Szijártó Péter

Élni kezd

él az arcod, ha felnevetsz
megszületik, élni kezd
hálás vagyok mindenért
hogy a szemed
így nevet
s hallgatagon is mesél

egyik este, megváltoztam
eldobáltam amit hoztam
belül más nem maradt
egy tudat csak
hogy ritka vagy
egyetlen darab

és aztán lassan így tovább
álmodtam szépet és ostobát
mint az egész élet
s féltettem
mi veled lettem
érthetetlen szerencsémet

megyek most már, lesz bármi
megyek téged megvárni
tekeredik az éjszaka
vigyázz vele
nincs sok ilyennel tele
a világ már vár haza