Csoóri Vajda

 

 

Paul Lendvai azt írja az Élet és Irodalomban, hogy „Babarczy cikke­… minden határon túl megy [sic.]”.

„Minden határon”, vagyis a végső határon.

És hol húzódik a végső határ („minden határ”)? Nem az antiszemitizmusnál, nem a fasizmusnál, nem a nácizmusnál, nem az aktív, népirtásra való törekvésnél. Hanem? Hát valahol. Ahol Paul Lendvai azt kijelöli. Magában. Ugyanis nem mondja meg világosan, melyik a „minden határ”, csak azt állítja, hogy azon Babarczy Eszter már „túlment”.

Paul Lendvai nem nevezi Babarczy Esztert antiszemitának (hogy annak tartja-e vagy sem, nem tudni, mert Paul Lendvai is sunyi ember!), hanem azt írja (pontosabban: közli) az Élet és Irodalomban, hogy az általa (magában) kijelölt végső határ mobil. Hol itt lelhető a határ, hol ott, hol amott. Egy biztos, a végső határ a Magyar Hírlap és a Heti Válasz „színvonala” (sic!) között „mozog”. Nem süllyed egészen a Magyar Hírlap „színvonaláig”, de már a Heti Válaszé alatt leledzik: „Babarczy Eszter eszmefuttatásának (...) példái, hasonlatai és következtetései valahol a Magyar Hírlap és a Heti Válasz közötti színvonalon mozognak”.

 

„Valahol”. Merthogy így, ily szabatos egyértelműséggel kell a jelenkori antiszemitizmusról beszélni. Az Élet és Irodalomban. Mi pedig (nem az Élet és Irodalomban!) az efféle fontoskodó, harcoskodó primitívséget, „belezabáló” ostobaságot nevezzük (József Attila nyomán) őspatkány-effektusnak. Vagyis én a hülye Paul Lendvait (s vele a hülye szövegét közlő hülye lapszerkesztőt) a közélet legkártékonyabb elemei közé sorolom. „Valahol” a zsidózó „őspatkányok” nívóján rohadnak szellemileg.

Hogy miért mondom ezt? Mert például az Élet és Irodalom simán közli azt a Babarczy Esztert, akinek a szövege már „túlmegy minden határon”.

Miért terjeszt az Élet és Irodalom kóros patkányszöveget?

Egy sajátos „entellektüel”-paradoxon okán, mely szerint: még a (közlési) határon innen van az, ami már túlment minden határon. Okos paradoxon. Cukrot neki! Miközben P. Lendvai nyilvánosan kedélyeskedik, kvázi ironikusan édeleg B. Eszterrel: „Az amerikai egyetem után ajánlanék egy posztgraduális kurzust a szerzőnek Deák Istvánnál, Charles Gatinál vagy Randolph Brahamnél (ha nincs elég dollárja, akkor Komoróczy Gézánál Budapesten)”.

Tehát még egyszer: Paul Lendvai szerint Babarczy Eszter nem antiszemita, vagyis a nyilvános fölháborodás azért történik, mert valójában a Lendvai-féle akolhoz tartozó szerzőcske „megy túl” (ilyenkor írjuk két szóba!) minden határon. Azon a (minden) határon, amelyet a „balliberálisok” számára P. Lendvai tűrhetetlenül tart tolerálhatónak, s amely határ a Magyar Hírlap és Heti Válasz között mozog. Cukrot neki!

 

Babarczy Eszter nyilvánvalóan antiszemita.

 

Szerintem Babarczy Eszterből Almási Miklós csinált antiszemitát. Nem Vajda Mihály, mert a filozófiaprofesszor egyedi antiszemitizmusa, „tudós objektivitása” csupán az eszmei, „intellektuális” keretet biztosította Babarczy antiszemitává pusztulásához. Méghozzá a Magyar Narancsban. Hogy még csak véletlenül se mondhassa az ember: létezik Magyarországon viszonylag épelméjű orgánum is.

 

Használati utasítás: az antiszemitizmus nem azonos, még „Auschwitz után” sem azonos a nácizmussal. Az antiszemitának nem kötelessége tudni, hogy az antiszemitizmus („gyűlöletbeszéd” stb.) „szükségképpen torkollik népirtásba”, és már csak azért sem, mert nincs bizonyíték arra, hogy az antiszemitizmus valóban óhatatlanul vezet náci genocídiumhoz. Vezethet persze, de nem szükségképpen. Ezért én sem föltételezem, hogy Babarczy Eszter kiirtatná a zsidókat (vagy az általa rühellt zsidók egy részét), még kevésbé irtatna cigányt, négert, homoszexuálist… (engem persze, mint elmebeteget, szívesen elgázosíttatna, ámde nem náci-spártai, hanem szubjektív alapon).

 

Tény: az alábbi mondatok másodközlése miatt Babarczy Eszter – 2005-ben még aktív, „ident” fórumozóként – nem tiltakozott. Nem szólt, hogy a 2002-ben, a „Terasz” portálján közzétett szövegét már nem vállalja. Sőt anno, egy kialakult vitában, kommentálta, védelmezte is a mondatait, ezért hivatkozom (mindenekelőtt) az alábbi Babarczy-vallomásra: 

 

incidens válasz | 2005.04.23 14:08:35 © (372)

(…) Aztán szerkesztettem és írtam még sok helyen. Manapság úgy mondanák, magyar és külföldi balliberális helyeken. Nekem ez a kategória csak most, 35 évesen kezd kirajzolódni, ahogy az is, hogy anyám zsidó volt, és ezért én is zsidó vagyok, sőt a fiam is (de az ő gyermeke már nem lesz feltétlenül az). A fenti két mondatból kiérezhető lelkesedéshiányból talán látszik, hogy mérsékelten individualista és szélsőségesen asszimilacionista vagyok (az individualista európai civilizáció magyar változatához asszimilálódtam). Eme civilizáció legfontosabb örökségének a “merjünk gondolkodni” (kanti) parancsát tekintem, de ha nem vagyok ennyire nagyképű, azt is mondhatnám, hogy ez afféle családi örökség. Nálunk mindig mindenki fejjel ment a falnak – és minden tizedik esetben áttörte. Egyébként mindegy: lehetek éppen zsidó vagy balliberális, ha másoknak így egyszerűbb. Az ember igyekszik megfelelni. Amúgy az unitárius vallással rokonszenvezem.
(…)

2002-09-20 12:40:00 [Terasz]

Előzmény: tekipna (334)

 

Tehát Babarczy 2005-ben még nem antiszemita, nem zsidó-öngyűlölő, sőt! Az általa (is) „balliberálisnak” nevezett zsidóörökséget fontos értékekkel (gondolkodással, intellektuális bátorsággal) azonosítja, noha már 2002-ben fanyalogva heroizálja önzsidóságát, „szélsőségesen asszimilacionistának” nevezi magát. A „lehetek éppen zsidó vagy balliberális” megjegyzés, a részint iróniának, részint öniróniának álcázott depresszív „megengedés” azt jelzi, hogy Babarczy Eszter már 2002-ben sem örömzsidó.

 

Viszont. Három évvel korábban, 1999-ben még bőven tömjénezteti a „zsidót” (mint olyat), méghozzá a nagybátyjával (Vajda Mihállyal), egy gennyesen „alákérdezős” interjúban neves rokonával mondatja ki: a „zsidó” kulturálisan magasabb rendű lény. Legalábbis annak tartják a „többiek”. Vajda: „A legutóbbi osztálytalálkozónkon mesélték a többiek, hogy proli osztály volt a miénk, és nagyon felnéztek ránk. ťNektek, zsidóknak annyi eszetek van!Ť…”.

Sőt az interjúban maga a „kérdező” (Babarczy alias MaNcs) is tevékeny részese a szánalmas öntalpnyalásnak: „Mégis, nem merült fel bennetek akkor vagy most, utólag, hogy a kommunista vircsaft sokak szemében zsidó vircsaft volt, éppen amiatt, amit mondasz? Hogy a népesség nagyobb része épp zsidó bosszút kereshetett benne?”.

Vagyis: a „kommunista vircsaft” tény, míg a „zsidó vircsaft” képzet hamis, nem más, mint a valós „kommunista vircsaft” antiszemita leképeződése. És ez ugyebár „összehasonlítgatás”, „méricskélés”, „relativizálgatás” is egyszersmind (a rigorózus Magyar Narancsban!), míg Vajda professzor válasza mintegy előmelegíti, izzítja Babarczy Eszter későbbi antiszemitizmusát: „A kommunisták azt mondták, hogy a burzsoá világ nem embernek való. Én pedig behelyettesítettem a burzsoá világot a ’44-es világgal. Hogy a népesség egyéb része zsidó projektnek látta a dolgot, az egyáltalán nem meglepő. Tényleg felülreprezentáltak voltak a zsidók”.

 

Mindennek ellenére Babarczy ekkor (1999-ben) még keményen, kurucosan-toppantósan „zsidó”; így hangzik az egyik költői kérdése: „Az fél a legjobban, aki zsidónak érzi vagy tudja magát, de nem akar az lenni? És meddig tarthatják az embert ebben a megaláztatásban?”, s amely (katonásan nőci-faszabeverneki) attitűd 2002-ben, 2005-ben (a fent idézett) infantilis mórikálással, bornírtan „ironizálgató” nyegleséggel-peckességgel megspékelve türemkedik elő: „Egyébként mindegy: lehetek éppen zsidó vagy balliberális, ha másoknak így egyszerűbb. Az ember igyekszik megfelelni”.

Itt persze nem a Lux Elvira-i, hanem az obligát helleri-ungvári-landeszmani peckességre kell gondolnunk, a genderit (sajnos) nem ismerjük, nem tudjuk milyen, míg a tanárnő „genetikai” pöcke ma is akkora, jól láthatóan, mint egy cirkuszban hizlalt busman elefántbikáé: a magyar „civilizáció legfontosabb örökségének a ťmerjünk gondolkodniŤ (kanti) parancsát tekintem, de ha nem vagyok ennyire nagyképű, azt is mondhatnám, hogy ez afféle családi örökség. Nálunk mindig mindenki fejjel ment a falnak – és minden tizedik esetben áttörte”.

 

Beton-tojásfejű falbontó család. Keverik a kost az okossal. Így hát maga Vajda professzor is eltökélten rombolta a falat. A fejével törte át. Mégpedig úgy, hogy a falnak hol az egyik oldalát döngette kemény (o)kos-kobakjával, hol a másikat. Majd (a tizedik döngetés után) bandzsán kandikált vissza azon falrésen át, amelyet tudós fejével ütött, ti. Vajda így nyilatkozott a tévében: a kapitalizmussal nem oldódott meg semmi. Esküszöm, ezt mondta! – A gazdasági válságot majd csak elsimítják valahogyan, közölte Vajda professzor kanti faláttörő kosként visszadöfködve a történelemben (míg szerintem az emberiség nincs beoltva gyors elpusztulás elleni szérummal), viszont – tette hozzá – ez egyáltalán nem jelenti, hogy jó irányba halad a világ.

Azt természetesen nem mondta, hogy mégiscsak Marxnak van igaza (vö. A tőke, VII. szakasz 23. fejezet, A tőkés fölhalmozás általános törvénye), ám lényegileg erről beszélt, igyekezett valahogyan mégiscsak visszatéglázni, betapasztani, betapicskolni azt a filozófiai „rést”, amelyet nagy kanti-babarczy betonfejével ütött a történelem rabicfalán.

Hadd kérdezzem meg: Vajda Mihálynak ez hányadik (o)kos-revelációja (oda-vissza)? Persze, ne legyünk igazságtalanok, Vajda legalább utólag rázizzent (valamelyest) az igazságra, míg az idióta Heller Ágnesek, Révész Sándorok, a kapitalizmus Faragó Vilmosai, Dezséri Lászlói, dr. Szabó Lászlói, oszposz-szumma: Lakatos Ernői mai is azt prédikálják, hogy a kapitalizmus nem a létező „legkisebb rossz”, hanem a (ma liberalizmusnak nevezett) kapitalizmus kifejezetten jó. Jogegyenlőség van. Mindenkinek alkotmányos jogában áll gazdagabbnak lenni akár Kapolyi Lászlónál, akár Gyurcsány Ferencnél, akár Simicska Lajosnál, mindenkinek jogában áll innoválni (timföldbányát, murvabányát, ami van), sőt Révész kap-elvtárs szerint nem csak jogunk, hanem kötelességünk is a buzgó „innováció”, melynek „alapja az invenció, amely az önálló ember önálló gondolkodásának az eredménye. Ott van ilyen eredmény, ahol a rendszer az önálló emberek önálló gondolkodását díjazza. Minél inkább díjazza, annál erősebb a motiváció. Ennek az erős motivációnak kettő plusz egy feltétele van. A siker jutalma legyen kiemelkedő; a kudarc legyen valóságos”.

Legyen! És ha Révész (kap-elvtárs) azt mondja, legyen a siker jutalma kiemelkedő, akkor lőn a siker jutalma kiemelkedő! Sőt, ha Révész azt mondja, legyen igazságosság, akkor lőn igazságosság: „Ez az a két feltétel, amellyel már működik a rendszer, sok siker- és csődtörténettel, csak még egy kell hozzá, hogy éretten és emberségesen működjék: a létbiztonság államilag garantált minimuma, ami a közszolgáltatásokkal együtt megadja, hogy a kudarc ne vezessen le a társadalom alatti létbe, ahol nincs lehetőség újrakezdésre és emberhez méltó életre”.

 

Világos. Legyen miden úgy, ahogyan annak lennie kell! Az igazságtalanságot kompenzálja igazságosság, emberségesség! Aztán, hogy nominálisan miben áll az „emberhez méltó élet”, hogy konkrétan mit fed ez az üresfejű lózung, erről most nem beszélünk. Hanem majd. Egyszer. És persze a konkrét normatívákat is a Révész közli (később) a Népszabadságban, vagy Matolcsy (Pintér, Zsiga Marcell stb.), ám akár az egyik, akár a másik, mindig a mindenkori pénzügyminiszter szigorúan elvi-eszmei útmutatásai szerint határozódik meg az „emberhez méltó élet” fogalmának konkrét tartalma.

 

Tessék nekem elhinni (nem ma születtem), a liberális Révészeknél szimplább, korlátoltabb (vs. stréberebb) járási KISZ-agitpropka – mutatis mutandis – nemigen akadt a komonizmusban!

Révész szerint „Az innováció alapja az invenció, amely az önálló ember önálló gondolkodásának az eredménye. Ott van ilyen eredmény, ahol a rendszer az önálló emberek önálló gondolkodását díjazza. Minél inkább díjazza, annál erősebb a motiváció”.

Igen ám, csakhogy az efféle überliberális nagyfilozófián már régóta (Hofi óta) röhög az ország apraja-nagyja: „Tudsz úszni? Nem. És ha megfizetem?”.

Gera miért nem a Manchesterben játszik? Vagy a Realban. Nem kell néki a még több pénz? Nem akar tovább innoválni?

 

A „van az a pénz” szólás nem arra utal, hogy a putriba született cigánygyerek is lehet a Népszabadság rovatvezetője, az ÉS főszerkesztője stb. (ha megfizetik), hanem azt jelenti, hogy a már eleve kontraszelektált hülyegyerek (Révész) egy bizonyos mennyiségű lóvéért képes még sajátmagát is alulmúlni szellemileg, s ami már valóban jókora invenciót föltételez.

Léteznek persze ortodox és unortodox (matolcsy-révészi) tündérmesék mintaszerűen invenciózus Berend Ivánokról, a semmiből birodalmakat teremtő kiflikirályokról meg nem tudom, még kikről, ám a valóság az, hogy a kapitalizmusban korrupt is, invenciózus is csak olyan ember lehet, akinek már (valahonnan) van stabil létalapja az alkotáshoz (vs. a simliskedéshez).

Összegezve: Révész idézett cikke azt igazolja, amit eddig is tudtunk: a cucilizmusban a gyámoltalan középszer, a kapitalizmusban a gátlástalan középszer él úgy, mint hal a vízben, vagyis amiként a mindenkori hígvelejű Révész Sándorok a mindenkori Népszabadságokban, Mozgó Világokban, Élet és Irodalmakban.

 

És természetesen, mint Babarczy Eszter a Magyar Narancsban.

Babarczy 1999-ben még élesen Fidesz-ellenes, Kövér-ellenes fúria, így hát az idézett interjúban is harcosan horgad föl a kérdések kérdése: miért haragszik a zsidóentellektüelekre a „jobboldal”? Babarczy Vajdához: „Megbántottátok őket? Valld be, mit tettetek? Miért gyűlölik annyira ezt a világot, úgy értem, a ti világotokat, a pesti zsidó, egykori ellenzéki értelmiséget?”

Merthogy ilyen az a duzzadtan pökhendi Babarczy-állásfoglalás (1999 táján), amely egy hervadtan-narancsosan gúnyoskodó álkérdésben sunyít.

Természetesen az interjúalany fogalmazza meg a rokoni beszélgetés rezüméjét: „Szerintem a népi-urbánus vitát az kényszerítette ki ismét, hogy a pártoknak muszáj volt valahogy megkülönböztetniük magukat. Mivel a programjuk alig tér el, kénytelenek szimbólumokkal harcolni. Gondolom, ez így is marad.”

 

Jól tetszik gondolni. A szarva közt a tőgyét, azt tetszik helyesen gondolni.

Antiszemitizmus alapvetően nem azért van, mert „a pártoknak muszáj valahogy megkülönböztetniük magukat”, ti. a valós kérdés így hangzik: az éles politikai „megkülönböződésnek” miért mindig az antiszemitizmus (vs. „fasisztázás”) a legkézenfekvőbb módja?

 

Közhellyel válaszolok, hogy a professzor bácsikák (és húgocskáik) is értsék, miről van szó. Azért, mert a fizikai és lelki nyomor (fokozódása) alapvetően antiszemitizmust gerjeszt. Mást is persze, de döntően és tömegesen antiszemitizmust. Ez a történelmi tapasztalat, s erre nyáladzanak rá a pártok. Plusz a „holdudvarok”, közöttük bizonyos „balliberális” körök. Például? Például éppen erről beszélek. Vajda professzor „balliberálisan” állítja 1999-ben: „Hogy a népesség egyéb része zsidó projektnek látta a dolgot, az egyáltalán nem meglepő. Tényleg felülreprezentáltak voltak a zsidók”.

Kérdezem: ez az állítás tartalmilag miben különbözik pl. Bayer Zsolt bármely szövegétől? A Magyar Narancsban. Vagy akkor már nem ott volt? Nem tudom (mert különösebben nem érdekel), ami nyilvánvaló: Bayer intellektuálisan éppoly silány, morálisan éppoly csereszabatos, mint Babarczy Eszter. Míg ugye Csoóri Vajdához képest egy komplett Wiesenthal-központ (már amennyiben a Nappali holdat vesszük alapul).

 

A faji megkülönböződés is faji megkülönböztetés, hiszen Vajda szövege is sajátosan apartheid-jellegű: nem tudható, a Nagy Professzor henceg vagy panaszkodik a Magyar Narancsban (jajjaj, annyira, de annyira irigyelik a zsidókat a többiek!!!) – és pontosan ez a dologban az apartheid-őspatkány-szerűség.

 

Amitől persze Babarczy még nem föltétlenül volna antiszemita. Amennyiben ő is megtalálná a számítását, amennyiben nem érezné, hogy (relatíve) inkább a nyomor felé sodródik. Mit értek ez alatt? Azt értem ez alatt, hogy Almásiék, Vajdáék, Estreházyék (1996-ban, 1997-ben) elhitették az igyekvő kisnőcivel, hogy ő egyedi, eredeti gondolkodó, bölcs, mint koros guru, tehetséges esszéista, bátor és merész publicista, ragyogó stiliszta… szóval, mondták, ami az entellektüel csövön kifért, vagyishogy Babarczy Eszter mintegy „balliberális” kotonnal jött a világra.

 

 

És ami a legviccesebb: benne is maradt.

Ezért közli őt az Élet és Irodalom, írjon amúgy bármekkora baromságokat hol itt, hol ott (az ÉS-ben speciel néhány kongó közhelyigazság mellett számos hülye-banalitást bugyborékolt elő), híven közlik őt, hiszen Babarczy Eszter Révész nő-pandanja, magyarán, zsibbasztóan unalmas: „A kérdés persze vitatott és túlzottan is bonyolult ahhoz, hogy néhány mondattal megválaszoljuk, de a legtöbb társadalomtörténész fontosnak tartja megjegyezni…”.

 

Ez az ultima ratio: „a legtöbb társadalomtörténész fontosnak tartja megjegyezni”.

A hitleri Németországban a „legtöbb társadalomtörténész” náci volt, Rákosi alatt sztálinista; marxistának mondták magukat, ma nyilván antimarxisták. Ugyanazon „társadalomtörténészek”. A legtöbben. Egyébként az az unikális entellektüel, aki szerint „a kérdés vitatott és túlzottan is bonyolult”, nem méltó az olvasásra (csak akkor foglalkozunk vele, ha egyéb célunk van a szövegeinek megismerésével, bemutatásával).

 „Ha Bojtár tart attól, hogy a centralizált és egyre erősebben autoriter magyar politika egy nacionalista ellenségképre épülő totális diktatúra felé tart, akkor ezek a történeti ismeretek többet segítenek a helyzet elemzésében, és a rettegett katasztrófa megelőzésében, mint az antiszemitizmustól való félelem”. Írja Babarczy az ÉS-ben, míg „ugyanazon” Babarczy Vajdája a Magyar Narancsban nyilatkozza: „Szerintem a népi-urbánus vitát az kényszerítette ki ismét, hogy a pártoknak muszáj volt valahogy megkülönböztetniük magukat. Mivel a programjuk alig tér el, kénytelenek szimbólumokkal harcolni. Gondolom, ez így is marad”.

Tehát Bojtárnak a szebbjövős Babarczy szerint nincs igaza, míg a bojtáros-vajdás Babarczy szerint igaza van. Különösen akkor, ha Bojtár „a centralizált és egyre erősebben autoriter magyar politikát”, a „nacionalista ellenségképre épülő totális diktatúrát” az antiszemitizmussal párosítja. Egyébként szerintem is igaza van, merthogy nemcsak gagyi-vajdailag, hanem lényegileg, történetileg is alátámasztott Bojtár megítélése: a német, illetve a magyar „nacionalista ellenségképre épülő totális diktatúráknak” két alappillérük van tradicionálisan: a területi revizionizmus és (mindenekelőtt) az antiszemitizmus.

 

Babarczy Eszter az Élet és Irodalomban: „az én ismereteim szerint szörnyen szelektív történeti olvasat kell ahhoz, hogy tagadjuk a származási tudat jelentőségét”.

Az ő „ismeretei szerint”. Szörnyen. És mi van akkor, ha a szerző „ismeretei” nem érnek egy fabatkát sem? Akkor is szörnyen? Nem. Akkor még szörnyebben!

Mi az, hogy „szelektív történeti olvasat”? Tegyük föl, ez jelent valamit. Akkor is. Mi (Bojtár és kedvességem) nem a „származási tudat” jelentőségét tagadjuk, hanem azt állítjuk, hogy a „származási tudat” hamis tudat. Akkor is, amikor Vajda és Babarczy (plusz Heller, Ungvári stb.) azzal kérkednek, hogy őket zsidóságuk miatt irigyli a köznép, és akkor is hamis, amikor az antiszemiták állítják „jelentős származási tudatuk” alapján, hogy a zsidó a megrontója, kútmérgezője a szocializmusnak is, a kapitalizmusnak is.

 

Babarczy Eszter (miként a fenti ábrán látható) többször használatos, csereszabatos koton-fejű entellektüel. Ezért a szintén „zenész” Verebes István is őt tartja a legokosabb nőnek: „hogyha egy értelmiségi társaságban vagyok és azt mondja… mondjatok egy nagyon okos nőt, akkor ma, manapság az ön nevét szokták mondani... mert… exteriőrje folytán egy csinos nő… és még ráadásul…” (Napkelte), míg Almási originálisnak, Esterházy bölcsnek titulálja Babarczyt, s ami az igazi gond: hogy erre, a már eleve nyúlós-langyos falka-ömlenyre eja-kulált rá (pluszban) a kotontalan szörnyvalóság. Merthogy ez előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik. Vagyis adódhatnak az életben szituációk, melyek során már komolyra fordul, vérre megy a játék, nem babra, amikor nem csupán bárgyú hetyegés folyik az „entellektüelek” között, vagyis amikor nincs könyörület: pl. Balóék úgy rúgták ki Babarczy Esztert a televízióból – élőegyenes adásban! –, hogy az ő divatosan patacipős lába sem érte a földet; és nem az „unikális”, „originális”, „eretnek véleménye” miatt (láttam a műsort), hanem azért, mert zagyvaságokat beszélt. Giró-Szász is, Kéri is megmosolyogta a fontoskodó Frizu nénit, mégpedig ideológiai, politikai hovatartozásuktól függetlenül. Egyszerűen kinevették a műsorban a „politikai” sületlenségeit notóriusan ismételgető „esztétát”. Végül (a szerkesztők) megkérték, legyen oly kedves, és fáradjon ki a stúdióból (a picsába), amennyiben nem képes megérteni, hogy őt momentán nem „politikai” női-megmondásra, hanem Dávid Ibolya frizujának, kalapjának, kosztümjének „esztétikai elemzésére” hívták a televízióba. Nos, az Almásin, Esterházyn, Verebesen fölfúvódott Babarczy ezt nem volt képes megérteni. Kirúgták.

Mester Ákos annakidején (gondolom, szintén Almási ömlengése nyomán) állandó publicistának kérte föl Babarczy Esztert a 168 Órához, majd kisvártatva ő is kipaterolta (úgy rémlik, összesen két gyöngécske szövegecskéje jelent meg a lapnál) – és bizony ezek tények. Míg ami Babarczy különféle (szánalmasabbnál szánalmasabb) megnyilvánulásaiból „csak” föltételezhető, ámde erősen valószínű: ő álmában már réges-rég a Filozófiai Intézet tekintélyes vezetője. Minimum! A mai napig potenciális regényírónak képzeli magát, egyedi, eredeti művésznek (plusz gigászi gondolkodónak, filozófusnak, satöbbinek – vagyishogy Babarczy polihisztor).

Egy baj van. Hogy képtelen érvényesülni. Persze nem a „tehetségéhez” (értsd: tehetségtelenségéhez), hanem az ambícióihoz, az Almásiék, Esterházyék által a lelkében elültetett (s felelőtlenül továbbgerjesztett) becsvágyához viszonyítva.

 

Tehát?! Miért nem képes Babarczy Eszter önnön elvárásának megfelelő módon érvényesülni?

Nyilván nem a szellemi bénultsága miatt (hát hiszen ő tehetséges, unikális, originális, bölcs guru), hanem azért, mert a zsidók túl vannak reprezentálva a különféle értelmiségi karrier-pályákon. Ott lebzselnek ezek mindenütt, szorosan őrzik egymás pozícióját, míg az igazán tehetséges, originális filozófust (pl. Babarczyt) a magastanszék közelébe se engedik. Ezt persze Babarczy Eszter így (expressis verbis) nem mondja ki az Élet és Irodalomban, csak „szőrmentén” nyüszíti: a „baloldal” tagjai (nota bene nem a zsidók, hanem a „baloldaliak”) „végül egyre zsugorodó, mogorva és ellenséges csoporttá alakulnak, akik egymásnak panaszkodnak, miközben a történelmi dilemmákra és a társadalmi problémákra választ keresőket kiebrudalják az igazak köréből”. Továbbá a stallumokra, az anyagi javakra is rátenyerelnek ugyebár!

 

Teljesen egyértelmű: Hellerék, Radnótiék, Vajdék ellen nem azért indult eljárás, amiért megérdemelték volna, merthogy filozofálásért – tehetségtelenségük okán – nem érdemelnek egy kanyi fillért sem (vö. e topik tartalmával), hanem az Akadémiáról kiindult támadást antiszemita indulat motiválta, ugyanis, Vajda szavaival (s itt harapott bele az öreg a saját narancsos farkába): „felülreprezentáltak […] a zsidók”. Még a komonisták között is!

Ismétlem: ezt nem szó szerint így panaszolja föl Babarczy Eszter az ÉS-ben, de nincs is rá szükség, hiszen kimondta helyette Vajda professzor a Magyar Narancsban.

 

Babarczy szerint a „baloldaliak” (értsd: a kunbélásan szocialisták) „egyre zsugorodó, mogorva és ellenséges csoporttá alakulnak”, noha vehetnének jópéldát az ÉS unikális szerzőjéről, aki, lám, nem ellenséges zsugorban, hanem bőséges kollektívában üvölt együtt az antiszemiták tömegével. Így kell ezt csinálni! Nem individualistán, hanem kollektivistán. Originálisan. Unikálisan bégetődni át egyik trágyaszagú akolból a másikba, majd vissza.

 

Babarczy Eszter intellektuálisan hitvány ember. Szellemi csenevészsége, szimpla irigysége, kicsinységérzete táplálja alig leplezett (ha egyáltalán leplezett) antiszemitizmusát. Nota bene nem a hitványságtudat, hanem a hitványságérzet. (Egyébként a primitív talpas-feministák bőszültségét is a szokványos alávetettség-érzet indukálja.)

Na most, ez azt jelentené, hogy pl. Szabó Dezső, Németh László, Szekfű Gyula, Bartha Miklós, Bajcsy-Zsilinszky, Benedek István, Csurka, Csoóri, Makovecz, Balczó András is irigy volna? Ők is cenkeknek, tehetségteleneknek, sikerteleneknek érzik magukat? Nem.

Akkor ők miért antiszemiták?

 

Erre a kérdésre válaszolok legközelebb.