"Egy dolgot végképpen nem értek. Ön azt az embert annak lakásában meglátogatta, már azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált  mindenki számára, micsoda ocsmány módon bánik az Önök leányával, nemde? Miért nem vitte magával a férjét, hogy fizikailag erőfölényben legyenek? Mert ha ilyen eset van, akkor bizony el kell vinni a dolgot a kenyértörésig. Akár provokációval is, de tenni róla, hogy valakire rátámadjon az ürge. Onnantól kezdve pedig jogos védelmi helyzet van, amelyben Ön és családtagjai érthető felindulásból és/vagy a pofa fizikai fölényét ellensúlyozandó akár túl is  léphetik az arányos védekezés határait. Magyar nyelven az ürge ököllel akarja megütni Önt vagy az Ön lányát, erre Ön és/vagy a férje belemártják a konyhakést. Mert egy dolog biztos: a végtelen szeretet az én értelmezésemben azt (is) jelenti, hogy ha nincs más mód a gyerekem megvédelmezésére, akkor ölök is érte."

Jaj. Nekem nem ez a végtelen szeretet...

A történet persze sok kérdést vet fel, "mi lett volna ha...", ami nem lett, mert ez van.  Én mondjuk abban hiszek, hogy ha szeretek valakit, legyen az a gyerekem, párom, akkor a legtöbbet úgy adhatom neki, ha biztosíton számára a választás, döntés szabadságát. Akkor is, ha nem helyeslem a döntését, amit persze elmondok neki. Ha nem jól dönt, tanul belőle. Egy idő után nem lehet egy 18-20 éves ember helyett dönteni, akárkit is választ. "Ne szeresd, édes lányom"- működik? Ha gyerek születik szinte rögtön, az ember próbálja elfogadni a helyzetet, javítani amin lehet, mégse nyírjuk már ki lányunk szerelmét, unokáink apját.  Szerintem alapból ezek a gondolatok jönnek inkább. És ha az ürge ököllel jön, és mama/papa leszúrja, az nem jogos védelmi helyzet jogilag, hanem gyilkosság, amiért börtön jár.