ASZKLÉPION

 

A Dikeosz-hegy lábánál lévő erdő közepén, egy teraszosan kiképzett hegyoldalban áll az i.e. IV. században Hippokratész tanítványai által alapított híres gyógyhely Aszklépion. Nevét Aszklépioszról kapta, akinek családja csak istenekből és félistenekből állt, és akit Cheiron a bölcs kentaur nevelt fel anyja halála után, majd avatott be a gyógyítás tudományába.  A gyógyító szentély híre rohamosan terjedt, és a világ minden részéről érkeztek betegek. Folyamatosan bővítették és szépítették  a hálás paciensek adományaiból. Tündöklése az egyiptomi Ptolemaidák korszakára, i.e. 250-re tehető. Ekkor már állt az összes épület a római kori bazilika kivételével. A szentélyben orvosi iskola is létesült, ahol a Hippokratészi tanokat alkalmazták és később saját megfigyeléseik alapján fejlesztették tovább. A római időkben sem csökkent a népszerűsége Kosnak, és a császárok igyekeztek Aszklépion papjainak kedvében járni. Adományokkal, saját kultuszszobraikkal, templomokkal gazdagították a szentélyt. A papok (aszklepiádák) gyógyító tevékenysége elsősorban az igen magas vastartalmú gyógyvíz, és a különböző gyógyfüvek használatán alapult, de kiegészült hipnózissal és bizonyos vallási szertartásokkal is. Alkalmazták a masszázst, a gyógytornát, a szigorú diétát, és a szabad levegőn történő meditációt is. A gyógyítók soha nem tértek el a Hippokratészi alapelvektől, amely a beteg megbecsülését, orvosi alázatot és a teljes gyógyulás 

minden eszközzel történő elősegítését követelte. Erre esküt is tettek, és ennek az eskünek a szelleme és szövege mind a mai napig érvényben van.

A pácienst rangjától, betegségétől, és pénztárcájától függően lakosztályba, vagy két és négyszemélyes szobákban helyezték el, majd elkezdődött a gyógyító kúra.

A beteggel a diagnózis felvétele után közölték, hogy mennyibe fok kerülni a gyógykezelés, annak időtartamától függetlenül. A túlnyomó többségében meggyógyult páciensek gazdag ajándékokat küldtek hálából a szentély részére, melyet az orvosok nem a saját céljaikra fordítottak, hanem ebből fizették a szegény, fizetni nem tudó betegek kezelését. Bárki fordulhatott segítségért a szentély orvosaihoz, senkit nem utasítottak el.

Az autóparkolóból (ide érkezik Kos városból a kék színű „kis-vonat” is) szinte semmit nem látni Aszklépionból a sűrű növényzet miatt, melynek bejáratához egy gyönyörű virágokkal övezett kis gyalogút vezet. Leanderek, tűzvörös virágú hibiszkuszok borulnak össze a fejünk felett, a földön pedig rózsák és cserépedényekben gyógynövények pompáznak. A pénztárnál (belépő 4 Euró) található egy büfé is, mely igen drága. Ajánlatos vinni magunkkal innivalót a nagy melegben, hogy legyen mivel szomjunkat oltani.

 

A szentély a hegy oldalában négyszintes, mesterségesen kialakított teraszokon épült fel, az egymást követő nemzedékek munkája eredményeként. Az egyes teraszokat lépcsők kötik össze.

Az alsó teraszon, melyhez egy ciprussor vezet római kori termál, ás hidegvizes medencék voltak. Itt jól láthatók a padlófűtésre valló apró oszlopsorokat.

Ezek mellett elhaladva egy dór stílusú propülaia oszlopai között, széles lépcsősoron jutunk fel a második teraszra. Ez a kb. 100x50 méteres terület volt a „kórház”. Sajnos itt látnivaló alig akad. Valamikor az udvar három oldalán egy összefüggő, cseréptetővel fedett sztoa állt. A tetőt tartó 200 márványoszlopból csak néhánynak a töredéke látható. A sztoa külső oldalából húsz szoba, és hét lakosztály nyílt. A nyugati oldalon volt a híres orvosi iskola, az anatómiai és patológiai múzeum. Balra négy nagy medence, az udvar keleti oldalán pedig egy római kori épület maradványai láthatók. Ebben a valamikor fényűző palotában lakott pl. Seneca vagy Claudius császár.

A harmadik teraszra vezető lépcsősor mindkét oldalán, a hatalmas kövekből emelt támfalban összesen húsz boltív látható. Ezekben álltak az adományozók szobrai. A fal mögött két földalatti szobát találtak a régészek, melyek valószínűleg a fertőző betegek elkülönítésére szolgáltak. Néhány boltív alatt kis medence látható. Bennük gyűlt össze a különleges gyógyforrás vize, mellyel a beteg testrész megmosták.

A harmadik szint a „szent terasz”. A lépcsőfeljárattól jobbra állt a Naiszkosz (kis szentély), melyet Claudius császár udvari orvosa, Xenophón emelt Aszklépiosz tiszteletére. Egy kissé kopott márványtáblába vésve a következő feliratot láthatjuk: A gyógyító Gaius Stertinius Xenophon. Ő volt azonban az első aki megszegte orvosi esküjét, mert egy igen lassan ölő méreggel távolította el a gyűlölt, vérengző császárt az élők sorából. A jón oszlopokkal határolt, kis templomban állt a gyógyítás istenének Aszklépiosznak és gyermekeinek márványszobra, és itt tartották egy földaltti üregben a „szent kígyók” tucatjait. A kígyó a mai napig az orvoslás szimbóluma.

A templomtól kissé távolabb kultikus fürdőmedencék néhány maradványa látható.

A terasz közepén az ásatási terület legrégebbi darabja, az Aszklépiosz oltár van, melyet i.e. 420 körül építettek, mindkét oldalán egy-egy templommal. Az oltár jobb oldalán az Aszklépiosz templomnak ma mindössze két jón oszlopa áll. Az oltár és a templom körül szobrok álltak, melyek ma a Kos-i és az Athéni múzeumokban láthatók.

A templom mellett lévő romok neve a papok háza. Ebben a valaha 3 emeletes épületben laktak a magasabb rangú tanítók, és főpapok. A romok feltárásakor bronzból készült orvosi eszközöket találtak itt.

Néhány lépéssel távolabb hét hófehér, karcsú korinthoszi oszlopot pillanthatunk meg. A 15x10 méteres Apollón-templomot körülvevő húsz oszlopból ennyi maradt meg. A márványból készült padlózatból csak töredékek láthatók. Pár lépésnyire a földön heverő kőtömbökön oroszlánfejes

díszítések találhatók, melyek gondos megmunkálásából következtetni lehet az épület valamikori szépségére, és eleganciájára.

Az Apollón templom mögötti épület a leszhé (azaz klub), amely valamikor a társas összejövetelek színhelye lehetett. Itt találkoztak a mediterrániumból ideérkező orvosok, és gyógyító papok. Már ebben a kétezer évvel ezelőtti időben is konferenciákat tartottak. A terasz legszélén látható néhány kőtömb, egy Néró-szentély maradványa. Nevét nem a hírhedt római császárról, hanem a „szent vízről” (víz görögül: neró) kapta, melynek gyógyító ereje messze földön híres volt.

A terasz közepétől indul egy tíz méter széles, feketemárványból készült monumentális lépcsősor, mely a legfelső szintre vezet. Itt állt valamikor a hatalmas, 35x20 méter alapterületű Aszklépiosz templom, melyet 108 db óriási dór stílusú, fehér márványoszlop szegélyezett. Belül egy nagyméretű áldozati oltár, egy Aszklépiosz szobor, valamint leányának Hügeiának kultuszszobra állt.

A templom két oldalán és a háta mögött fedett sztoa húzódott, melyből lakosztályokba, és kisebb, de fényűzően berendezett lakosztályokba lehetett jutni. A hatalmas templom i.e. 2-ik század végén épült. Egy márványtáblába vésve láthatjuk az i.e. 150 körül készített következő feliratot: IXPC. Ez egy korabeli betűszó, melynek jelentése Krisztus. Sajnos a templomból csupán csak néhány oszloptöredék látható. Érdemes azonban kicsit elidőzni itt, hiszen fantasztikus a panoráma. Alattunk az egész Aszklépiosz szentély, az erdőn túl Kos városa, valamint látható Kis-Ázsia partjainál fekvő Bodrum városa, az egykori Halikarnasszosz is. Jó időben még Kalymnosz szigetét felfedezhetjük a távolban.

Visszafelé ne a lépcsősoron, hanem a feltárási terület jobb oldalán lévő kissé lejtős erdei úton, a fák hűvösében menjünk. Elérkezünk egy római épületig, mely mögött egy kis udvarház áll. Kora csak 70 év, de pontos mása a római korban épült kosi házaknak. Az Aszklépiont feltáró olasz régészek építették maguknak a feltárás idejére, és ebben laktak 10 évig. A leromlott állapotú épületben kőtár látható. Az átrium folyosóján elhelyezett márványtáblák és oszlopfők már nem kellettek a múzeumoknak, így jobb híján itt állítják ki.

Aszklépiontól keletre egy cipruserdőben áll a mai modern orvostudomány szentélye az Efniko Insztituto Hippokratész, azaz a Nemzetközi Hippokratész Intézet. Ebben a modern konferencia-központban a világ orvosai háromévente találkozót tartanak, és számos tudományos felfedezést, gyógyító módszert ismertetnek. Ekkor van lehetőség arra, hogy végzős orvosok Aszklépionban, a második teraszon, ünnepélyes keretek között tegyék le orvosi esküjüket. Az erről szóló diploma nagybecsű az orvosok között.