Az út derekára volt foglalásom a  Giardino Vaticanoba ami természetesen a sétálós verzió, így a Musei Vaticani is hozzátartozik, hiszen onnan közelítjük meg.  4 nappal a kiválasztott nap előtt a hivatalos honlapról foglaltam a 10.00-12.00 közötti  angol nyelvű vezetett vizitre  (Konkrét időintervallumra és névre foglalható. Időtartama kb. 2 óra. Az olasz és angol mellett választható még a német, orosz, svéd, francia, portugál, spanyol.: )

 Belépő: 31,00 Euró. Kedvezményes jegy 6-18 éves korig, ill. nemzetközi diákkal 26 évig: 24,00 euró.  http://biglietteriamusei.vatican.va/musei/tickets/do?action=booking&codiceTipoVisita=3&step=2

 Internetes foglaláshoz szükséges megadni minden résztvevő igazolvány szerinti nevét és hitelkártyával lehet fizetni. A kinyomtatott visszaigazoló e-maillel az abban megadott helyen és időben lehet a jegyet átvenni.  (Esetemben ez a 15-ös pénztár volt, ami a biztonsági beléptetés után ugyanazon a szinten van.) Adnak  1 jegyet, amivel be lehet lépni a Múzeum területére, szintén itt adják a digitális pásztort  1  fülhallgatóval. Külön jegy a kerthez nincs, a múzeumos belépőre  nyomtatják a plusz információt a  dátummal együtt. Lényeges, hogy gyalogos, friss levegőn töltött vezetett túra, elég sok emelkedővel és lépcsővel mozgáskorlátozottaknak nem ajánlott. 

A kertnek csak egy része látogatható így is, és mivel Őszentsége nyáron  Castelgandolfón tartózkodik, természetesen felújítási munkálatok folynak több helyen. A kupolából jól látható vasútállomás és a növényekből megformált színes pápai címer közelébe sem mentünk, néhány szökőkutat és épületet, sziklakerteket, szobrokat, a helikopter-leszállópályát érintettük, de elég tempósan vitte az elegáns és  helyes idegenvezető-hölgy a 20-25 fős csoportot.   Vannak márványpadok, melyek régi szépsége sejthető, de az idő és történelem nyomot hagyott rajtuk. Tele van a kert különleges növényekkel, fákkal, nagyon tetszett a játékos olasz kert, a virágzó bokrok és fák mellett az elegáns teraszok és épületek.

            

 

                   

 

Az évezredek katolikus  egyházi elöljárói számára  folyamatosan kialakított hatalmas terület mint egy örökzöldekkel és különleges növényekkel tele őspark. Mindenhol öntöztek, de a szökőkutak közül volt, amelyik szárazon szomjazott. Minden tárgyilagosság mellett is felemelő érzés itt járkálni, részt venni az időutazásban. Bármelyik  részletet is hiábavaló lenne kiemelni, mert mindent Michelangelo gyönyörű kupolája ural.

 

              

 

 

         

A kerttel kapcsolatban változatlan a véleményem, - meg fogom nézni még tavasszal is,- de kizárólag ezt az élő vezetéses 2 órás sétást választanám. Láttam egy 15 euróért buszos verziót nyújtó Cristiano-buszt az eléggé közönyös emberekkel folyamatosan gurulni. Míg mi lelkesen fényképeztünk, és közelebb mentünk amihez csak lehetett, közülük senki nem fotózta a botanikus kertet, vagy a Vaticani Rádió bejáratát, és az éppen virágzó  különleges  fát sem...

Volt egy francia család 3 gyerekkel, a legkisebb 4 éves körüli, és a legnagyobb is alig volt 10-nél több… Mondanom sem kell, mindig a látnivalók előtt ugráltak, és nem csak a gyerekek gázoltak szemrebbenés nélkül a téma és fotós közé. Nem tudom, hogy  élvezte-e az egészet abból a családból valaki. Többen rövidnadrágban és/vagy spagetti pántos felsőben jelentek meg, vehettek kendőt 15 euróért - valaki kettőt is. Élő idegenvezetés van, a fülest utána mindenki megtarthatja/kidobhatja. Nem nagyon emlékszem új információra abból, amit a hölgy elmondott, a hivatalos oldal ismertetője alapján többnyire beazonosítottam a helyeket.  Mindenkinek javaslom, menjen el ha érdekli. De! Figyeljen a Vaticánban elvárt zártabb ruházatra, és szerintem ne vigyen oda kisebb (14 év alatti) gyereket. Volt valaki, akinek aznap délutánra volt egy vezetett múzeumos jegye is. A bejárati épület emeletén a makett mögötti ajtón megyünk ki a kertbe, és ott is jövünk vissza a Múzeumba.

             

 

                             

 

 A belépőjegy magában foglalja a lehetőséget a Vatikáni Múzeumok és a Sixtus-kápolna látogatására. Jól éreztem, mert éppen ideje volt már újra megnézni. Egy hónap  is kevés lenne, ha azt a sok-sok „tetőtől-talpig” négyzetcentiméterig  kimunkált falat, az udvarokat  és a kiállított tárgyakat alaposan végig akarnánk nézni.  Hihetetlen nagy a terület, elképesztően díszes minden terem a mozaikszőnyegeken- a falakon és mennyezeti freskókon túl mérhetetlenül gazdag  és zsúfolt a gyűjtemény, amit második alkalommal is csak felszínesen nézhet meg az ember. Csak a Képtár és az egyházi kegytárgyak kiállítása önmagában is sokkoló, de talán ez a jelző leginkább a portré-szobrokat bemutató  (Sala dei Busti) teremre illik. Szégyen, vagy sem, de a polcokon kiállított művek sokasága a sorba rendezett befőttes üvegek hatását keltette bennem.  Néhányat megnéztem, de többnyire csak végigsétáltam a két oldalra húzódva, anélkül hogy hosszasan időztem volna mellettük.) A beiktatott kis pihenő jót tett,  utána ismét befogadóbb lettem. Annyira jellemző, hogy másodszor is mennyi újat észleltem, és mennyi mindent nem néztem meg, vagy nem jutott el a tudatomig, hiába is néztem. Mindenkori állapotunktól is függ mi az, amire nyitottak vagyunk éppen, ilyenkor amit nézünk és látjuk is. Nagyon klassz kilátás van néhány ablakból, és a sok  udvarba is jól esett kimenni, néha leülni. Most az épületek formájának szertelen váltakozása is hat rám, ezt első alkalommal nem is konstatáltam. A melegben inkább szomjas vagyok, a benti bárban elfogyasztott cappuccino és a sütemény éppen elég.

Péntek délutánhoz képest elég sok - főként kínai, japán és orosz - csoport volt.  A Sixtus-kápolnában kicsit tovább időztem, ücsörögtem, nézelődtem. Ülve jobban sikerült kizárni a tömeg zaját és más zavaró hatását,  most nagyon megérintett az egész.  Nem engedélyezett a fotózás, időnként kiabált a két az őr.  

                      

 

 

  

 

A nyári felújítás persze a Vaticánt is érinti, mind a kertben, mind a Múzeumban részletekben elkerített/fátylazott részek szép számmal voltak, így Raffaello stanzáinál is.  Zárásig nézelődtem, el is fáradtam, zsong a fejem a sok látnivalótól és általuk keltett gondolattól. Nem vágyom a Bazilikába már.

Ez is egy  inger-gazdag és csodálatos nap volt. Hazafelé még egy  kedvenc helyet kell meglátogatnom, mert másnaptól augusztus végéig bezárnak. Pannoteria Moscua a Via Candián, itt veszek vacsorát. Na jó, elárulom, hogy hazáig tartó rövid sétám közben elcsábultam egy Carpisa táskára is. Estére nem terveztem semmit, aztán  rövid pihenés után Róma by night lett mégis.  Aludni itthon kell. :)