogasszony Templomban Tamás esztergomi érsek másodszor is magyar királlyá koronázta Róbert Károlyt (aki IV. Béla királynak a déd­unokája volt: Béla —ť V. István —> Magyar Mária, II. Károly nápolyi király felesége —ť I. Károly magyar király), még mindig nem az akkor igazi koronázó koronával történt a ceremónia. Kán László ugyanis -Csák Mátéval együtt - immáron Róbert Károly ellenfele volt, és egyelőre nem adta ki a Corona Sacrat. Hanem egy, arra az alkalomra Gentile bíbo­ros legátus parancsára készíttetett, és sebtében megáldott koronával. Azután kiátkozással fenyegetőzve, 1309-ben mégis sikerült visszasze­rezni Kán Lászlótól az igazi koronát, és ezzel 1310. augusztus 27-én harmadszor, és ezúttal talán szabályosan, I. Géza király [és talán Szent István] koronájával magyar királlyá koronázták Róbert Károlyt. Tehát azért csak harmadikra sikerült, mert az Esztergom (1301) - Prága - Bécs - Székesfehérvár - Erdély - Buda között akár csobolyóban is utazgató-ingázó korona volt mégiscsak az istváni Szent Korona, vagy annak jog­szerű utóda.⁶²

A korona visszaadására Tamás esztergomi érsek bírta rá Kán László erdélyi vajdát. Maga ment Erdélybe, és szép szavai meg ígéretei által rávette a vajdát, hogy az nemcsak visszaadta a Szent Koronát, ha­nem egyszersmind az új királlyal is megbékélt. "Mely szerencsés történe­ten megörülvén Károly király, noha előbbi kettős koronáztatását elegen­dőnek lenni ítélte, mindazonáltal, hogy a nemzet vélekedésének engedni láttasson [csak a Szent Koronával törvényes a koronázás!], 1310-ben

 

 

⁶⁰ Képes Krónika 120. Képes Krónika 2004, 78-79. Itt a 11. kép a 80. oldalon.

⁶¹ Igaz, hogy Bethlen Gábor az egyik levelét Brünnből, valójában Magyarbe-rényből keltezte.

⁶² Róbert Károly magyar trónra emelése csak a pápák segítségével sikerült. Bo­nifác, majd az őt követő VI. Kelemen kiátkozással fenyegetett mindenkit, akik például Ottó pártján álltak, azaz Anjou Károly ellen voltak. A magyar rendek ugyan jól tudták azt, hogy a pápának csak annyi jussa lenne hazánkhoz, mint néiciek Rómához, mégis - félve a következményektől -, önként elhagyták Ottó királyt. Maga Kán László is, aki a hozzá látogató Ottót tömlőére vetette, mind­addig, amíg a királyságról le nem mondott. Decsy 1792, 224-225.

28

 

közönséges gyűlést tartott a Rákos mezején [ahol Mátyást majd királlyá választják], hol a visszanyert szent Koronát és klenódiumokat a Rendek­nek megmutogatta, és velük együtt Székesfehérvárra menvén, kisasszony havának 27. napján magát a szent koronával is megkoronáztatta". A harmadik koronázáskor már valóban illett bebizonyítani a királyválasz­tóknak, hogy a törvényes — tehát a Szent - Koronával történik a ceremó­nia.

A király hálából Komáromot és a környező falvakat adományozta az érseknek, "mivel a' mi ősünknek GEYZA királynak koronája [az], mely-lyel a' magyar nemzet szokása szerént minden királyok meg szoktak ko­ronáztatni". Geyza király (vagy felesége) koronája a Corona Graecal Komárom pedig (a legrégibb magyar királyi város!) ekkor került ki elő­ször (de nem utoljára!) az ősi 'pusztaszeri' eredetű tulajdonból, mutatva az Árpádi és az Anjou politika számunkra tragikus különbségeit,⁶³ és az eredeti - mondjuk pusztaszeri - birtokrend és Hungária szétverésének legkezdetét.

A harmadik, törvényes koronázás után ugyanis Róbert Károly immáron hozzáláthatott, hogy gyilkos hadjáratot folytasson az Árpádi magyar (magyarrá vált) birtokos uraságok (a nemesség) és jobbágyság, és az ősi birtokrendszer ellen. Először az Árpád-nemzetség utolsó életben lévő tagjával számolt le, mégpedig a magát Szabolcs vezértől származta­tó Csák Mátéval (tehát az Árpád engedélyével Csák várát építtető Csák utódjával), majd Kán Lászlóval és a Kőszegi-családdal. Györffy György egy szinte titokban megjelentetett írásában nagyon röviden bemutatta ezt a kérdést, amit rajta kívül soha senki meg nem tárgyalt komolyan:

 

 

63 Róbert Károly "hogyan irtotta ki a régi uralomhoz ragaszkodó, ál­tala bűnösnek tartott hazai nemességet, egyben az akkor dívó módon falvaikat feldúlta, nagyrészt megszüntetve az uraiknak szolgáló és terme­lő köznép helyi folytonosságát. A későbbi adatokból bizonyítható, hogy az Anjouk ellen forduló levert földesurak és familiárisaik gazdasági alapját jelentő váruradalmak és nemesi birtokok jobbágyságát oly mó­don tette földönfutóvá, hogy elnéptelenedett falvaikba idegen telepeseket hozatott, némileg hasonlóan, mint a Habsburgok a török hódoltság alko­nyán. Károly uralmának a magyarságot sújtó kihatását valójában már a múlt század honfibúval múltunkra tekintő jeles tollforgatói is átérezték, kellő bizonyítékot azonban nem tudtak felhozni. Noha az események sze­rencsétlen véletlen fordulatai milliárdnyi összetevőikkel szükségszerűen vezettek ide, nem tagadható, hogy ehhez hozzájárult az is, hogy egy rossz értelemben vett, idegen dinasztikus érdeket szolgáló akarat a magukat magyarnak vallókat szinte olyan helyzetbe hozta, mint a Közép-Balkán­ról kisarjadt népek szerb szomszédaikat, akikben az idegengyűlölet etni­kai tisztogatás kényszeréhez vezetett. Hasonló érzület indította el szom-

Decsy 1792, 204 és 225-226.

29

 

 

szédainkban azt a folyamatot, amely a századunkban [20. század] elsza­kított magyarságot a hazáját vesztett és helyükbe telepített kis népek közé taszítottak

A harmadjára a Szent Koronával sikeresen megkoronázott Róbert Károly cselekedetei mind a Vérszerződés és a Szent Korona hagyomá­nyainak, mind a Szeri országgyűlés törvényeinek semmibevételéről, a velük történő teljes szembefordulásról tanúskodnak. Sajnos, Györffy Györgynek nem volt már módjában részletesen kidolgozni szinte rejtve -egyik utolsó könyvének jegyzetében - megjelentetett felismerését! Tör­téneti irodalmunkban nem találtam még rá hivatkozást.

Meglepő, hogy a hazaszerető magyar értelmiség soraiban milyen kevesen ismerik ezt az Anjou-valóságot. Egy kitűnő közgazdász például így ír: "1325-ben az Anjou-házból származó Károly Róbert firenzei min­tára értékálló aranyforintot veretett, ami a szétesett magyar királyság gaz­dasági és politikai stabilizálását biztosította. Intő jelként pedig a kiskirá­lyokat, a hűtlen tartományurakat jószág- és fővesztésre ítélte."

Valójában a szilárd magyar ethnikai tömb módszeres fellazítása, szétverése, sőt kiirtása indult meg Róbert Károllyal, továbbá az Árpádi és Szent Istváni államrend és birtokviszonyok gyökeres átalakítása. A ma­gyar királyság pedig nem szétesett, hanem a hatalomért, aranybányá­inkért, óriási gulyáinkért és a Koronánkért versengő idegenek (kunok, ta­tárok, csehek, osztrákok, Anjouk) szétverték. Többek között az erdélyi aranyért (Firenze, aflorenus azaz forint megalkotója először kizárólag csak erdélyi tiszta aranyból verette névadó pénzét 1320 tájától). Nem hűtlen tartományurakat ítélt Róbert Károly fővesztésre és jószágvesztés­re, hanem Árpádi királyválasztó (sőt akár talán még választható?) urakat, akik betolakodó idegenekkel szemben ragaszkodtak a négyszáz éves Ár­pádi hatalmi rendszerhez. Lehet, hogy ez a betolakodó rendszer a közép­kori társadalmi és gazdasági fejlődés magasabb fokán állt, mint a hazai, ami nem nagyon csodálható, hiszen a feudális rend Észak-Olaszország­ban a 14. században már végéhez ért. Mitől is lett volna a 13. század második felében Hungária - a tatár rablás után, a vándorolgató, pusztító és lázadozó kunok befogadása, a német bányavárosok (Radna) árulása után - Európa fejlett gazdasági és társadalmi térsége?

Nem lehet véletlen, hogy mindez egybeesett az Árpádok férfiágá­nak kihalásával, és magyarságtudat nélküli, idegen leányági örökösök ha­talmi vetélkedésével. Nem a Vérszerződés és a szeri országgyűlés szere­pét jelképesen átvevő Szent Korona veszett el, nem a Vérszerződés meg-szavazói haltak ki teljesen, nem a szerződők utódainak szent fogadalmai és szándékai fogytak el, hanem az Árpádok megkoronázható fiai! Mind­ez találkozott a Szeren kialakított birtokrend - az első földosztás - szét-

⁶⁴ Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest, 1997, 229, a jegyzetek.

⁶⁵ Lentner Csaba in: Magyar Hírlap 2011. február 25, 7. - Az én kiemelésem.

30

 

 

 

verésével, az akkor adott birtokok elkobzásával és újraosztásával. Új földosztás, új földesurak! Tehát az eredeti Árpádi birtokos osztály eltün­tetésével, az őket eltartó magyar jobbágyság módszeres kiirtásával. A folyamat már II. Endre király - és német felesége, Gertrudis! - uralkodá­sa alatt elkezdődött (lásd a Bánk Bánt és Tiborc panaszát!), de majd fő­leg Róbert Károly és Nagy Lajos királyok érdeméből! Nesze neked Ma­gyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet s Dél hulló csillaga!

 

Decsy Sámuel azt írta erről 1792-ben, hogy I. Lajos király alatt "ekként nemesedtenek meg sok idegen nemzetbeli lakosok, ekként nyertének jószágokat, hazánkhoz s királyainkhoz mutatott hivségeikért. Korábban, Szent István apostoli király és az ő útónná élt és uralkodott fejedelmeknek idejében sok lakosok és köz rendű vitézek, akik a Haza ellenségei ellen való hadakozásokban ditsiretesen viselték magukat, Hazánk fundamentomos törvényei szerént fekvő jószágokat nyertek"?⁶ Az Anjoukkal kifordult magából az Árpádi magyar világ! Az sem lehet tehát véletlen, hogy pontosan azokban az években kezdődött el a Szent Korona pokoljárása, amikor a Szeren hozott fundamentomos törvények is hatályukat vesztették. Új birtokadományozások kezdődtek új birtoko­soknak.

 

4. kép: a Szent Korona első, minden bizonnyal hiteles ábrázolása

a müncheni Fugger-Krónikában (a XVI. század második fele)

5. kép: a magyar címer a koronával Wolfgang Lazius térképéről (1552-1556)

- Tóth - Szelényi 2000, a 20. és a 19. ábra.

'Decsy 1792, 286-287.

31"

 

Makkay, A vérszerződéstől a Szerioszággyűlésen át a Szentkoronáig 21-31 old

 

 

Üdv Safi