Borzimorzi, biztos vagyok benne, hogy nincs kamasz gyereked. Talán gyereked sincs. Én most elég jól rálátok a mostani 17-18 évesekre (akik már nem is 16 évesek, ugye), és sok mindent mondhatok róluk, de hogy érettek, felelősségteljesek, azt nem. És ez nem az észbeli képességeik hiányosságai miatt van, vagy a családi hátterük miatt. Régen arra szocializálták a lányokat, hogy tizenévesen menjenek férjhez, mert aki nem kell el, az huszonévesen már öreglány, szégyellnivaló. Nem voltak talán ők sem érettebbek - bár még ez is lehet - csak sokkal inkább meg kellett felelni az akkori elvárásoknak, sokkal kevesebb választási lehetőségük volt, és ma úgy tűnhet, a felelősségteljes családi életet választották, vagy kis kerülővel ugyanezt, ha nem tetszett a más által kiválasztott.

"Szerintem igenis tudnia kell azt egy nőnek 16 évesen, hogy mit, és főképpen kit akar az élettől." - na igen, tudják is, csak sűrűn változik a mit és a kit is még ekkor.

Ha esetleg írtál naplót 16 évesen, olvasd vissza. A legjobb olvasnivaló tud lenni, tele meglepetéssel. Másképp emlékszik az ember vissza önmagára, mint amilyen valójában volt, az emlékekbe sok beszűrődik a jelen tapasztalataiból.

Nekem mondjuk nem jut eszembe hálával tartozni R.Juditnak, bár megrendített és megérintett, ami történt velük, és nagyon tisztelem, hogy volt ennyi ereje ehhez évekig. Ő se azért írta, gondolom, hogy minket szórakoztasson és neveljen, hanem a lányáért, unokáiért küzd(ött). Nem hiszem sajnos, hogy egy ilyen eset ismerete meg tud menteni hasonló helyzetbe került fiatal lányokat, vagy a szülők többet tudnak tenni ezáltal. De lehet, pesszimista vagyok.