Akkor szeretném egy kicsit kiegészíteni a történetet.

Számomra érdekes kérdés, hogy miért lett Noche az első megtérő. Azt hiszem, tudom. Általában azok kezdenek más vallások iránt érdeklődni, akik nem találják meg a számításukat a sajátjukban. És neki volt egy vak kisfia, Uncas. Az apacsok - és ebben nincs semmi különleges - az ilyesmit Uszen büntetésének tartották, és kevés együttérzést mutathattak irányában. A Biblia viszont sok olyan történetet ír le, melyekben Jézus éppen vak embereken segít, illetve felmenti őket a vád alól, hogy saját vagy szüleik bűne miatt szenvednék el az állapotukat. El tudom képzelni, milyen nagy hatással lehetett ez rá. Noche egyébként megtartotta az ígéretét, élete végéig. Amikor az Apacs Református Egyház évekkel a keresztelése után, 1907-ben hivatalosan is megalakult, Noche lett az egyik választott gyülekezeti elöljáró. 1914-ben Mescaleroban halt meg tbc-ben, halálos ágyánál Rev. Harper református lelkész volt mellette.

 

George Noche-nak nehéz élete volt, de olyan ajándékot kapott, amire sok szülő hiába vágyik: a gyermeke követte az útját.

LeRoy Koopman: Taking the Jesus Road - The Ministry of the Reformed Church in America Among Native Americans című könyvéből idézek pár mondatot vele és feleségével kapcsolatban:

„1919-ben Naiche életének influenza vetett véget. Ennek az időszaknak a másik lelki vezetője Uncas Noche volt, a vak férfi, aki sok feljegyzésben hűséges tolmácsként és alkalmi prédikátorként szerepel.” (p.226.)

„Rev. Peter, Jr., és Henrietta Van Es 1932-től 1944-ig  állomásozott Mescaleróban. Mint a korábbi misszionáriusok, Van Es számára is komoly támaszt jelentett Uncas Noche, mint tolmács.” (p.232.)

„Mrs. Uncas Noche, mindenki számára csak „Grandma Mary,” vagyis „Mary Nagymama” volt. 1961-ben, kilencvenhat évesen halt meg, amikor kis háza porig égett. Emlékét az 1962-ben megjelent éves jelentés (Annual Report of the Board of North American Missions,) őrzi, és egyben emléket állít mindazoknak az apacs híveknek, akik hosszú éveken át őrizték a keresztény hitet a Mescalero Rezervátumon." (p. 251.)

 

 

 

Mary és Uncas Noche