.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
van úgy,
hogy teszi szét a kezét
az ember tehetetlenül,
siratva a hiányzó önbecsülést,
pedig talán

az egy olyan vagyon,
amit meg lehet szerezni
tisztességes úton,
értékesebb,
mint lenni megbecsülve
a külvilág által,
mert az igazságot
csak a bent ismeri…
az önbecsüléshez
nem is kell a világot
kiforgatni a sarkából,
elég legyőzni a gyávaságot,
s nehéz helyzetben,
ahol hazudni lenne könnyebb,
az igazságot felvállalni…
először talán nehezebb,
de egészen biztosan
lehet belejönni,
s az állítás itt is igaz:
a mestert a gyakorlat teszi...
persze a népszerűség legtöbbször
egész másik úton jár,
az önbecsülés: sok apró,
hétköznapi győzelem gyümölcse,
de ha az ember megszerezte,
óvni kell féltőn,
mert egy rossz, megalkuvó lépés
és a vár,
amit felépítettek
sziszifuszi munkával,
egy pillanat alatt összeomlik,
s olyankor az ember otthontalanabb,
önbecsülése mintha
nem lett volna soha.

2012. szept. 24.