Szomorúfűz

Este ...

Közeleg az ősz – szívünkön kopogtat. Este van.

Sápadt gyertyafény az ablaküvegben, árnyak a függöny mögött.

Csillagok fénye az égi óceánon, a Hold ezüst ruhájában huncutul mosolyog.

Csönd van. Virrasztóan egyedül. Előttem könyv, de gondolataim messze járnak, a régmúlt emlékeiben. Bús éjszakai árnyak az éjben, a szív lassuló, csendes dobbanásában.

A lélek belesóhajt az éjszakába. Halkan ring az érzés, álmot hozva fáradt szemünkre az éjszaka angyala. Kigyújtva lelkünk mécsesét, fénnyel szőve be álmainkat.

Álomszárnyakon elpihen a lét.