„Lesz meglepetés!”

 

 

Kornai professzor szerint Karl Marx „intellektuális felelősséggel” tartozik „a szocialista rendszerért”.

Ugyanis a disznószar „intellektuális teljesítményének” sok-sok „letéteményese és megtestesítője itthon is, a világban is” (ama „több milliárd légy”) nem tévedhet. Kornai szerint azért felelős Marx, mert: „Sokan [többen, mint a Billa és Békamenet tüntetői együtt!] végigjátszották képzeletben a történetet: hogyan viselkedett volna Marx Károly, ha ugyanazzal a testtel és lélekkel, amely az övé volt a maga idejében, nem akkor éli le az életét, hanem a 20. században, mondjuk, Budapesten? Feltehetően kommunistaként kezdte volna, de tiltakozó szelleme hamar a kommunista rezsim ellen protestálók közé sodorta volna”.

 

Biztosan így lett volna. Dacára, hogy Marxnak nem volt „tiltakozó szelleme”. Nem szívott szolidárisan hazai (és haladási) kannabiszt, nem ivott tetves barrosovérrel kondenzált lókumiszt (ha költő volnék, rímeltetném: kannbisz – lókumisz), Marx nem tartozott semminő sokaság közé, márpedig leginkább a báva tömeg az, amely nem képes egyébre, mint tiltakozásra: „nem teccik a rencer”, „monnyon le!”, „maj mi megmutassuk aztat Érópának!” stb.

Marx kételkedő volt, s ami nem azonos a tiltakozással. Tiltakozni a gyöngék szoktak, a Kornai Jánosok, akik pontosan tudják, a tiltakozás gyakorlatilag semmit nem ér embrionálisan vad tömegerő nélkül (vö. a fasizmus filozófiájával).

Korábban idéztem Marx és Engels levélváltásból, így most csupán emlékeztetőül: „Nagyon tetszik nekem ez a nyilvános, autentikus elszigeteltség, amelyben mi ketten, te meg én, most vagyunk […] minek nekünk egy ťpártŤ, azaz szamarak bandája, amely esküszik ránk, mert hasonszőrűeknek tart bennünket?”

Durva szavak? Durvák. „Explicit tartalom”. Bevallom, nehezemre esik újra fölidézni, s csakis azért teszem, hogy jelezzem vele: Kornai János is „hasonszőrűnek” tartja Marxot, olyan „tiltakozó” jótét léleknek, amilyenből ma is sokat lát maga körül a mindenkori professzori „szamarak bandájában”. A Kornai-féle, Mihancsik-féle „szamaraknak” ma is határozott meggyőződésük: csak akkor lehet igazuk (de akkor aztán minden kétséget kizáróan!), ha sokan vannak, ha gigászi bandákba, politikai kondákba verődtek. Mihancsikék szerint ők akkor lehetnek „letéteményesek” is, „megtestesítők” is, ha számbelileg vannak többen az ellenségeiknél: világhíresek stb. És ennek egyáltalán nem mond ellent Mihancsik Zsófia dedós „individualizmusa” („Heller Ágnes – amellett, hogy elsősorban és mindenekelőtt önmaga…”), nota bene nem is az „amellett” miatt (mert ettől még nyugodtan lehet abszurd az állítás), hanem azért, mert a mihancsiki „önmagaság” valójában pozitívan viszonyul a sokasághoz. Ezért nem nonszensz, hanem paradoxon a mihancsiki „individualizmus”: csak a bárgyú tömegember lehet peckes „önmaga”. Míg viszont Marxék „autentikus elszigeteltségről” beszélnek, őket nem érdekli sem a bamba-vicsorgó tömeg, sem a rátarti „önmagaság”, őket az igazság érdekli, és pontosan ezért „vannak autentikus elszigeteltségben”.  

Míg viszont Kornai professzor szerint Marxot (az ötvenes évek Magyarországán) „tiltakozó szelleme hamar a kommunista rezsim ellen protestálók közé sodorta volna”.

Hamar. „Sodorta volna”. Mert Marx is amolyan dilettáns-sodródós típus volt, mint bármely professzor. Marx „tiltakozott volna”. Jó. De vajon honnan tudja ezt épp az a Kornai professzor, aki nem tiltakozott az ötvenes évek Magyarországán?

 

Nézzük, mit ír a lexikon: Kornai János „1956-ban végleg szakított a marxizmussal. Az 1956-os forradalom ideje alatt rövid ideig a Magyar Szabadság munkatársa volt”.

„Rövid ideig”. Egyetlen napig. Se. Legalábbis a Beszélő szerzője szerint: „Lénárt Gábornak (Az Államvédelmi Hatóságról) a kormánynyilatkozat idevágó részével kapcsolatban volt ťnéhány komoly [szava]Ť – a lap [a Magyar Szabadság] kommentár nélkül, a [Lénárt-] cikk alatt ismertette Münnich nyilatkozatát ťaz ÁVH megszüntetésérőlŤ. Lénárt tiltakozott az ÁVH rendőrségbe való beolvasztása ellen, és a vérontásban bűnösök bíróság elé állítását és megbüntetését követelte – de csak a bűnösökét, ťés nem ítélet nélkül és személyi válogatás nélkül elpusztítani az ÁVH minden tagjátŤ –, azaz a cikk azzal a céllal íródott, hogy ťaz ÁVH-ellenes hangokat tompítsaŤ, mondta utóbb a politikai rendőrségen Kornai. (Kornainak, aki az előző öt napban a kormányprogram gazdasági részének kidolgozásával foglalatoskodott, az eredeti elképzelések szerint magának is cikket kellett volna írnia, de tollát, mint szellemi önéletrajzában írta, ťteljesen megbénította a politikai helyzet tisztázatlanságaŤ – s a társaiénál minden bizonnyal összetettebb feladat –, így inkább a szerkesztőségi titkár feladatát látta el, hogy azután az első szám összeállítása után ki is váljék a szerkesztőségből.)”

 

Hát, nem mondom, betyáros egy „tiltakozás” volt ez az ÁVH ellen! Ámde Kornai professzort nem is a hősiességéért, hanem a mindentudásáért szeretjük. Főként a legújabbkori mindentudásáért. Kornait 1956-ban „teljesen megbénította a politikai helyzet tisztázatlansága” (magyarul: vagy gyáva volt, vagy hülye, de leginkább mindkettő), most viszont már nagyon tudja, Marx miként viselkedett volna egy olyan a történelmi helyzetben, melyre reflektálva Kornai professzortól mindösszesen egy rendőrségi vallomásra futotta. Sikerült ügyesen elsusognia kihallgató tisztjének, hogy mit tettek mások a forradalmi Magyar Szabadság forradalmi szerkesztőségében. Saját forradalmi cselekedetekről nem beszélhetett a zsaruknak, ugyanis Kornai ötvenhatban gyakorlatilag semmit nem csinált, Micike titkárnő volt ott, ahol a társai nyíltan, nevüket (szignójukat) vállalva tiltakoztak a „kommunista rezsim” ellen, nyíltan álltak ki elvi, politikai álláspontjuk mellett. Kornai 1956-ban lapított, 1957 márciusában pedig köpött a pufajkásoknak. Főként arra a Lőcsei Pálra vallott, akit azután 8 év börtönre ítéltek. Mi pediglen nagyjából az ilyen forradalmárt nevezzük szarembernek. Na most ugyanezen „explicit tartalmat” a Beszélő így fogalmazza meg: „Kende [Péter] nevének kezdőbetűivel látta [el] írását, a másik cikk szerzőjét Kornai azonosította [a rendőrségen] (ezt annál nyugodtabban megtehette, mivel Lénárt 1956 novemberében elhagyta az országot). Kornai id. tkh. jkv.-e.”

 

Hogyne. Miként Heller is nyugodtan spicliskedhetett az akkor már külföldön tartózkodó Mészáros István rovására: „Politikai hibáim közép [közé] tartozik, hogy hosszabb-rövidebb ideig vak voltam ellenforradalmárokká vált volt barátaimmal szemben. Mészáros Istvánnal például csak akkor szakitottam meg - igaz, nem nagyon gyakori - levélváltásomat, mikor tudomásomra jutott, hogy elvállalta a disszidens irószövetség titkárságát, tehát, mikor árulóvá válása nyilvánvalóvá lett.”

 

Ezért mondom: aki intellektuálisan korlátolt, morálisan is az, és fordítva.

Noha Kornai később hősiesen viselkedett. Mármint a lexikon szerint: „A forradalom leverése után nem volt hajlandó belépni a Magyar Szocialista Munkáspártba. Az 1956-ban megvédett A gazdasági vezetés túlzott központosítása című kandidátusi értekezést nyilvánosan revizionista írásnak, ideológiai árulásnak minősítették. Mindezek miatt eltávolították az akadémiai kutatóintézetből. Ekkor kezdett el foglalkozni a nyugati közgazdaságtan eredményeinek feldolgozásával. 1958-ban a Textilipari Intézet osztályvezetőjévé nevezték ki”.

Amely évben – s ezt már én teszem hozzá – Lőcsei Pált (mint forradalmártársát) súlyos börtönre ítélték (egyebek közt Kornai János tanúvallomása alapján).

 

Kornai persze nem is azt állítja, hogy ő tiltakozott 1956-ban, azt állítja, hogy Marx tiltakozott volna. Vagyis nem ő, hanem Marx került volna koncentrációs táborba, s akkor Marx nem lehetett volna osztályvezető a Gulágipari Tudományos Intézetnél. „Talán”. Míg Lőcsei egészen biztosan nem, mert Lőcseit akkortájt a cirklin keresztül kukkolták a smasszerok.

 

Mezzohéroszi Bukfenc professzor mindent tud. Talán. Azt is tudja, hogy Marx „Talán koncentrációs táborba kerül az ötvenes években, de ha megússza, részt vett volna az 1956-os forradalmat megelőző és szellemileg előkészítő izgatott értelmiségi vitákban”. Persze. Továbbá Marxnak krokodilbőr aktatáskája lett volna (nikkelezett csattal), benne kockásfüzet, sárga tolltartó, a cerkáját nyilván külön (egy csíkos gatyában) tartotta volna. Így vitatkozott volna az ötvenes években Marx Károly, értelmiségileg és izgatottan. Ez talán biztos. Ugyanis Bukfenc professzor mindent tud. Azt is tudja, amit Müller Györgyi tud A Szent Imre-indulóban: „Szerintem a kanadai hegyivadászoknak van a világon a legszebb egyenruhájuk”. Sőt még ennél is többet tud, a professzor azt is tudja, hogy Marx 1956-ban „Ott lett volna a forradalmárok között, és ha a következő letartóztatási hullám is elkerüli [vö. Freud – gf.], akkor szamizdatban publikálta volna a szovjet típusú gazdaság ellen forduló, vitriolos hangú kritikáját”. Jó. Elhisszük. Így történt volna. Talán. És pontosan ezért indokolt a kérdés: Kornai miért nem publikált szamizdatban (vagy legalább a Magyar Szabadságban) vitriolos hangú kritikát a szovjet típusú gazdaság ellen? Túl azon persze, hogy „szovjet típusú gazdaság” nincs, ez egy jókora baromság. Talán.

Kornai professzor közgazdász professzor. Ebbéli minőségében gondol a „direkt tervutasításos gazdasági rendszerre”, midőn „szovjet típusú gazdaságról” beszél. Igen ám, csakhogy a direkt tervutasításhoz éppen a közvetett („szovjet”) szerveződés szisztémájának nincs köze. „Indifferentes” – mondották a Szmolnijban a pravoszláv-latin elvtársak –, sőt (történelmileg) éppen a tervutasításos rendszer kiépülésével (a „hadikommunizmus”, majd a NEP megszűnésével) sorvadt el a szovjetrendszer (lényegileg), s türemkedett a helyébe a totalitárius (jellegű) párt-állami-bürokratikus politikai és gazdasági irányítás. Ráadásul Magyarországon (az 1919-es intermezzót leszámítva) soha nem volt valódi „szovjet típusú társadalom”, míg ugye „szovjet típusú gazdaság” végképp nem.

 

Kérdés: mindezt a közgazdász professzor nem tudja? Vagy tudja, csak egyszerűen nem érdekli, hogy mit tud, mit tudat a Mozgó Világ olvasóival? Kornai is egy zöldséges Mihancsik bácsi? Írja „letéteményes” szavak, ahogy jön? Megállapíthatatlan.

Lehetséges, hogy Kornai nem (teljesen) tudatlan, „csupán” abszolút tehetségtelen, noha, hogy Marxot egyáltalán nem ismeri, az egészen biztos, s (szerintem) ezért sikerült teljesen fölizgulnia saját „intellektuális felelősségétől”, szellemi teljesítményétől, ti. Kornai maga minősíti önnön szövegét „izgalmas gondolatsornak” (hogy egyem az onániásan letéteményes kisibolya-lelkét). Kornai professzor szerint az ő sajátosan professzori fantáziálása a 19. századi Marx 20. századi „testéről és lelkéről” egy „Izgalmas gondolatsor, amely képzeletben felmenti Marxot, az embert, a rá oly jellemző kritikai karaktert, és tiszteli a bátorságát és elvhűségét, ám ugyanakkor megkerüli a korábban feltett igazán releváns kérdést: mi a kapcsolat Marx elméleti gondolatai és a szocialista rendszer történelmi realitása között? Megpróbálok, első közelítésben, tömören felelni: a szocialista rendszer (nem valamiféle képzeletbeli szép utópia, hanem az, ami létezett, amiben én magam is éltem) megvalósította Marx tervét”.

 

A professzor (bagzani igyekvő kutyaként) megpróbál „első közelítésben tömören felelni”. Sikerült neki. Tömören. A „szocialista rendszer megvalósította Marx tervét”.

Mi volt Marx terve? Logikailag (Kornai szövegéből következően): az, amit a „szocialista rendszer” megvalósított; ugyanez kornailag: Marxnak nem volt konkrét terve („Marx politikai gazdaságtana nem adott semmiféle eszközt a kezembe”). És? Akkor milyen terve volt? Hát olyan, amilyet a „szocialista rendszer megvalósított”: „a sok gyötrelem, amit átéltünk, az ínségtől a technikai elmaradáson át a krónikus hiánygazdaságig, a gondolatszabadság elfojtásától a brutális rendőrterrorig és a Gulágig”. Ezt tervezte Marx. Jó. De mi erre a bizonyíték? És most tessenek jól megkapaszkodni, Kornai professzor mondatismétléssel bizonyít: „Tudom, hogy e kemény mondat hallatán sokan megrökönyödnek. Mégis megismétlem.” Vesd össze Babarczy Eszter: „Sok jó ismerősöm megrökönyödésére véleményem szerint a magyarok bölcsen választottak, és nemhogy katasztrófa nem várható, de [2009] június 7-én [a Jobbik politikai előretörésével] kezdődött a szebb jövő Magyarországon”.

Tessék nekem elhinni: az, hogy „sokan megrökönyödnek” egy „kemény mondatom hallatán”, hogy „sok jó ismerősöm megrökönyödik” „originális” „véleményemen” olvastán, messze nem jelenti, hogy nem mondtam hatalmas baromságot! Az ellenkezőjét sem jelenti. Semmit nem jelent! Esetleg annyit, hogy hazánkban meglehetősen sok a korlátolt ember, s mindegyiknek van „sok jó ismerőse”.

Kornai professzor így ismétli meg „kemény mondatát”: „Meggyőződésem szerint igaz, történelmi tapasztalati tényekkel alátámasztható állítás, hogy ami 1917 után létrejött a világ kommunista régiójában, és 1989-ig létezett, az alapjaiban véve realizálta azt, amit Marx a kapitalizmus ellentéteként létrejövő szocialista rendszernek tekintett”.

 

Kérem, ennél hülyébb mondat nemigen olvasható, még tán’ a Heller-Babarczy szerzőpáros összegyűjtött műveiben sem!

Mit „tapasztal” a professzor? Hogy „1917 után létrejött a világ kommunista régiójában” valami, s az „1989-ig létezett”. Ez igazolja, hogy „Marx a kapitalizmus ellentéteként létrejövő szocialista rendszernek tekintette” azt, ami „1917 után létrejött”.

Jó. Fogadjuk el, Kornai totáldilettáns publicista, nem ura a magyar nyelvnek, gőze nincs arról, mi az, amit leír, fogadjuk el ezt annál is inkább, mert a „tapasztalati tényekkel alátámasztható állítás” (mint kvázi bizonyítás) mellett megpróbálkozik a logikai bizonyítással is; természetesen – sunyi-jó szokása szerint – szövegcsonkítással, ergo vagy hamisítással, vagy infantilis (öntudatlan) torzítással, esetleg a kettővel együtt, nem tudni, mindenesetre a professzor azt állítja, hogy „a marxi gondolatmenetnek” van „kemény magva”, vagyis Kornai szerint Marxnál „a kapitalizmus tulajdonviszonyait a magántulajdon jellemzi. A kapitalizmus felszámolásához köztulajdonba kell adni a termelőeszközöket. Amíg a magántulajdon dominál, addig az emberek közötti kooperációt, a javak cseréjét, a termelőerők allokációját a piac koordinálja. A piac rosszul működő koordinátor, a piac áttekinthetetlen és anarchikus. A köztulajdon lehetővé fogja tenni, hogy a termelőerők, végső soron az emberi munka allokációja transzparenssé és tervszerűvé váljék”.

 

Kornai János tehát a „javak cseréje”, a „termelőerők allokációja”, a „rosszul működő piaci koordináció”, „köztulajdonba kell adni”, az „emberi munka transzparens allokációja” s a többi szakterminológiának álcázott ideológiai halandzsát Marxnak tulajdonítja.

Milyen alapon?

A kérdésre a professzor így válaszol: „Néhány idézetet hozok fel annak alátámasztására, hogy amire itt hivatkoztam, azok valóban Marx saját eszméi (és nem csak a követői által esetleg felvizezett vagy félreértett marxi gondolatok). Idézem A tőkét: „A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelési módnak, amely vele és alatta virágzott fel… Üt a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják.” (A tőke, I. kötet, 713.)”.

 

A maláj megvillogtatta fehér fogait. Ismét mosolygott.

– Mit ez akar gyenge fehér… Én megenni őt…

– Hát csak fogj hozzá – mondta José.

– Én nem ütni! Hindu önvédelem… Te üss oda teljes erődből. Én csak kivédeni.

– Az nem lesz jó… – szabadkozott José.

– Te ütni! Fogás biztos, gyors, úgysem találni.

– Hát jó. Mehet?

– Mehet.

Fülig Jimmy kíváncsi volt a fogásra. Biztos dzsiudzsicu.

– Na ütni! – sürgette a maláj. – Lesz meglepetés!

Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő.

A maláj orrán, száján, fülén dőlt a vér, és a jobb szemétől a szája széléig felrepedt a bőre. Így pihegett kissé elterülve, miközben a négy utas állandóan sürgette, hogy keljen fel róluk.

Ezalatt José aludt egy keveset. Állva. Mint egy idős paripa. A maláj ordítva ugrott fel.

– Nem számít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.

José vállat vont.

– Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.

 

Hogy miként jön ide Fülig Jimmy klasszikus bölcselete?

Döntő kérdés.

 

Mindenekelőtt szögezzük le (már, hogy teljesen világos legyen): tudós Kornai professzor szerint Marx „nem büntetőjogi értelemben” felelős (mint például Biszku Béla), „nem etikai parancsokat sértett meg Marx azzal, hogy a magántulajdon és a piac kiiktatásáért szállt síkra”. Hanem? Marx „kizárólag intellektuális felelősséggel” tartozik „a szocialista rendszerért”.

 

Kornai János majdnem Nobel-díjas tudós. A Harvard Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.

Kérdezem: az idézett állítást az öregkori (emeritusi) húgyagyúság magyarázza? Nem. Épp ellenkezőleg, ez csak születetett infantilizmus, eredendő anti-intellektualitás terméke lehet. Kornai ma is (!!!) olyan óvó néninek tekinti Marxot, ki a felnőttség okán tartozik felelősséggel, már tudniillik azért, mert az óvodások eleve hisznek neki, Kornai kedvenc szavával: a dedósnak „meggyőződése”, hogy az óvó néni mindent helyesen tud.

Emeritusi imbecillizmus: Kornai professzor azért vonja felelősségre Marxot (intellektuálisan), mert e „zseniális elme” (pl. A zsidókérdésről című dolgozat szerzője) „nem ismerte fel a parlamenti demokrácia és a jogállam jelentőségét az emberi jogok védelmében”. Én pedig az agyamat dobom el jó messzire. Mint Pisilő Annus az athéni kalapácsot, illetve ugyanez „Sztalin” választott anyanyelvén: моча-молотов (vö. Hammer-Ribbentrop Urin-cocktail). És hogy miért dobom ettől az agyamat konkrétan?

Legközelebb mondom el… Tessék majd jól figyelni!