Edafelicia

Szertelen pillanatok

 

Ablak párkányán
Felhő szárnya tenyerel
Táncoló a csend

Megfásult arcán
Felragyogó mosolya
Szeretet világ’

Szembe ötlötten
Pasztell-színű légkörből
Vörösbe hajlik

Meztelen való
Látványába felkuncog
S borzongva lép

Békés érintés
Boldogságos nap végén
Álomba ringat

Nyurga lábain
Tavaszon lépegető
Test-melegre vágy

Kilátástalan
Renyheség nyújtózkodik
Unalom ágán

Csiszolt pillanat
Ékköve felszikrázik
Hűsítve lázát

Alkony csilláma
Sóhajba fulladt álma
Apró rezzenés

Szélhárfa hangja
Nyárba-szökkent szerelem
Hívón csilingel

Vásott távolság
Jártat a járatlanért
Egymásba ölti

Ringató karján
Szívének dobbanása
Halk mosolyba zárt