.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

amikor két ember

megszereti egymást,

s  mindhalálig összeköti az életét,

abban sorsok rejlenek titokzatosan,

de nem zsákbamacska egyáltalán,

jobbá tételükért azzal

a kettő tehet sokat,

hogy a köztük lévő érzést,

mint egy épületet megóvja,

nem másért,

csak mert a saját, csak mert

jobb meleg lakásban élni,

mint huzatos falak között,

s ha keletkezik egy kisebb repedés,

azzal lehet mit lehet tenni még,

de később, ha elhanyagolják

az a rés okozhatja,

hogy a fejekre omlik a fal…

karbantartani tudatosan,

már-már önzésből is

nem engedni süllyedni:

s talán a jó akarásából

az ember is jobbá válik…

de amikor a szeretet

olyan robajjal érkezik,

hogy a lelket,

ki talán addig

volt kómában,

úgy megrázza,

hogy nagy fájdalmak közt,

de magához tér végül:

tudomást nem venni arról

lehetetlen,

a megrázkódtatástól

az ember elkezd,

ahogyan tüdőből lélegzik,

úgy a lélekből élni,

lélekből örülni, lélekből sírni,

és szeretni is lélekből,

teljes, nem csak húsból és vérből,

de valódi,

lélekből lévő emberré lenni.

 

2012. október 09.