Szijártó Péter
Utazó

utazó vagyok, változik a lelkem
szerelmes mélyen, másszor kegyetlen
pulzálás csak, mérhetetlen áram
vagyok a végtelen áramlatában
szél vagyok, a szélben egy szellem
szó vagyok, a szónál is szebben
tánc a lányok örvénylő hajában
csengés a csend cső-udvarában
tó vagyok máskor, ott találsz engem
fa vagyok nyáron ha levél se rezzen
kő vagyok hegyek kőhomlokában
s mind ami voltam ezelőtt, korábban
visszahív és elnyugszik bennem
az is leszek még, ami lehetetlen!
mert utazó vagyok, s igazzá váltan
érted egy életre éppen megálltam

utazó vagy te is, és ha elkerüllek
felrovom a teremtőnek (pillanatnyi bűnnek)
ha olvasod, tiéd ez az üzenet
legyünk együtt úgy, ahogy csak lehet