LAF994 Creative Commons License 2012.09.03 0 0 86

Sok kérdésére itt a válasz, a polidili "Alvilágából" /bekopizom, mert egy idő óta az olvasáshoz is regisztrálni kell:) /:

 

http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=712016&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9099645

 

"Riskó Juditválasz | megnéz | könyvjelző2006.11.07 16:08:41 © (272)

Kedves Lopikula!

 

Köszönöm a sorokat, a cikket, teljes mértékben hiteles a leírás, én már csak tudom! Tudom milyen érzés, amikor köcsök kurvának szólítanak valakit, akiért Te aggódsz és tehetetlen vagy. Tudom, milyen érzés az, amikor szipákolva, késsel hadonásznak az orrod előtt egy asztalnál, ahol csak egy pohár vizet fogadsz el, de csak azért, hogy ne sértsd meg a meghívót! Tudom milyen érzés az, amikor szemtől-szemben magyarázatot kérsz a kegyetlenkedésekre és válasz helyett feléd köpnek. Tudom milyen érzés az, amikor valaki odalöki szeretteddel kapcsolatban, hogy "engem jobban érdekel a pénz, mint a pina". Tudom milyen érzés az, amikor a telefonba suttogják, hogy "megtanítalak repülni".Tudom milyen érzés az, amikor azt mondja valaki, hogy a gyerekei az ő tulajdonai , azt tehet velük, amit akar, és felsorol egy pár válogatott kegyetlenséget. Tudom milyen érzés az, amikor rajtam kérik számon mások nyomorult sorsukat, és hibámul róják fel, hogy én boldogan éltem gyerekként, felnőttként, anyaként stb.

Abban azért biztos vagyok, hogy nem véletlenül történik meg az emberrel az élete. Én hibáztam akkor, amikor azt gondoltam, hogy gyermekkori megaláztatásokat, szeretetlenséget, a "börtönéveket" ki lehet heverni. Nem lehet, és ha ez még személyiség-zavarral is párosul, jaj nekünk! A segítség,  az elfogadás csak gyűlöletet gerjeszt abban, aki képtelen a szeretetre, a hála érzésére, a kötődésre, annyiszor megtévesztették gyermekként, megalázták fiatal felnőttként. Mi hálát soha nem vártunk semmiért, csak élni szeretnénk nyugalomban, békében!

Sajnos nem tudtuk megakadályozni, hogy ajtónk résébe egy arra érdemtelen ember betegye a lábát, aztán egy "alkalmas" pillanatban nem csak az ajtót törte be, hanem a házat is ránk döntötte! Évekig nem mondhattam el senkinek, mi történik velünk, pár éve elmondom, de nem érek sokat vele, nem gondoltam, hogy ennyire, a velejéig romlott és szennyes itt minden! Szegény Magyarország! Üdv. Judit 

Előzmény: lopikula (271)
 

 

 

Riskó Juditválasz | megnéz | könyvjelző2006.11.05 15:05:53 © (268)

Tisztelt Lopukula!

 

Valóban nehéz eligazodni ezen a történeten mindazoknak, akik nem élték át az elmúlt 12 évet P.T. felügyelete alatt! Azon, hogy lányom nem tud változtatni a sorsán, nem csodálkozom, én sem tennék mást, mint Ő, ha a négy gyermekem sorsa függne nyilatkozataimtól. Egy anyának minden körülmények között a gyermeke mellett a helye! Én is anya vagyok Alma édesanyja, akit megkért a lánya, ha Ő már nem lesz képes változtatni a helyzetén, próbáljunk meg mi megtenni mindent értük!

P.T. cselekedeteit, gondolkozását ép ésszel nem lehet felfogni, megérteni. Akik ismernek minket, és az életünket, azok tudják mi az igazság, mi történt és történik velünk. Akik nem hallottak még felőlünk, azoknak a figyelmét szerettük volna felhívni arra, milyen aljas erők mozognak ma Magyarországon megbújva, ártatlan mit sem sejtő embereket behálózva, maguk előtt tolva! Ez nem "családi ügy" itt milliárdokról van szó, ahogy már más is rájött a hozzászólók közül. Mi az arcunkat, nevünket, életünket adtuk ennek a riportnak a kapcsán. Aljas módon a saját lányunkkal állít minket szembe az az árnyékember, aki nem meri előtolni az arcát már hosszú évek óta! Nem mer a szemünkbe nézni!

Előzmény: lopikula (256)
 

 

 

Riskó Juditválasz | megnéz | könyvjelző2006.11.05 13:46:50 © (267)

Tisztelt Fettike!

 

Bár nem hiszem, hogy P.T. örül annak, hogy világgá kürtölöd már nem először, hogy rokoni kapcsolatok fűzik a Halmos-Riskó családhoz, de legyen, ha Te így gondolod jónak! Mi magunk soha nem tettünk róla névszerint említést, Te biztosan tudod, miért teszed ezt. Mi a lányunkért és az unokáinkért tesszük, amit teszünk.

 

P. Tamást most megneveztem volna, de megtetted ezt helyettem! Igazad van, a gonoszt nevén kell nevezni, mert úgy érzem, ha fantom marad továbbra is, akkor soha nem tudom vele felvenni a harcot! Én vagyok, Ő nem létezik, én érzek, ő érzéketlen, én szeretek, ő képtelen a szeretetre, énbennem gyűlölet iránta nincs, ő gyűlöl minket, én elfogadom, hogy az unokáim apja, ő nem fogadja el, hogy mi nagyszülők, szülők vagyunk, ő azt mondja:"térdre kényszerítem ezt a moslék családot", mi térdelünk... - de ez sem elég! Csak abban téved az ilyen ember, hogy azt gondolja, az ember ereje a testhelyzetükben van! Téved a mi erőnk abban van, hogy képesek vagyunk szeretni akkor is, amikor nagyon nehéz! Sajnos vannak, akik nem tudják, nem érezhették meg a szeretet erejét! P.T ilyen ember, nem csodálkozom ezen, nem tehet róla, nehéz élete volt, kénytelen az "öklét" használni! 

További jó munkát kívánok, és ahogy Te búcsúztál többször tőlünk még nem is olyan régen: "vigyázz magadra, csak óvatosan!"

U.i. remélem nem haragszol, hogy az igazamért kiállok, számomra ez az egyetlen lehetőség, sajnálom, hogy másoknak ez azt jelenti, hogy "egyéni sérelmeik vannak és azt nem átallanak nagy nyilvánosság elé vinni".

Előzmény: fettike (241)"

 

 

Előzmény: borzimorzi (71)