Üdvözlök minden kedves fórumozót!

 

Nemrég úgy döntöttem elsajátítom a házi pálinkafőzés alapvető fortélyait. Miután megépítettem saját lepárlómat, rátaláltam erre az oldalra, ahol ha nem is mind a hetevenötezer, de rengeteg hozzászólást elolvastam. Nagyon sok hasznos információt hasznosítottam. Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy tudását, tapasztalatát közkinccsé tette.

 

A főzőm egy ötven literes saválló söröshordóból készült, melynek most tervezem a duplafalúsítását.

A hordó tetejére vágtam egy húsz centi átmérőjű nyílást, ahová egy levágott aljú, hat literes, enyhén domború tetejű saválló kukta lett hegesztve. A páracső 28-as rézcsővel kezdődik, ami húsz centi függőleges szakasszal lép ki, majd két negyvenöt fokos ívvel kanyarodik el, onnan kb 25 fokban emelkedik, és folytatódik a 28-as cső 110 centi hosszan, ahol leszűkül 22-re és halad tovább 40 centi hosszan, ott egy 22-es negyvenötös ívvel és egy könyökkel kanyarodik lefelé, húsz centi után leszűkül 18-ra, majd a hűtőbe ér ahol csatlakozik 5 méter 15-ös spirálba, ami hét menet (ezt ma már kicsit sokallom). A hűtő egy 60 literes műanyaghordó. Teszek fel majd képet a cuccról.

 

Úgy gondolom ennek elméletileg jónak kéne lennie, de véleményeket és javaslatokat várok a páracső átalakításráa, ugyanis a kukta tetejében és a páracső legmagasabb pontján mért hőmérséklet között húsz fok különbség van, a hűtővíz pedig soha nem melegszik negyven fok fölé.

 

Két napja csorgott le szilva. Nincs semmi mellékíze, viszont kicsit illat- és aromaszegénynek találom. Semi kellemetlen szagú előpárlat nem jött, egyből finom illatú és nagyon erős 90 fokkal kezdődött, amit 50 fokig engedtem, majd felhigítottam 48-ra.

 

Segítségeteket kérném, hogy mit módosítsak!

 

Köszönettel, Józsi