Sziasztok!

Nagyon régen volt már itt fent átalakításom, most bemutatok hát két újabbat. Az egyik, elsőként bemutatott már régebben elkészült, de sem fotózni, sem pedig leírást írni hozzá nem volt időm. Most van. :) Egyébként 13 másik modell van a vitrinemben, melyek már csak összeszerelésre várnak, illetve arra, hogy valamilyen formában fórumra kerüljenek. :) Innentől tehát ha nem is kétnaponta, de reményeim szerint hetente tudok majd legalább egy új munkámról beszámolni.
Platós Moszkvics
Első hallásra furcsa, másodikra megmagyarázhatatlan. Nekem is annak tűnt, amikor 400-as platós Moszkvicsról hallottam egy idős bácsitól, akinek a rokonai használtak ilyesmit kis gazdaságukban, még a 70-es években. A téma különlegessége hamar megfogott. Teherautót nem vásárolhatott akkoriban bárki, hiszen az termelőeszköznek számított, az pedig hivatalosan magánkézbe nem kerülhetett a szocializmus alatt (csak a végén). 1968-tól viszont már nem csak termelőszövetkezetek, de magánszemélyek is folytathattak mezőgazdasági termelő munkát, így szükség lett kisebb, magántulajdonú szállítóeszközökre is. Mivel ezeket nem lehetett kapni, házilag készültek el. Az 1960-as évek végi, 70-es évek eleji Autó-Motor újságokban több leleményes, otthon készített járművel is találkozhatunk, melyekhely sok esetben kiszuperált személyautók, kisthereautók adták a műsazki alapokat. A platós Moszkvics is ilyen jármű volt, melyet egykor egy szebb napokat látott, 1948 és 53 között gyártott 400-as Moszkvicsból alakítottak át. Sajnos az eredeti jármű nem maradt fenn, így a modell elkészítésében jórészt a fantáziámra és a korabeli "csettegőkről", háztáji teherautókról készült képekre hagyatkozhattam.A modell (mondanom sem kell) a retróautós moszkvicsból készült, az A-oszlopnál elvágtam és új, gömbölyített kabint szerkesztettem hozzá. Ezt később megbántam, mivel nagyon sok csiszolással és munkával járt (a modell nyár óta készül kisebb-nagyobb szünetekkel), ráadásul az eredmény úgy is meggyőző lett volna, ha meghagyom a moszkvics eredeti első részét fülkének. Mindegy, így legalább még egyedibbé tudtam alakítani a kis tehergépkocsit. A fülkét természetesen nem hagytam "gyári új" (azaz háztáji-új) állapotban, több horpadás és egyéb sérülés is került rá, ezzel is kiemelve, hogy itt egy munkára épített kocsiról van szó. A fülke tetejére került a pótkerék, amit a Syrena Bostóról lestem el :) (talán a kocsi eredeti alkotója is látott ilyesmit egy újságban és hasonlóan jért el?). A hűtőrács viszont sajnos már nem maradt fenn, talán elrozsdált, de az is lehet, hogy kiegyengetve beépült egy tyúkketrec rácsozásába. A lényeg, hogy a hűtő így láthatóvá vált, ami sajnos egytt jár azzal, hogy sérüléseknek lett kitéve (ezt imitáltam is rajta, ahogy a hűtővíz csöveit is). Adott lett tehát egy kis teherautó-kasztni, és hogy még komolyabban nézzen ki, illetve hogy könnyedén beférjen a háztáji kert kapuján, kapott két szamárvezetőt is a kocsi a két sárvédőjére, talán a korabeli Csepel teherautók hatására. :) A kocsi kapott egy vezetőoldali tükröt is, ami épp annyira nyúlik ki, hogy hátra lehessen látni a rakomány mellett is, de mégsem túlságosan, hogy azért még a legtöbb keskeny földúton elférjen az autó gond nélkül. Az első lökhárító az eredeti, ám sajnos már elég viharvert, rozsdás és hajlott, de a feladatát még mindig ellátja. Állandó tartozék a kulrbli is, mely a kocsi orrából lóg ki szomorúan, jelezve, hogy sem gyors indulásra, sem pedig észveszejtő sebességre nem számíthat, aki a volán mögé ül. Apropó, volán: természetesen odabent minden maradt eredetiben, mivel a Moszkvics gyárilag is igen puritán berendezése éppen megfelel egy mezőgazdasági gép céljaira (a műszerfalat részletesen kifestettem). Az ablaktörlők is megmaradtak, bár már rozsdásak és ferdék is, de még talán kisegítik a sofőrt egy-egy nyári zápor esetén. A kipufogórendszert újra kellett gondolni a kisteherautóhoz, így a lehető legegyszerűbb módon újra legyártottam és oldalra kivezettem (a csövet kifúrtam, hogy élethűbb legyen). Az alváz szintén meg van vágva, és felkerült rá a benzinbetöltő-cső is. Ami viszont igazán kisteherautóvá teszi, az a plató. Erre felkerült még 2 kisebb szerszámos doboz is, egynek a zárja viszont már törött, így az ajtó csak ide-oda csapódik, ahogy a kocsi kényelmes tempóban döcög a földúton célja felé. Szintén le van nyitva a plató hátsó ajtaja is, mivel így egyszerűbb gyorsan megrakodni, ha kell, a széna-szalma pedig úgysem esik le róla, még ha a kocsi el is érné a 30 km/h-s végsebességet. :) A jármű szürke színt kapott, ami nagyon praktikus, de a platón és fülkén lévő kosz mégis erősen meglátszik rajta, ahogy a festék alól kibúvó rozsdát is szemmel láthatóvá teszi. Természetesen koszból mindenhová jutott, a kerekekre, alvázra, ülésre (nem szmokingban vezetik, ugyebár) és még a szélvédőre is (ide némi por). A kocsi első lámpái közül egy törött és a repedésen befolyt víz miatt a foncsor már elég rozsdás ahhoz, hogy komolyabb fényerőről csak egy lámpa esetében beszélhessünk. De ez az autó nem is közúti forgalomra termett (hisz rendszáma sincsen), hanem a kaszálóra, rétre, gyümölcsösbe, veteményeskertbe. Ott viszont megfelelő karbantartás mellett akár 10-15 éven át is teljesítheti feladatát komótosan végigzötyögve a földutakon, amerre épp szükség van rá.Sajnos az eredeti autó nem ért ilyen boldog véget, de remélem ezzel a modellel kicsit neki is emléket állítok és azoknak a leleményes embereknek is, akik szinte a semmiből, szerény feltételek mellett építettek működő és igen hasznos gépezeteket. :) A magyar találékonyság nem ismer határokat. :) Remélem tetszik nektek is a modell.