A déli pártot még most hívták vissza de,

a noron az öregek frakciója, a szoron a fiatalok frakciója.

Egy kis párttöri:
A Goryeo – Joseon váltás után számtalan filozófus nem akarta elismerni az új dinasztia uralkodásának jogosságát. A király külön kérése ellenére sem vállaltak szerepet a három legfontosabb állami hivatalban (Ellenőrzési, Vizsgáló, Speciális Tanácsadó) így azokban a régi rend begyepesedett hivatalnokai maradtak. A haladó szellemű filozófusok őket Hungu (elsáncolt) – nak, saját neokonfuciánus iskoláikat pedig Sarim – nak nevezték. Ezek ellentétéből és harcából jött létre az első két párt.
Miközben számtalan Sarim filozófus (köztük a Dae JangGeum sorozatban sokat emlegetett Jo Gwang-Jo) esett áldozatául az irodalmi és poltikai tisztogatásoknak, filozófiai iskoláik egyre esődtek. A Hunguk politikai befolyása egyre hanyatlott, ami végül a Sarim-ok politikai túlsúlyához vezetett. A Hunguk leváltása után azonban a Sarim kettészakadt egy Dong-in (Keleti) és egy Seo-in (Nyugati) pártra. A filozófiai és poltitikai irányvonalak további fejlődésével a Dong-in kettévált, egy keményvonalas Buk-in (Északi) és egy mérsékeltebb Nam-in (Déli) pártra. Ezek a párt elnevezések a pártvezetők lakhelyének elhelyezkedését tükrözik.
A Seo-in nem területi, hanem filozófiai irányvonal alapján vált ketté egy Noron (Öreg Tan) és egy Soron (Fiatal Tan) pártra.
Sukjong halála után a Soron frakció Jang Heebin fiát, a Noron frankció DongYi fiát (a későbbi Yongjo királyt) akarta trónra juttatni. Ismét vádaskodások és vérzivataros idők következtek, aminek utolsó állomását Sado koronaherceg halála jelentette. Ennek ellenére Yongjo uralkodása alatt az élet nyugodt és stabil volt Koreában. Sado halálával a Noron tett szert politikai hatalomra, ám ez az esemény mégis megosztotta a Noron frakciót. Két részre oszlottak a királynét támogató Byeokpa szárnyra és Sado herceg özvegyét támogató Sipa szárnyra.