A Hubertust nem lehet előretolni. Az mindenki fejében egy alsókategóriás likőr, és ezen generációk alatt se lenne könnyű változtatni (hivatalosan nem változhat meg, mert akkor már „nem az eredeti”, a feljavításra volt kísérlet a Hubertus 33, ami tényleg jobb, de az is kit érdekel, hiába nyomták neki a reklámot évekkel ezelőtt).

Az Unicum mindenki fejében keserű, de 1. sokan megszerették már, 2. nem egy ember hótkomolyan gondolja, hogy ez GYÓGYSZER, ezért nem kell finomnak lennie, és tart belőle otthon, hogy mindenféle „egészségügyi” (főleg gyomorral kapcsolatos) kifogással igyon belőle. A marketinget se lehet megváltoztatni, mert a hubinak sose volt „gyógykészítményes” eredetmondája, tehát az már csak egy „ipari likőr” marad, még ha 1901-es is. Hozzáértőként már hihetetlen, de ha azt mondod az átlagfogyasztónak, hogy II. József megdicsérte az Unicumot, akkor nem csak elhiszi bemondásra, hanem sokszor magában keresi a hibát, ha elsőre nem ízlik. Jó példa ugyanerre a mixto tequila és az abszinthamisítványok nagy sikere is: mindkettő gusztustalan, de elhiszik róluk, hogy ebben a formában ízlik a mexikóiaknak, illetve ízlett a 19. századi franciáknak (meg ottvan hozzájuk a szertartásos cirkusz is).

Egyébként meg nincs is igény az országban minőségi likőrre. A Jäger is a promóciója és PR-ja miatt kedvelt (meg persze mert egy fokkal ihatóbb az Unicumnál, azért ez se egészen hátrány). És – nem meglepő módon – az sem 40%-os. Egyrészt majdnem senkise venné ettől komolyabban, másrészt a növényi likőrnél nem is feltétlenül előny. A Bénédictine is csak azért bírja el, mert telibezúzták cukorral, a Bazilita „sárga” likőrje is 35%, a keserű 38%. És jók. De amúgy senkitse érdekelnek. Szerintem a cvakknál mindenki nagyon jól érti a dolgát. Az üzemben tudják, hogy hogy kell a kitűzött lenyelhető minőséget legolcsóbban kihozni, a marketingosztály meg tudja, mire van igény (vagy mire lehet igényt teremteni).