Na jó, sietve-kapkodva megpróbálom összehozni az első ilyesmi élményem leírását.

A múlt század nyolcvanas éveiben jártunk. Nem éppen gyerekfejjel kezdtem az élet gay oldalának felderítését, már ötödéves egyetemista voltam. Addig csak ízlelgettem a gondolatot, de elhinni nem akartam: lehetséges, hogy én a fiúkhoz (is) vonzódom? No szűz azért nem voltam már, egy lány elcsábított korábban, és – bár kapcsolatunk meglehetősen intellektuális jellegű volt, de azért – néhány hónapig elég rendszeresen keféltünk.

Na, a történet. A fővárosban esett meg, kora ősszel. Egy kedves ismerősömmel moziban voltam, megnéztem a Gandhi c. film egy késő esti előadását, nagyon tetszett. A moziból hazafelé buszoztam, gondolataimra még rátelepedett a film hatása. A járgányon összesen ketten tartózkodtunk, én magam, a 23 éves fiatalsrác önbizalmával, meg egy negyvenesnek látszó pasas. Ültem valahol a busz végében és bambán néztem magam elé, a film járt az eszemben. Egyszer aztán arra figyeltem fel, hogy a pasas engem bámul. Nem is kapta el a pillantását, amikor ránéztem. Sőt, tekintete a sliccemre vándorolt és ott megállapodott. Megrezzentem, lassan melegség öntött el, zavartan félrenéztem. Ez persze nem sikerült tartósan, mindig vissza-visszapislogtam rá. Ő kitartóan stírölt, hol a szemembe nézett, hol a sliccemre. Annyira zavarban voltam, hogy a nadrágom cipzárján belül talán még föl sem állt.

Pasi a busz közepén odaállt az ajtóhoz, megnyomta a leszállásjelzőt. A kapaszkodó rúdon úgy mozgatta a kezét, mintha egy vaskos farkot húzogatna, s közben időnként sokatmondóan rám pislantott. El se akartam hinni, de aztán úgy döntöttem, ez félreérthetetlen jelzés. Azt azonban még mindig nem tudtam, akarom-e én ezt. A busz megállt, a pasi leszállt (közben többször visszapillantott rám), innentől már nem az eszem vezérelt. Az utolsó pillanatban leugrottam én is. Álltam tanácstalanul totojázva a megállóban, néztem a pasi után, aki elindult az úttest közepén hosszában (autóforgalom semmi, az utcák üresek voltak). Hátra-hátranézett, sőt, mintha intett volna, hogy menjek utána. Összeszedtem a bátorságomat és elindultam, megvárt. Nem mosolygott, köszönt („szia”), mondott is valamit, én meg különlegesen balf@asz módon, hihetetlen zavarban, ügyetlenül magázódva válaszoltam. Szinte komor, de reménykedő-bizakodó arckifejezéssel hívott a lakására, nagy nehezen visszategeztem. Innen visszaemlékezve biztos, hogy a gatyája majd szétrepedt már, nem is kertelt: „hátha zöldágra vergődünk” – mondta, csöppet sem túludvariaskodva a dolgot. Be voltam zsongva.

Nem kellett messze menni, csak a közeli ház első emeletéig.

A lakásban akkora rumli volt (negyvenéves férfi legénylakása :-) ), hogy szinte ijesztő. A használt lepedőt lerántotta az ágyról és összegyűrve a sarokba dobta, tisztát terített a helyére. Állva összekapaszkodva egymásnak estünk. Próbált csókolni, de – talán a szúrós borostája miatt, vagy puszta idegenkedésből – nem hagytam. Gyúrtuk egymást, néhány másodperc múlva már a domborulatomat markolta elöl, középen. Ettől némiképp felszabadultam és visszamarkoltam neki :-) Persze, mindketten nagyon kemények voltunk már. No, amit kitapintottam, azzal igen elégedett voltam, de egyúttal némi kisebbségi érzésem is támadt. Kihúzta az ingem a gatyából, simítani kezdte a hasam, majd a mellkasom bőrét, és ekkor váratlanul, öt centire az arcomtól meglepetten nézett a szemembe. Én meg nem értettem mi oka lehet erre. Én is betaperoltam az inge alá, na akkor megértettem. Sűrű bozont borította a mellkasát – az enyém szőrtelen. Sebaj, ez már nem volt akadály. Jött a nadrággomb, cipzár, lerúgtuk a gatyánkat. Hm, fehér pamutalsó, óriásinak látszó, furcsán görbülő, kemény domborulattal. Rajtam egy rugalmas, sárga műszálas alsógatyesz, ami tényleg minden formát kiadott. De nem sokáig maradt rajtunk mindez, lehúztuk egymásról és az ágyra dőlve egymásnak estünk. Valahogy olyan magától értetődő természetességgel adódott a 69 póz, oldalt fekve. Hát igen, a szerszám nagy volt – és tényleg görbe. A sajátomon kívül nem láttam még korábban mereven álló faszt, az enyém pedig egyenes. Megbámultam, kézzel kényeztettem, igyekeztem utánozni, amit ő csinált velem. A fitymát nem volt könnyű fölhúzni a makkjára, mert annyira duzzadt kemény volt. Ő aztán elég gyorsan bekapta odalenn az enyémet, én is fölbátorodtam és a számba vettem az övét. A makkja és még egy kicsi a „nyakából” kitöltötte a számat – nagyon jólesett, mi tagadás. Meg persze az is, ahogy odalenn bűvészkedett a répámmal. Zavart egy kicsit, hogy nem bírtam rendesen megosztani a figyelmemet: fönn szopok, lenn engem szopnak. Nem tudom, meddig tartott, 5 perc vagy 15. Belemelegedtem, fokoztam a tempót, mozgattam a számat, s közben húzkodtam a markommal a vastagot, egyre gyorsabban. Volt ott sokminden: körbenyaltam a makkját, nyelvem hegyével csiklandoztam a fitymafékjét és a nyílását, nyalogattam a makkot, mint egy gombóc fagyit, majd újra bekaptam. Éreztem, kezd nagyon megfeszülni. Kiengedtem számból, s csak masszíroztam tempósan. De odanyúlt és megfogta a kezemet, megállított. Ja, az más, ne kapkodjunk. A tövét markolva farkasszemet néztem a doronggal. Furcsa, mennyire görbe. (Csak sokkal később jutott eszembe, azzal jól lehet kanyarban dugni. :-)) Aztán éreztem, nálam is készülődik valami nagyon. Gyorsan rácuppantam a görbére és erősen masszírozni kezdtem ajkaimmal, nyelvemmel. Amikor éreztem, hogy nem bírom tovább, „jaj” mondtam és kihúztam a szájából. Kiengedte. Elég hosszan és irgalmatlanul nagyot élveztem. Ugyanakkor én is kiengedtem a számból az ő makkját, és egy másodperc múlva belőle is kifolyt a nedű a lepedőre. Nála spricc nem volt, nyilván nem régóta gyűlt ez az adag.

Némi zuhanyozás után hosszan beszélgettünk. Kiderült, ő a Belügyminisztériumban valami góré, homoszexualitását erősen titkolnia kellett. Hajnalban, amikor elindultam hazafelé, egy aprócska cetlire felírta a telefonszámát. Hetekig őrizgettem, aztán egyszer a menzán a előkerült a kabátzsebemből és kidobtam, ne kísértsen tovább. A kísértés azonban elég soká tartott még ezt követően is, mert a telefonszám beleégett a memóriámba :-) .