.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

mondják, ha az ember

döngeti kitartóan

a sorsának

nehezen mozduló kapuját,

végül is megkapja azt,

amit oly erőszakosan követel,

de statisztika nincsen arról,

hányszor éri óriási csalódás,

megkapva

mennyiszer foszlik köddé az,

amire annyira vágyott,

amiért erőszakkal kivette

a sors kezéből a lapot…

pedig talán a sors maga is

odakészült vinni,

csak nem légvonalban,

csak hosszabb,

csak kerülő úton,

hogy addigra

megerősödjenek a szárnyai,

hogy tudjon fent maradni,

hogy a kapott kincshez

ereje elég legyen…

vagy lehet az is,

hogy oda sohase jutna el,

más, sokkal jobb van

a sorsnak a tervében...

az se biztos,

hogy kitaposott úton visz oda,

de talán ő jobban tudja,

csak hát az ember követelőző,

türelmetlen,

a vég sürgeti, a közelítő,

ami talán nem is létezik,

csak a képzeletében

a vágyai után

vakon botorkáló embernek.

 

2012. szept. 24.