1987. szeptemberében történt. 33 évesen éltem a magam egyhangú, nem túl mozgalmas életét. Úgy 7. vagy 8. tájékán, mivel napok óta még mindig nyári meleg volt, úgy gondoltam, hogy kiveszek egy nap szabadságot. Bár autóm már volt (és bringám is!), de mégis úgy döntöttem ,hogy HÉV-el megyek ki a Budakalászi tavakhoz. Gondolom,  utólag - 25 év után - hogy azért választottam a HÉV-et, hogy lelkiismeret furdalás nélkül dobhassak be egypár söröcskét. Hát, gyakorlatilag az egész nap elég eseménytelenül telt el. Már kb. 16 óra lehetett, amikor valami a budakalászi déli tavakat (akkor még meglévő) elválasztó földsáv déli csücskére vezetett. Úgy nézett ki a dolog, mintha a környék összes fókavadásza itt gyűlt volna össze, fóka nélkül. Aztán azt hiszem többen is jöttek (mármint fókák), de végül csak egy maradt (nem úgy mind Máraynál, ahol ketten, azaz az Isten és a Bor - humor helyett - suttká iz Krokogyilov) egy tulajdonképpen nem angyali szépségű, nem tökéletes testű, de egy kedves valaki. Szőke, csontos - mint utólag kiderült - 21 éves fiatalember egy Favorit típusú (ún. verseny) kerékpárral. Utólag tagadta, hogy céltudatosan jött volna azért, hogy megkönnyebbítsék, de egy két emlékem ezt logikailag cáfolja. Íme a sztory:

Nem emlékszem rá, hogy mikor, hogyan érkezett. Az első emlékképem az, hogy ő ül, a Bré meg ágaskodik 3 óra magasságában. Említettem, hogy rajtam kívül ott volt még a János (meg az egész város) és senki sem merte megközelíteni. Végül is én, az addig elég béna (lásd az első írásaimat és a kommentárokat) vettem a bátorságot, kitörtem a ringből, oda mentem hozzá és közöltem vele:

 

- látom ágaskodik a kis édes, ha nem lenne ellene kifogásod megkönnyebbíteném...

 

- Na de itt! Mindenki látja! (Mint látható, szó sem volt arról, hogy ez nem összeegyeztethető az ő szigorú és polgári erkölcsével, egyedül a láthatósággal voltak problémái...)

 

- hát, én sem itt gondoltam, azt hiszem, hogy legjobb lenne elhagyni ezt a helyszínt...

 

Elhagytuk a Duna part irányába. Amikor a növényzet mér elég sűrű volt, meg láttam, hogy senki sem követ, egy tisztáson leterítettem a pokrócomat és rábuktam... Hát itt kellene, hogy jöjjenek a fantasztikus részletek, hogy a nyelvem hegyével hogyan cizelláltam a húgycső kimeneti nyílását (biztosan így volt) de én mégsem erre emlékszem, hanem arra, hogy először átadta magát teljesen az én kényeztetésemnek, valamint, (hogy a környék összes szúnyogja az én seggemet találta vonzónak) továbbá annak, hogy egyszer csak a keze elindult a testemen felfedező útra. Részemről nem várt esemény volt, ezért igencsak éreztem, hogy rohamosan közeledem a csúcshoz. Közöltem vele, hogyha nem hagyja abba, rögtön elélvezek. Nem hagyta abba, és mindketten nagyjából egyidejűleg csúcsra jártunk. És utána lehetett vele beszélgetni. Hát, ha valakivel el tudtam volna képzelni  egy hosszabb távú kapcsolatot, az ő lett volna... Mindegy, ő közölte, hogy rendszerelméletileg a másik irányban van elkötelezve. Nálam volt a PRAKTICA MTL-5 típ. filmes (akkor még csak ilyenek voltak) fényképezőgépem és megkérdeztem, hogy készíthetek e róla felvételt (akkor már fel voltunk öltözve). Beleegyezett. Tulajdonképpen beszkennelhetnék és mellékelhetnék  most egy arc eltakarásos fotót, de sajna technika váltás időszakában vagyok, így jelenleg nem tudom megtenni. De ami késik, az nem múlik...

Akkor láttam - sajnos - utoljára. Kb. 10 év múltán nézegetve a fotóját, támadt egy sejtésem. Nagyon hasonlított egy volt középiskolai osztálytársamra. Ami a különlegesség, hogy emlékeztem arra, hogy annak volt egy kései kistestvérkéje. A korkülönbség és az arcaik hasonlósága ebbe az irányba mutat.

 

Ennyi (egyelőre)

Kedves "choal" mit is ígértél?