BARANGOLÁS A SZIGETEN
A szigetet megismerhetjük a főváros kikötőjétől induló buszjáratokkal,
melyek ugyan nem percnyi pontossággal közlekednek, de aránylag megbízhatóak. Sok helyen bérelhetünk azonban autót, motort, robogót, qudot vagy a sziget egyik legfőbb közlekedési eszközét, a kerékpárt. Ennyi bringázó embert csak Hollandiában látni, mivel nagyrészt sík területű a sziget, így könnyen eljuthatunk vele sok helyre (Ziába azért még robogóval se próbálkozzunk felmenni).
Kalandozásunkat a szigeten, az azonos nevű fővárossal kezdjük.
KOS VÁROS
Felderítő sétánk kiindulópontja a Mandraki nevű kikötő, melynek partja mellett halad a gyönyörű pálmafákkal szegélyezett akti Kondoritu út, melyen tavernák, üzletek, kávézók sorakoznak egymás mellett. A város éjszakai élete is főleg itt zajlik. Egy-két helyi utazási iroda is itt található, ahol jóval olcsóbban lehet vásárolni hajójegyet a környező szigetekre, mint a magyar utazási irodák kínálta fakultatív programok. A majdnem köralakú öbölbe egy keskeny, alig százötven méter széles nyíláson lehet behajózni. Ez a védett öböl a kirándulóhajók és kisebb jachtok, halászhajók kikötőhelye, melynek keleti oldalán, egy kis félszigeten áll a johannita erőd, mely antik épületek maradványainak felhasználásával készült. A várba melyet egy erődfal kétszeres gyűrűje vesz körül, a gyönyörű pálmafás Finikon avagy más néven Hippokratész sétányon átívelő kőhídon jutunk be, melyet 1391-1396 között építettek. A hat méter vastag falakkal övezett külső vár egy téglalapalakú kb. 300x200 méteres terület. Ennek közepén áll a belső vár három hatalmas sarokbástyával, melyet a falakba illesztett fehérmárvány címerpajzsok tanulsága szerint a XV. század végén, illetve a XVI. század elején építettek. Az erőd északi végében ókori oszlopfők, márványfaragások, szobortöredékek találhatók. A falakról csodálatos kilátás nyílik a kikötőre, a városra és a török partvidékre.
A Finikon sétány sarkától induló lépcsőkön juthatunk fel a Hippokratész platánjáról elnevezett térre. A 14 méter átmérőjű hatalmas fa árnyékában oktatta az orvoslás rejtelmeire a hagyomány szerint a mester tanítványait. Ez ugyan nem igaz, mert a fa kb. 5-600 éves „csak”. Hippokratészt a modern orvoslás megalapítójaként ismerjük, aki megfogalmazott egy orvosi esküt, mely a mai napig érvényben van. Itt született Kos szigetén, ahol istenként tisztelik.
A platán mellett áll egy antik oszlopok felhasználásával készült török kút, mely alatt a „Pán-forrás” fakad. Ez a legrégebbi gyógyvízfeltörés a szigeten.
A kút mellett áll a Loggia nevű török mecset, melyet 1887-ben építettek, és a török vallási élet központja volt. Impozáns minaretjét 1955-ben negyedszer építették újjá, mert minden nagyobb földrengéskor összedőlt.
Sétáljunk vissza a kőhíd alatt az akti Miauli útra. Az erőd délkeleti bástyája mellett az út élesen kanyarodik a tengerparton. A jobbra látható csipkés, toronybástyás fehér épület a városi rendőrség épülete, mely 1830-ban épült, és a Kos-i kormányzóság székhelye volt. A második világháború alatt az angol parancsnokság birtokolta, és itt írták alá az okmányokat Kos Görögországhoz való csatlakozásáról.
Folytatva utunkat egy kis mólóhoz érünk. Általában innen indulnak és érkeznek a Rodoszi, és Kalymnoszi szárnyashajó járatok. Tovább haladva egy kőkaput láthatunk, mely a velenceiek uralma alatt épült városfal maradványa.
A Hippokratész utca bal oldalán, egy szép parkban áll Kos város egyetlen katolikus temploma, mely egyben a püspöki hivatal is.
Az odosz Korai és az odosz Epiharmosz között lévő kis park dísze egy 100 éves fikusz, mely 15 méteres magasságával megdöbbentő látvány. A dús növényzetű parkban található egy fehérmárvány emlékmű, mely a második világháború kosi hőseinek állít emléket.
Sétáljunk tovább az odosz Korain, melynek folytatása az V. György utca, ami kettészeli a Casa Romana és a Xisztosz romterületet. Az ókori város gazdag polgárainak villái álltak itt az i.e. IV-ik században. 1900-ban kezdték feltárni Rudolf Herczog professzor vezetésével a területet, melyet olasz régészek fejeztek be az 1930-as években. Valamikor a kikötőtől idáig terjedt a belváros.
A parkolótól jobbra állt a 2500 éves Dionüszosz-szentély, melyből nem sok maradt. Ma már csak a szürke színű keménygránitból készült padlózat, és falmaradványok láthatók. A szentély romjait elhagyva egy kis park mellett sétálunk el, majd az Agios Joannisz utca sarkán megnézhetjük az egykori Akropolisz maradványait. Sajnos néhány lépcsőtöredéken és falmaradványon kívül nem sok maradt meg belőle, mert építőanyagát a római korban széthordták a fürdő és a Xisztó építéséhez. Folytatván utunkat az egykori Decumanus Maximus nevű i.e. III-ik században épült, 10,5 méter széles útnál lépünk be a romterületre, melynek mindkét oldalán árkádos villák álltak valamikor. Az út északi részén egy ókeresztény bazilika maradványai láthatók, melynek korabeli neve Cardo volt.
Nem messze tőle található az i.e. III-IV. századból való szép építmény a Nympheon, mely egy nyilvános luxustoilett volt. Tizenegy márványoszlop tartja a téglából épített tetőíveket. A padlómozaik hiányos, de így is látható az egykori mintázat szépsége. A Decumanus északi részén áll az „Europé-villa”, melynek padlómozaikján Europé elrablása látható, amint Zeusz bika alakban elragadja.
A romterület északnyugati oldalán van a hellenisztikus „Gymnasion”, azaz a Xisztos. Nevét, az atléták izomfeszítő gyakorlatáról a „xisztoun”-ról kapta.
A hatvan méter hosszú futópálya annak idején fedett volt, melyet a két oldalt felállított márványoszlopsor tartott. Ezekből 17 ma is látható.
Az V. György utca túlodalán, csodás ciprusfákkal szegélyezett út vezet a római kori színházhoz, az Odeonhoz. Az első 4 sor fehérmárványból készült, és az előkelőségek helye volt, a többi 13 gránitból áll, melyek a polgárok ülőhelyéül szolgáltak. A nézőteret fedett galéria övezte. Körben márványoszlopok álltak, és ezek tartották a fa tetőszerkezetet. A színpad padlózata, és a lépcsők is eredeti állapotukban láthatók. Az Odeontól nem messze az Agiosz Prodromu Kilenc lépése templom néhány maradványa található. Mellette a mai Kos ortodox temetője fekszik.
Az i.u. III. században épült három átriumos pompeji stílusú villát, a Casa Romanat szinte teljesen helyreállították, amely valaha egy gazdag hajótulajdonosé volt. Csodálatos padlómozaikokat, freskókat, diszmedencét, a három udvart, és a márványból készült oszlopsorokat az 1700 évvel ezelőtti állapotukban láthatjuk. Az első udvarban lévő padlómozaikon egy leopárd és egy oroszlán készül lecsapni egy őzre és egy kecskére. A második udvarban lévő medence körüli mozaikon Néreiszt, a tengerek istennőjét és delfineket láthatunk. Ebből az udvarból juthatunk be az ebédlőbe. Itt a Naxoszról hozott különleges márvánnyal burkolták a falakat. A harmadik udvaron oszlopok által tartott
pillérsor támasztja alá a felső szintet. Három oldalon jón, a negyediken korinthoszi oszloprendet tanulmányozhatunk. A ház mögötti területen a villa melléképületeinek maradványai találhatók, ahol a személyzet is lakott.
A kikötő felé tartó odosz Vasszileosz Pavlos utca végén a Szabadság térre jutunk. Ezen a forgalom elől elzárt területen található a 18. században épült Defterdár-mecset. Itt áll az Archeológiai Múzeum is, melyet érdemes felkeresni.
Főleg a hellenisztikus korból, és a hosszú római uralom idejéből származó mozaikokat, váza és kerámiagyűjteményt nézhetünk meg, de itt látható az i.e. II. század körül készült Afrodité istennő, vagy Dionüsszosz és Pán, valamint Hippokratész márványszobra is. A múzeummal szemben van a mai modern Agóra, azaz a piac. A velencei stílusú vásárcsarnokban zöldséget, gyümölcsöt, húsfélét, halakat, édességet, és egyéb ajándéktárgyakat vásárolhatunk.
A tér nyugati oldalán helyezkedik el a Görög Nemzeti Alap székháza, és itt kapott helyet a Jachtklub is. Az árkádos épület keleti sarkán lévő óra alatt látható egy márványból faragott nyitott könyv. Ennek bal oldali lapján a görög himnusz első versszaka, a jobb oldalin pedig Kos anyaországához történő csatlakozási okmányának zárósorai olvashatók.
A térről a múzeum és a mecset közötti utcán megyünk át a régi Agóra bejáratához.
A 80 méter hosszú és 300 méter széles területet i.e. IV. században építették, de fénykorát a római uralom idején élte. Ezen a részen láthatjuk egy ókeresztény bazilika romjait, és a mellette épült Afrodite szentély két hatalmas márványoszlopát. A szentély építését i.e. II. században egy földrendés miatt abbahagyták. Kissé távolabb áll az alig 30 négyzetméter alapterületű Herkules szentély, melyet körben márványoszlopok szegélyeztek. Sajnos csak töredékek láthatók belőle. Az Agóra keleti oldalán volt valaha egy 45 méter hosszú sztoa (fedett oszlopsor), melynek a két oldalát szegélyező 90 márványoszlopból néhány szép korinthoszi oszlop ma is látható. Az ásatási terület déli részén volt az egykori városi fürdő, mely közvetlenül a melegforrásokra épült.
Amennyiben nincs kedvünk gyalogosan mindent végigjárni, megtehetjük a Mandraki kikötőtől induló zöld színű „kis vasúttal”. Ugyan ezzel az ásatási, és a forgalom elöl elzárt területekre nem jutunk be, de azért nagyjából végigvisz a nevezetességek mellett.
A sziget felfedezését a fővárostól alig négy kilométerre található szent hely Aszklépion megismerésével folytatjuk. Könnyen eljuthatunk ide a kék színű „ kis vasúttal”, amely szintén a kikötőből indul. Amennyiben kocsival akarjuk megközelíteni más üdülőhelyekről, úgy a szigetet hosszában átszelő főútról Platanias falunál kell lekanyarodni.
A platán mellett áll egy antik oszlopok felhasználásával készült török kút, mely alatt a „Pán-forrás” fakad. Ez a legrégebbi gyógyvízfeltörés a szigeten.
A kút mellett áll a Loggia nevű török mecset, melyet 1887-ben építettek, és a török vallási élet központja volt. Impozáns minaretjét 1955-ben negyedszer építették újjá, mert minden nagyobb földrengéskor összedőlt.
Sétáljunk vissza a kőhíd alatt az akti Miauli útra. Az erőd délkeleti bástyája mellett az út élesen kanyarodik a tengerparton. A jobbra látható csipkés, toronybástyás fehér épület a városi rendőrség épülete, mely 1830-ban épült, és a Kos-i kormányzóság székhelye volt. A második világháború alatt az angol parancsnokság birtokolta, és itt írták alá az okmányokat Kos Görögországhoz való csatlakozásáról.
Folytatva utunkat egy kis mólóhoz érünk. Általában innen indulnak és érkeznek a Rodoszi, és Kalymnoszi szárnyashajó járatok. Tovább haladva egy kőkaput láthatunk, mely a velenceiek uralma alatt épült városfal maradványa.
A Hippokratész utca bal oldalán, egy szép parkban áll Kos város egyetlen katolikus temploma, mely egyben a püspöki hivatal is.
Az odosz Korai és az odosz Epiharmosz között lévő kis park dísze egy 100 éves fikusz, mely 15 méteres magasságával megdöbbentő látvány. A dús növényzetű parkban található egy fehérmárvány emlékmű, mely a második világháború kosi hőseinek állít emléket.
Sétáljunk tovább az odosz Korain, melynek folytatása az V. György utca, ami kettészeli a Casa Romana és a Xisztosz romterületet. Az ókori város gazdag polgárainak villái álltak itt az i.e. IV-ik században. 1900-ban kezdték feltárni Rudolf Herczog professzor vezetésével a területet, melyet olasz régészek fejeztek be az 1930-as években. Valamikor a kikötőtől idáig terjedt a belváros.
A parkolótól jobbra állt a 2500 éves Dionüszosz-szentély, melyből nem sok maradt. Ma már csak a szürke színű keménygránitból készült padlózat, és falmaradványok láthatók. A szentély romjait elhagyva egy kis park mellett sétálunk el, majd az Agios Joannisz utca sarkán megnézhetjük az egykori Akropolisz maradványait. Sajnos néhány lépcsőtöredéken és falmaradványon kívül nem sok maradt meg belőle, mert építőanyagát a római korban széthordták a fürdő és a Xisztó építéséhez. Folytatván utunkat az egykori Decumanus Maximus nevű i.e. III-ik században épült, 10,5 méter széles útnál lépünk be a romterületre, melynek mindkét oldalán árkádos villák álltak valamikor. Az út északi részén egy ókeresztény bazilika maradványai láthatók, melynek korabeli neve Cardo volt.
Nem messze tőle található az i.e. III-IV. századból való szép építmény a Nympheon, mely egy nyilvános luxustoilett volt. Tizenegy márványoszlop tartja a téglából épített tetőíveket. A padlómozaik hiányos, de így is látható az egykori mintázat szépsége. A Decumanus északi részén áll az „Europé-villa”, melynek padlómozaikján Europé elrablása látható, amint Zeusz bika alakban elragadja.
A romterület északnyugati oldalán van a hellenisztikus „Gymnasion”, azaz a Xisztos. Nevét, az atléták izomfeszítő gyakorlatáról a „xisztoun”-ról kapta.
A hatvan méter hosszú futópálya annak idején fedett volt, melyet a két oldalt felállított márványoszlopsor tartott. Ezekből 17 ma is látható.
Az V. György utca túlodalán, csodás ciprusfákkal szegélyezett út vezet a római kori színházhoz, az Odeonhoz. Az első 4 sor fehérmárványból készült, és az előkelőségek helye volt, a többi 13 gránitból áll, melyek a polgárok ülőhelyéül szolgáltak. A nézőteret fedett galéria övezte. Körben márványoszlopok álltak, és ezek tartották a fa tetőszerkezetet. A színpad padlózata, és a lépcsők is eredeti állapotukban láthatók. Az Odeontól nem messze az Agiosz Prodromu Kilenc lépése templom néhány maradványa található. Mellette a mai Kos ortodox temetője fekszik.
Az i.u. III. században épült három átriumos pompeji stílusú villát, a Casa Romanat szinte teljesen helyreállították, amely valaha egy gazdag hajótulajdonosé volt. Csodálatos padlómozaikokat, freskókat, diszmedencét, a három udvart, és a márványból készült oszlopsorokat az 1700 évvel ezelőtti állapotukban láthatjuk. Az első udvarban lévő padlómozaikon egy leopárd és egy oroszlán készül lecsapni egy őzre és egy kecskére. A második udvarban lévő medence körüli mozaikon Néreiszt, a tengerek istennőjét és delfineket láthatunk. Ebből az udvarból juthatunk be az ebédlőbe. Itt a Naxoszról hozott különleges márvánnyal burkolták a falakat. A harmadik udvaron oszlopok által tartott
pillérsor támasztja alá a felső szintet. Három oldalon jón, a negyediken korinthoszi oszloprendet tanulmányozhatunk. A ház mögötti területen a villa melléképületeinek maradványai találhatók, ahol a személyzet is lakott.
A kikötő felé tartó odosz Vasszileosz Pavlos utca végén a Szabadság térre jutunk. Ezen a forgalom elől elzárt területen található a 18. században épült Defterdár-mecset. Itt áll az Archeológiai Múzeum is, melyet érdemes felkeresni.
Főleg a hellenisztikus korból, és a hosszú római uralom idejéből származó mozaikokat, váza és kerámiagyűjteményt nézhetünk meg, de itt látható az i.e. II. század körül készült Afrodité istennő, vagy Dionüsszosz és Pán, valamint Hippokratész márványszobra is. A múzeummal szemben van a mai modern Agóra, azaz a piac. A velencei stílusú vásárcsarnokban zöldséget, gyümölcsöt, húsfélét, halakat, édességet, és egyéb ajándéktárgyakat vásárolhatunk.
A tér nyugati oldalán helyezkedik el a Görög Nemzeti Alap székháza, és itt kapott helyet a Jachtklub is. Az árkádos épület keleti sarkán lévő óra alatt látható egy márványból faragott nyitott könyv. Ennek bal oldali lapján a görög himnusz első versszaka, a jobb oldalin pedig Kos anyaországához történő csatlakozási okmányának zárósorai olvashatók.
A térről a múzeum és a mecset közötti utcán megyünk át a régi Agóra bejáratához.
A 80 méter hosszú és 300 méter széles területet i.e. IV. században építették, de fénykorát a római uralom idején élte. Ezen a részen láthatjuk egy ókeresztény bazilika romjait, és a mellette épült Afrodite szentély két hatalmas márványoszlopát. A szentély építését i.e. II. században egy földrendés miatt abbahagyták. Kissé távolabb áll az alig 30 négyzetméter alapterületű Herkules szentély, melyet körben márványoszlopok szegélyeztek. Sajnos csak töredékek láthatók belőle. Az Agóra keleti oldalán volt valaha egy 45 méter hosszú sztoa (fedett oszlopsor), melynek a két oldalát szegélyező 90 márványoszlopból néhány szép korinthoszi oszlop ma is látható. Az ásatási terület déli részén volt az egykori városi fürdő, mely közvetlenül a melegforrásokra épült.
Amennyiben nincs kedvünk gyalogosan mindent végigjárni, megtehetjük a Mandraki kikötőtől induló zöld színű „kis vasúttal”. Ugyan ezzel az ásatási, és a forgalom elöl elzárt területekre nem jutunk be, de azért nagyjából végigvisz a nevezetességek mellett.
A sziget felfedezését a fővárostól alig négy kilométerre található szent hely Aszklépion megismerésével folytatjuk. Könnyen eljuthatunk ide a kék színű „ kis vasúttal”, amely szintén a kikötőből indul. Amennyiben kocsival akarjuk megközelíteni más üdülőhelyekről, úgy a szigetet hosszában átszelő főútról Platanias falunál kell lekanyarodni.
