.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember a rosszat

sokszor úgy választja,

mint ahogyan

a mérgezett almát a mesében:

kedves mosollyal,

(hogy vigyor, nem tűnik fel)

nyújtják feléje jó szóval,

(a hazug szó ruhára nem különbözik)

belé harap,

miért is ne tenné,

és meg van mérgezve máris,

ha eléggé nem óvatos,

ha a külsőnek hisz,

szabadulni nagyon nehéz,

ha mélyebbre nem néz…

de úgy is van,

hogy tudja pontosan,

nincsen becsapás,

nincsen erőszak,

van választás,

lehetőség

kettő közül is,

nyúlhatna a jóért,

de a rossz valahogy

csábítóbbnak mutatkozik,

a mérgezett alma pirosabb,

mosolygósabb, mint az,

ami az egészségre válik:

s ezt az ember biztosan tudja,

már annyiszor hallotta,

a mesék is erről csivitelnek…

talán, mikor elindul

még a jó felé indul,

de a kirakat eltéríti,

s belőle jól lakva,

mikor már a gyomrát

végleg elrontotta:

az élet már csak ilyen,

ilyen mérgezett, azt hiszi,

meg nem tudja soha,

ha a jót választja

az egészsége is megmaradt volna,

s gazdagon nem lenne

a koldusnál is szegényebb.

 

2012. szept. 30.